John Updike

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
John Updike
John Updike with Bushes new.jpg
John Updike 1989-ben
Élete
Született 1932. március 18.
amerikai Reading, Pennsylvania
Elhunyt 2009. január 27. (76 évesen)
amerikai Danvers, Massachusetts
Nemzetiség amerikai
Szülei apja: Wesley Russell Updike, anyja: Linda Grace Hoyer
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) regény, elbeszélés, esszé
Első műve The Same Door (1959)
Fontosabb művei Nyúl-regények (1960-2001)
Az eastwicki boszorkányok (1984)
Irodalmi díjai National Book Award (1964), (1982)
National Book Critics Circle Award (1981)
Pulitzer-díj (1982)
National Medal of Arts (1989)
PEN/Faulkner díj (2004)
Hatottak rá Nathaniel Hawthorne, Franz Kafka, Vladimir Nabokov, Marcel Proust
Hatása Ian McEwan, Martin Amis, Jonathan Lethem

John Hoyer Updike (Reading, Pennsylvania, 1932. március 18.Danvers, Massachusetts, 2009. január 27.) amerikai regényíró, költő, novellista, irodalom- és műkritikus. Legismertebb regényei közé tartozik az úgynevezett „Nyúl”- sorozat. Az öt regényből álló széria címeiben a Nyúl (Rabbit) név a történetek főhősére, Harry Rabbit Angstromra utal (Nyúlcipő, Nyúlketrec, Nyúlháj, Nyúlszív, Nyúlfark). A Nyúlháj (1981) és a Nyúlszív (1990) Pulitzer-díjat nyertek.

Korai évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Updike apai ágon holland származású volt, elődei New Amsterdamban (a mai New York Cityben) telepedtek le, majd onnan New Jersey államba, végül Pennsylvaniába vándoroltak. A családi név eredetileg Opdyck volt. Updike apja, Wesley Russell Updike, matematikát tanított egy középiskolában, anyját (Linda Grace Hoyer Updike) írói ambíciók fűtötték.[1] Tizenegy éves koráig Johnt a szülők Shillingtonban (Pennsylvania) nevelték.[2] Ezután a család egy Plowville nevű helység (Berks megye, Pennsylvania) mellett elterülő tanyára költözött. A fiú itt kezdett el komolyabban érdeklődni a könyvek világa iránt.

Visszaemlékezéseiben Updike megemlítette édesanyját, és így írt ezekről az időkről: „Legkorábbi emlékeim közé tartozik, ahogy íróasztalánál ült. Csodálattal néztem az írói szerszámokat: az írógépet, a sok doboz tiszta papírt. Emlékszem a barna borítékokra is, amikben történeteit beküldte, és amikben aztán azok vissza is jöttek.”[3] Ezek a tanyán töltött évek, és a környezet amiben az író felnőtt, évek múlva színterévé váltak több novellájának és regényének, így a "Nyulas" sorozatnak is.

Updike tanumányait a Harvard egyetemen teljes ösztöndíjjal kezdte, és summa cum laude-val végezte irodalomból 1954-ben. Diplomájával a kezében úgy döntött, grafikus lesz, és beiratkozott az angliai Oxford egyetem The Ruskin School of Drawing and Fine Art kurzusaira. Az Egyesült Államokba való visszatérése után, két éven keresztül rendszeresen küldött be különböző témájú munkákat a The New Yorker című lapnak. Később Updike Ipswich városába (Massachusetts) költözött. Némely irodalomkutató úgy véli, hogy East Greenwich and Wickford, Rhode Island kisvárosok inspirálták The Witches of Eastwick (Az eastwicki boszorkányok) című regényének megírására.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Updike legfőképpen az amerikai protestáns középosztályról írt, leginkább mint a kertvárosi házasságtörők krónikását ismerték. Erről egyszer ezt írta: „…ez egy olyan témakör, amit ha még nem is merítettem ki teljesen, engem már minden bizonnyal kimerített.” Tulajdonképpen több alkalommal is szakított ezzel az ismerős területtel: 1984-ben írta meg a fent említett Az eastwicki boszorkányok című könyvét, melynek fő mondanivalója eltért a házaspárok szokásos krízisproblémájától – egy csoport elvált barátnőről szól, akik "kezükbe veszik" a férfinemet különböző manipulációkon keresztül (ebből a regényből film, és musical is készült). Konspiráció című regénye (1978) egy hidegháborús, afrikai diktatúra kitalált története. Stílusát ebben a munkában Vladimir Nabokov írói stílusához hasonlítják; a 2000-ben írt Gertrud és Claudius egy posztmodern próbálkozás Hamlet témája körül; fontosabb regénye még A kentaur, amely Nemzeti Könyvdíjat nyert 1963-ban, Párok (1968) és Így látja Roger (1986). Martin Amis angol regényíró az Így látja Rogerről megjegyezte, hogy „majdnem, hogy mestermű”-nek lehetne nevezni. Az utóbbi két regény megjelenése alkalmával Updike képe a Time folyóirat fedőlapjára került, és amellett gazdag ember lett belőle.

