Anthony Asquith

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Anthony Asquith
Walter J. Turner, Anthony Asquith, Charles Percy Sanger és Mark Gertler a képen
Walter J. Turner, Anthony Asquith, Charles Percy Sanger és Mark Gertler a képen
SzületettAnthony Asquith
1902. november 9.
London
Elhunyt1968. február 20. (65 évesen)
London
Állampolgárságabrit[1]
Nemzetiségeangol
SzüleiMargot Asquith
Herbert Henry Asquith
Foglalkozásafilmrendező
Iskolái
  • Balliol College
  • Winchester College
  • Summer Fields School
Halál okalimfóma

A Wikimédia Commons tartalmaz Anthony Asquith témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Anthony Asquith (London, 1902. november 9. – London, 1968. február 20.) angol filmrendező. Herbert Asquith (1852–1928) liberális politikus, egykori miniszterelnök fia volt.

Életpályája[szerkesztés]

Egyetemi tanulmányait Oxfordban végezte el. A filmművészet alapjaival Hollywoodban ismerkedett meg. 1927-től hazájában mint filmproducer és filmrendező működött.

Londonban hunyt el.

Munkássága[szerkesztés]

A dokumentarista műfajjal kezdte pályáját. A hangos eljárás bevezetését követően fellépő brit művésznemzedék rendkívül sokoldalú, kimagasló képességű képviselője volt. Intellektuális egyéniségű volt. Szakmai tudása biztos, stílusa kissé hűvös volt. Humora sajátos, drámai érzéke jó, bár a hatásos jelenetek beállításánál néha szentimentalizmusba tévedt. Gazdag munkásságából kiemelkedett az angol-szovjet barátságot könnyed formában hirdető, önironikus Túlsó part (1943), amelyben egy szovjet mérnök szemszögéből ábrázolta a háború alatti Angliát. George Bernard Shaw három művét is megfilmesítette (Pygmalion (1938), Az orvos dilemmája (1958), A milliomosnő (1960)). Mindháromra az eredetihez való hűség, a szatirikus szemléletmód, a dialógusok fölényes biztonságú pergetése, kitűnő színészvezetés a jellemző. Az angol filmszakszervezet egyik vezető funkcionáriusa volt.

Filmjei[szerkesztés]

Díjai[szerkesztés]

  • a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál Bronz Medve-díja (1951) Felsőbb osztályba léphet
  • Bodil-díj (1952) Felsőbb osztályba léphet

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)

Források[szerkesztés]

  • Ábel Péter: Új Filmlexikon, 1. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971. 55. old.

További információk[szerkesztés]