Peter O’Toole

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Peter O’Toole
Peter O'Toole -- LOA trailer.jpg
Peter O’Toole 1962-ben
Életrajzi adatok
Születési név Peter Seamus O’Toole
Született 1932. augusztus 2.
Connemara
Elhunyt 2013. december 14. (81 évesen)
London
Házastársa Siân Phillips (1959–1979)
Pályafutása
Aktív évek 19542012
Díjai
Oscar-díj 2003 Életmű-díj
Golden Globe legjobb férfi főszereplő (musical/vígjáték)
1970 Isten vele, tanár úr!
legjobb férfi főszereplő (filmdráma)
1969 Az oroszlán télen
legjobb férfi főszereplő (filmdráma)
1965 Becket
BAFTA-díj Legjobb brit színész
1963 Arábiai Lawrence
Emmy-díj Legjobb férfi mellékszereplő (televíziós minisorozat vagy tévéfilm)
1999 Szent Johanna

Peter O’Toole az IMDb-n
PORT.hu-adatlap

Peter O’Toole (Connemara, County Galway, 1932. augusztus 2.London, Anglia, 2013. december 14.) nyolcszoros Oscar-díjra jelölt ír származású brit színész, akit – mivel az Amerikai Filmakadémia díját nem sikerült elnyernie – 2003-ban Életműdíjban részesítették. Az 1962-ben készült Arábiai Lawrence című film főszerepe tette híressé, de több mint ötven éves pályafutása alatt, rengeteg változatos szereppel kápráztatta el a közönséget.

A korai évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az írországi Connemara városában született 1932-ben. Édesapja bukméker volt, aki fiát a futball mérkőzésekre is kivitte magával, így Peter eleinte sportújságíró akart lenni, de később mégis a színészet mellett döntött. Pályafutása a bristoli Old Vicben kezdődött, ahol John Osborne Nézz vissza haraggal! című drámájában alakította Jimmy Portert (1957), majd Hamletet játszotta (1958). 1959-ben elnyerte az év legjobb színésze címet. 1960-tól a Stratford-on-Avon-i Shakespeare Memorial Theater Companyben ívelt fel pályája, ahol Shylockot (A velencei kalmár), Petrucchiót (A makrancos hölgy) és Thersitest (Troilus és Cressida) játszotta.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első filmszerepe A Vörös Pimpernel történetének egyik filmfeldolgozásában, a The Adventures of the Scarlet Pimpernel című tévésorozat egyik részében volt, 1956-ban, ahol zsoldoskatonát alakított. Ezt több szerep követte, közülük kiemelhető A nap, amikor kirabolták az Angol Bankot, amelyben Fitch kapitányt játszotta. Harmincévesen, a filmművészet egyik csúcsának tartott Arábiai Lawrence (1962) főszerepével lett világhírű filmszínész. Két évvel később – Richard Burtonnel együtt – ismét Oscar-díjra jelölték a Becketben nyújtott alakításáért. Eleinte főleg brit produkciókban játszott, majd egyre gyakrabban vállalt filmszerepeket a tengerentúlon is, ám tudatosan távol maradt a hollywoodi sztárvilágtól. A Hogyan kell egymilliót lopni? (1966) című bűnügyi vígjátékban Audrey Hepburn partnere, a A tábornokok éjszakájában (1967) egy náci főtisztet formál meg. 1968-ban Az oroszlán télen című történelmi filmben másodszor alakítja II. Henriket, Katharine Hepburn oldalán, az ifjú Anthony Hopkins mellett.

A hetvenes években O'Toole alkoholizmusa miatt hullámvölgybe került. Egy jelentősebb filmje, A felső tízezer mellett említést érdemel a szintén 1972-ben készült, Golden Globe-jelölést hozó La Mancha lovagja című filmmusical. Ezután, az évtized végéig csak kevésbé színvonalas filmekben tűnt fel, többek közt a botrányos Caligulában, Tiberiusként, ahol az alkotó gyakran élt ellene panasszal folytonos ivászatai miatt.

A nyolcvanas évekre visszanyerte életkedvét és erejét. Emmy-díjra jelölték a Masada (1981) című tévésorozatban nyújtott alakításáért. Gyakran szerepelt az angol és az amerikai közszolgálati televízióban. 1981-ben A kaszkadőr című amerikai thrillerben egy gátlástalan filmrendezőt játszik. Ezért a filmjéért már hatodik Oscar-jelölését kapta, ám végül mégsem ő kapta meg. A Legkedvesebb évem (1983) című vígjátékban is emlékezetes alakítást nyújtott. A következő években nem talált számára megfelelő filmeket, sőt egy-két bukott produkcióban is feltűnt. 1987-ben Bernardo Bertolucci nagyszabású filmeposzában, Az utolsó császárban azonban ismét megcsillantotta színészi tehetségét. A kilencvenes években megjelentette háromkötetesre szánt önéletrajzának első két részét, a harmadikat későbbre tervezte. Ezekben az években egyre többször tűnt fel amerikai mozikban, ám ezek egyike sem aratott átütő sikert. 1999-ben a Szent Johanna című tévéfilmért, elnyeri a legjobb mellékszereplőnek járó Emmy-díjat.

2003-ban – attól tartva, hogy ezzel beismeri és megpecsételi karrierje végét – először visszautasította a tiszteletbeli Oscart, aztán mégis elfogadta, és 2004-ben ismét szerepet vállalt Hollywoodban a Trója című filmben, Priamoszként. (Némiképp hasonló szerepben – mint öreg király – később a Csillagporban is feltűnt.) 2007-ben nyolcadik Oscar-jelölését is elnyerte, a Vénusz című film főszerepéért. Az utóbbi időben inkább hazájában forgatott, leginkább brit televíziós filmekben.

Házasságából és élettársi kapcsolatából három gyermeke született.

81 éves korában 2013. december 14-én hunyt el, hosszantartó betegség következtében, a londoni Wellington Kórházban.[1][2]

Filmszerepei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

II. Henrik szerepében Az oroszlán télen című filmben (1968)

Díjak és jelölések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(zárójelben a jelölések száma)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Peter O'Toole, star of Lawrence of Arabia, dies aged 81 (angol nyelven). theguardian.com, 2013. december 15. (Hozzáférés: 2013. december 16.)
  2. Meghalt Peter O'Toole (magyar nyelven). inforadio.hu, 2013. december 15. (Hozzáférés: 2013. december 16.)

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Peter_O'Toole című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]