Munkáját a legtöbb amerikai irodalomkritikus nagyra becsülte, és úgy emlegették mint a kortársi irodalom legjobbjainak egyikét; elismerték kifinomult, kissé ironikus prózáját, műveltségét és alkotói termékenységét. Éveken keresztül emlegették mint az irodalmi Nobel-díj egyik legnagyobb esélyesét, ám azt sosem kapta meg. Több mint huszonöt regényt, és tucatnyi novellagyűjteményt publikált, ezenkívül verseket, gyermekmeséket, és kritikai tanulmányokat írt irodalmi művekről, és különböző művészeti ágakról. 1954-től kezdve több száz novellája, verse, és könyvismertetője jelent meg a The New Yorker folyóiratban. Rendszeresen írt kritikát a The New York Review of Books nevű kiadvány számára is.

Updike szeretett szériákban dolgozni: Az öt Nyúl-köteten kívül, egy alteregójaként tekintett, képzeletbeli zsidó regényíróról három humorosabb munkát is írt: Bech könyve (1970), Bech bolyong (1981) és Bech befut (1998). A Bech-történetben a főhős, Henry Bech végül is megkapja erőfeszítései jutalmául az irodalmi Nobel-díjat. Több novellát is írt egy társadalmilag sikeres házaspárról („The Maples”). Kritikusai szerint ezek a történetek önéletrajzi jellegűek. Közülük jó néhány szolgált alapul a Too Far To Go című televíziós filmnek, Michael Moriarty és Blythe Danner szereplőkkel. Updike egyszer megjegyezte, hogy a házaspárnak azért adta a "Maples" (Juharfák) vezetéknevet, mert nagy csodálója a juharfa rugalmasságának és szépségének.

Még pályája kezdetén Updike bejelentette, hogy szándékában áll minden évben megjelentetni egy könyvet. Így is történt. Az évek múlása nem lassította le sem munkakedvét, sem írói találékonyságát. 1994-ben újraírta a Trisztán és Izoldát, megírt egy többgenerációs családtörténetet Isten velünk vonul (1996) címmel, és egy tudományos-fantasztikus regényt: Az idő vége felé (1997). Ezeken kívül még: Seek My Face (2002), mely a művészetek a második világháború utáni helyzetéről szól. 2003-ban számos novelláját antológiába foglalták The Early Stories 1953 – 1975 címmel. A gyűjtemény elnyerte a 2004-es PEN/Faulkner díjat. A könyv előszavában Updike megjegyezte, hogy írói törekvése mindig is az volt, hogy „…felruházzam azt ami földi, a földi dolgoknak kijáró szépséggel.” A 2004-ben írt Falvak című regényében visszatért a házassági hűtlenség témájához. Huszonkettedik regénye, A terrorista, egy tizennyolc éves muszlim terrorista története, New Jersey államban. 2007-ben tanulmánykötet jelent meg „Due Considerations” címmel. Huszonharmadik regénye, Az eastwicki özvegyek (2008) mintegy folytatása a Az eastwicki boszorkányok című, 1984-ben írt nagy sikerű regényének. Az akkori fiatal, csábító boszorkányok 2008-ra már őszülő matrónák, de még mindig „boszorkányok”.

