Pügmalión

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pigmalion egy kb. 1505-ből származó fametszeten
Pügmalión és Galatea, Jean-Léon Gérôme, 1890

Pügmalión (görögül Πυγμαλίων, latinosan Pygmalion) az Ovidius Átváltozások című művében mint szobrász híressé vált legendás ciprusi személy neve. A név feltehetően a föníciai Pumayyaton király nevének görög változatán alapszik. Ovidius költeményében Pygmalion beleszeret saját szobrába, és a szobrász imáját meghallgatva a szobrot az istenek életre keltik. A történetre számos művészeti alkotás utal, az egyik legismertebb George Bernard Shaw Pygmalion című drámája.

Párhuzamok a görög mitológiában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Pügmalión történet feldolgozásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Festmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Opera, balett, zenei feldolgozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Színművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Filmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Televízió[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások és lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Essaka Joshua. (2001). Pygmalion and Galatea: The History of a Narrative in English Literature. Ashgate. (angolul)
  • Kenneth Gross. (1992). The Dream of the Moving Statue. Cornell University Press. (A wide-ranging survey of 'living statues' in literature and the arts). (angolul)
  • Jack Burnham. Beyond Modern Sculpture (1982). Allan Lane. (A history of 'living statues' and the fascination with automata - see the introductory chapter: "Sculpture and Automata"). (angolul)
  • Ernst Buschor. Vom Sinn der griechischen Standbilder (1942). (Clear discussion of attitudes to sculptural images in classical times). (angolul)
  • John J. Ciofalo. "The Art of Sex and Violence - The Sex and Violence of Art." The Self-Portraits of Francisco Goya. Cambridge University Press, 2001. (angolul)
  • John J. Ciofalo. "Unveiling Goya's Rape of Galatea." Art History (December 1995), pp. 477–98. (angolul)
  • Gail Marshall. (1998). Actresses on the Victorian Stage: Feminine Performance and the Galatea Myth. Cambridge University Press. (angolul)
  • Alexandra K. Wettlaufer. (2001). Pen Vs. Paintbrush: Girodet, Balzac, and the Myth of Pygmalion in Post-Revolutionary France. Palgrave Macmillan. (angolul)
  • Danahay, Martin A. (1994) "Mirrors of Masculine Desire: Narcissus and Pygmalion in Victorian Representation". Victorian Poetry, No. 32, 1994: pages 35–53. (angolul)
  • Edward A. Shanken. (2005) “Hot 2 Bot: Pygmalion’s Lust, the Maharal’s Fear, and the Cyborg Future of Art,” Technoetic Arts 3:1: 43-55. (angolul)
  • (2005). Almost Human: Puppets, Dolls and Robots in Contemporary Art, Hunterdon Museum of Art, Clinton, NJ. (Catalogue for a group exhibition Mar 20 - Jun 12 2005) (angolul)
  • Mathias Mayer (Hrsg.): Pygmalion: die Geschichte des Mythos in der abendländischen Kultur, Rombach, Freiburg im Breisgau 1997, ISBN 3-7930-9141-4 (németül)
  • Andreas Blühm: Pygmalion. Die Ikonographie eines Künstlermythos zwischen 1500 und 1900, Lang, Frankfurt am Main u.a. 1988, Reihe: Europäische Hochschulschriften, Reihe 28: Kunstgeschichte, Band 90, ISBN 3-631-40797-1; zugl. Berlin, Freie Univ., Diss., 1987 (németül)
  • Annegret Dinter: Der Pygmalion-Stoff in der europäischen Literatur. Rezeption einer Ovid-Fabel., Studien zum Fortwirken der Antike; Bd. 11, Winter, Heidelberg 1979, ISBN 3-533-02775-9; Zugl.: Bonn, Univ., Philos. Fak., Diss., 1977 (németül)
  • Birgitt Werner: Das pygmalion-Motiv in der Aufklärung (PDF), In: Wolf-Dieter (Hg): Bildung und Gesellschaft im Wandel, Oldenburg 1999, Festschrift (németül)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az angol Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Pügmalión témában.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pygmalion témájú médiaállományokat.