Pygmalion (G. B. Shaw)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Pygmalion George Bernard Shaw 1912-ben írt drámája. Címe a mitológiai Pügmaliónra utal. A dráma magyar fordítását azonos címen Mészöly Dezső készítette el. A mű alapján készült a My Fair Lady (1964) című musicalfilm.

Cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az eső elől eresz alá menekült londoni emberek beszélgetését szorgalmasan jegyzeteli Higgins fonetikaprofesszor. Fitogtatja tudományát: beszéde alapján bárkiről megállapítja, honnan jött. Nagyképűen kijelenti azt is, hogy a jelenlévő ordenáré beszédű, szutykos virágáruslányból hercegnőt tudna faragni. A lány, Eliza másnap felkeresi a tanárt és kéri, tanítsa meg szépen beszélni, hogy boltoskisasszony lehessen. Éppen Higginsnél van Pickering ezredes – szintén a fonetika megszállottja – és fogadást ajánl: fizet minden költséget, ha Eliza hat hónap múlva tényleg megállja a helyét egy előkelő estélyen. Higgins belemegy a fogadásba, a lány odaköltözik hozzá. A tanítás nehézkesen indul, de pár hónap múlva Higgins már alkalmasnak találja Elizát arra, hogy tudását Higginsné fogadónapján kipróbálja. Eredmény: Eliza kiejtése gyönyörű, de témái alpáriak. Szerencsére sikerül a többi vendéggel elhitetni, hogy ez csak az új beszédstílus. Pickering és Higgins egymás szavába vágva dicsérik neveltjüket Higginsnének, aki figyelmezteti őket arra, hogy a lány jövőbeni sorsára is gondolniuk kell. Elérkezik az estély, ahol Liza sikerrel helytáll, pedig Higgins legjobb tanítványa, egy másik fonetikus is jelen van: ő is magas származásúnak véli Elizát. Otthon Higgins és Pickering elégedetten társalognak, örülnek, hogy vége az egésznek, mert az Elizával való foglalkozást már igen unták. Mindezt Eliza előtt beszélik meg. A lány feldúltan hagyja el a házat és a szerelmes Freddy karjai közé menekül. Higgins és Pickering már a rendőrséggel kerestetik Elizát (aki egyébként csak Higginsnéhez költözött), mert az a hosszú hónapok alatt nélkülözhetetlenné vált a házban. Kiderül, hogy Eliza apja meggazdagodott, így már az anyagi kényszer sem hajthatja vissza Elizát Higgins házába. A professzor megpróbálja még egyszer visszatérésre bírni Elizát, de a lány nem hajlandó visszamenni oda, ahol mindig csak megaláztatás volt a része.

A szerző prózai függelékben ismerteti Eliza további sorsát: Freddyhez fog feleségül menni, nem Higginshez, mert mestere „elviselhetetlenül isteni”.

Feldolgozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pygmalion (1935) rendező: Erich Engel szereplők: Jenny Jugo, Gustaf Gründgens, Anton Edthofer
  • Pygmalion (1937) rendező: Ludwig Berger rendező: Lily Bouwmeester, Johan De Meester, Eduard Verkade
  • Pygmalion (1938) rendező: Anthony Asquith, Leslie Howard szereplők: Leslie Howard, Wendy Hiller, Wilfrid Lawson
  • Sürtük (1942) rendező: Adolf Körner szereplők: Zehra Yumsel, Avni Dilligil, Halide Piskin
  • Kanske en gentleman (1950) rendező: Ragnar Frisk szereplők: John Elfström, Stig Järrel, Marianne Löfgren
  • Pygmalion (1957) rendező: Rudolf Noelte szereplők: Amy Frank, Heinz Hinze, Gerhard Bienert
  • Pigmalion (1958) rendező: Sergei Alekseyev szereplők: Georgiy Kulikov, Konstantsiya Royek, Prov Sadovsky
  • Pygmalion (1963) rendező: George Schaefer szereplők: Julie Harris, James Donald, Gladys Cooper
  • Pygmalion (1968) rendező: Kåre Santesson szereplők: Harriet Andersson, Renée Björling, Gunnar Björnstrand
  • Pygmalion (1976) rendező: Paul Pouwels, Ko van Dijk szereplők: Mary Dresselhuys, Coen Flink, Willeke Alberti
  • Pygmalion (1981) rendező: John Glenister szereplők: Twiggy, Robert Powell, Mona Washbourne
  • Pygmalion (1981) rendező: Ádám Ottó szereplők: Huszti Péter, Kiss Mari, Márkus László
  • Pygmalion (1983) rendező: Alan Cooke szereplők: Peter O'Toole, Margot Kidder, Helen Beavis

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]