Kísérlete a drámaírás terén Buchanan Dying: a play nem járt sikerrel. Valószínűleg ezen ő nem csodálkozott különösebben. Még 1968-ban egy riporternek kijelentette, hogy „egy csomó kifestett ember csak áll egy platformon és hónapokig ugyanazt mondja egymásnak – ez annyira nem reális számomra, hogy ez nem nekem való. Ha megnézzük a regényírókat [Mark] Twain-től kezdve [Henry] James-ig, és Faulknertól [Saul] Bellow-ig, a regényírók számára a színdarabírás egy eléggé elszomorító vállalkozás.”

Egészen 2008-ig Updike egyik jutalomdíjat a másik után nyerte. Mint legutolsó, ilyen volt az úgynevezett Jefferson Lecture, mellyel az amerikai kormány Updike-ot megbízta; az Egyesült Államokban talán ez a legnagyobb megtiszteltetés egy író számára. Updike előadásának a „The Clarity of Things: What Is American about American Art” („A dolgok világossága: mi igazán amerikai az amerikai művészetben”) címet adta.[4][5]

Élete végén az író négy gyerekének és Martha nevű második feleségének szentelte idejét. Updike-nak több gyászoló unokája van. Emlékirataiban (Self-Consciousness) levelet írt két unokájához, Anoff és Kwame-hoz, melyben leírja az Updike család történetét, és arra kéri őket, ne szégyelljék bőrük színét. (Anoff és Kwami apja Nyugat-Afrikából származik; Wesley-nek, egy másik unokájának anyja kelet-afrikai.)

Feleségével a Beverly Farms (Massachusetts) nevű tanyán élt. Updike 2009, január 27-én halt meg tüdőrákban egy danversi hospice-ban, 76 éves korában.[6]

Kritika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Martin Amis brit regényíró és esszéista gyakran foglalkozott Updike írásaival. A Picked-up Pieces című esszégyűjteményéről megjegyezte, hogy „…Updike a 20. századi irodalmat egységes színvonalra akarja hozni. Azt mondja, hogy a lehetőséget az alkotásra, éppúgy mint az életre, mindenki számára lehetővé, illetve elérhetővé kellene tenni.” Az író memoárjáról (Self-Consciousness) ez volt a véleménye: „…a könyv befejező része, 'On Being a Self Forever' [Énünk megőrzése az utolsókig], tudomásom szerint a legjobb amit eddig írtak arról, milyen a megöregedés: öregség, és azután már csak annak a vége”. A Rabbit at Rest-ről: „...ez a regény tartósan sokatmondó ami az elfáradást, az elöregedést, és ezek utálatát illeti; és mindezt friss, hervadhatatlan prózában írni meg...” Updike Odd Jobs: Essays and Criticism [Furcsa munkák: tanulmányok a kritikáról] című kötetéről Amis így írt: „…[ennek a munkának] van egy bizonyos gördülékeny jellege, de egyre inkább öncélúvá válik: túl sok a nosztalgia a trolibuszok és a baseballkesztyűk után, túl sok az elődök tisztelete, túl sok az áhítatos jámborság.”

2008 novemberében a brit Literary Review (Irodalmi ismertető) szerkesztői Updike-ot megjutalmazták a „Rosszul fogalmazott szex az irodalomban” díjjal. Angliában a díjjal azokat az írókat ünneplik, akik „durva, ízléstelen, vagy nevetséges szexuális leírásokat produkálnak a modern irodalomban.”[5]

Bibliográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legtöbb művét Göncz Árpád (6 regény, 2 kisregény, 2 elbeszélés) és Gy. Horváth László (4 regény, 30 elbeszélés) fordította magyarra.

Nyúl-regények

  • (1960) Rabbit, Run (Nyúlcipő)
  • (1971) Rabbit Redux (Nyúlketrec)
  • (1981) Rabbit Is Rich (Nyúlháj)
  • (1990) Rabbit At Rest (Nyúlszív)
  • (2001) Rabbit Remembered (Nyúlfark)

Bech-kötetek

  • (1970) Bech, a Book (Bech könyve)
  • (1982) Bech Is Back (Bech bolyong)
  • (1998) Bech at Bay (Bech befut)

Buchanan-kötetek

  • (1974) Buchanan Dying (a play)
  • (1992) Memories of the Ford Administration (a novel)

Eastwick-regények

  • (1984) The Witches of Eastwick (Az eastwicki boszorkányok)
  • (2008) The Widows of Eastwick (Az eastwicki özvegyek)

Egyéb regények

  • (1959) The Poorhouse Fair (Szegényházi vásár)
  • (1963) The Centaur (A kentaur)
  • (1965) Of the Farm (A farm)
  • (1968) Couples (Párok)
  • (1975) A Month of Sundays (Majd ha fagy)
  • (1977) Marry Me (Gyere hozzám feleségül)
  • (1978) The Coup (Konspiráció)
  • (1986) Roger's Version (Így látja Roger)
  • (1988) S. (S.)
  • (1994) Brazil (Brazília)
  • (1996) In the Beauty of the Lilies (Isten velünk vonul)
  • (1997) Toward the End of Time (Az idő vége felé)
  • (2000) Gertrude and Claudius (Gertrud és Claudius)
  • (2002) Seek My Face
  • (2004) Villages (Falvak)
  • (2006) Terrorist (A terrorista)

Novellagyűjtemények

  • (1959) The Same Door (Ugyanaz az ajtó)
  • (1961) A & P
  • (1962) Pigeon Feathers (Galambtollak)
  • (1964) Olinger Stories
  • (1966) The Music School (A zeneiskola)
  • (1972) Museums And Women
  • (1979) Problems
  • (1979) Too Far To Go
  • (1987) Trust Me (Bízzál bennem)
  • (1994) The Afterlife (Az élet alkonyán)
  • (2000) The Best American Short Stories of the Century (szerkesztő)
  • (2001) Licks of Love
  • (2003) The Early Stories: 1953–1975
  • (2009) My Father's Tears and Other Stories

Költemények

  • (1957) Ex-Basketball Player
  • (1958) The Carpentered Hen
  • (1963) Telephone Poles
  • (1969) Midpoint
  • (1969) Dance of the Solids
  • (1977) Tossing and Turning
  • (1985) Facing Nature
  • (1993) Collected Poems 1953–1993
  • (2001) Americana: and Other Poems

Tanulmányok, kritikai írások

  • (1965) Assorted Prose
  • (1975) Picked-Up Pieces
  • (1983) Hugging The Shore (E gyönyörű zöld planétán - válogatás)
  • (1989) Self-Consciousness: Memoirs
  • (1989) Just Looking
  • (1991) Odd Jobs
  • (1996) Golf Dreams: Writings on Golf
  • (1999) More Matter
  • (2005) Still Looking: Essays on American Art
  • (2007) Due Considerations: Essays and Criticism

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A cikk szabad és átrendezett fordítása a http://en.wikipedia.org/wiki/John_Updike szócikknek, az eredeti forrásanyagot figyelembe véve.

  1. Lee, Francis Bazley. Genealogical and Personal Memorial of Mercer County, New Jersey (angol nyelven). Lewis Publishing Company (1907) 
  2. A portrait of Updike's hometown”, The Philadelphia Inquirer, 2008. január 28. (angol nyelvű) 
  3. Nibbled at By Neighbors”, The New York Times, 1990. január 14. (angol nyelvű) 
  4. Howard, Jennifer. „In Jefferson Lecture, Updike Says American Art Is Known by Its Insecurity”, Chronicle of Higher Education, 2008. május 23. 
  5. ^ a b Tolson, Jay. „"John Updike on American Art”, U.S. News & World Report, 2008. május 23. 
  6. US novelist Updike dies of cancer”, BBC News, 2009. január 27. (Hozzáférés ideje: 2009. január 28.) 

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]