Vladimir Nabokov

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vlagyimir Vlagyimirovics Nabokov
Monument Nabokov Montreux 23.12.2006.jpg
Élete
Született 1899. április 22.
Szentpétervár, Orosz Birodalom
Elhunyt 1977. július 2. (78 évesen)
Montreux, Svájc
Nemzetiség orosz orosz
Szülei Vlagyimir Dmitrijevics Nabokov
Jelena Ivanovna Rukavisnyikova
Felesége Vera Jevszejevna Szlonyim
Gyermekei Dmitrij Nabokov
Pályafutása
Írói álneve Vladimir Nabokov
Vivian Darkbloom
V. Szirin
Fontosabb művei Lolita (1955)
Vladimir Nabokov signature.svg
Vlagyimir Vlagyimirovics Nabokov aláírása

Vladimir Nabokov (eredeti nevén Vlagyimir Vlagyimirovics Nabokov, Владимир Владимирович Набоков; Szentpétervár, 1899. április 22.Montreux, 1977. július 2.) orosz származású amerikai író, fordító, kritikus, lepkész, sakkfeladványszerző. Anyanyelvén és angolul írt.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nabokov Szentpétervárott született gazdag és befolyásos családban, mint legidősebb fiú. Édesapja Vlagyimir Dmitrijevics Nabokov, édesanyja Jelena Ivanovna Rukavisnyikova. Gyermekkorát későbbi visszaemlékezéseiben (Speak, Memory) tökéletesnek nevezte. A család oroszul, angolul és franciául beszélt, így a kis Vlagyimir három nyelven nevelkedett. Hazafias érzelmű édesapja csalódására előbb tanult meg angolul írni-olvasni, mint oroszul. Az 1917-es oroszországi forradalom elől a család egy krími birtokra menekült, ahol 18 hónapot töltöttek. Szentpétervárra többé nem tudtak visszatérni, a fehérgárdisták 1919-es veresége után pedig száműzetésbe vonultak Nyugat-Európába. A család egy időre Angliában telepedett le, ahol Vladimir a cambridge-i Trinity College-ban bővítette ismereteit a szláv és latin nyelvekből.

Apját 1922-ben Berlinben orosz monarchisták tévedésből meggyilkolták. Az igazi célpont Pavel Miljukov, az Alkotmányos Demokrata Párt száműzetésben élő elnöke volt, akinek abban az időben Nabokov apja menedéket nyújtott. Nabokov művészetében örök nyomot hagyott ez az emlék. Több regényében sújt le a végzet hirtelen, előre nem látható módon a szereplőkre. A Gyér világ (Pale Fire) című regényében a költő Shade-et egy orgyilkos véletlenül lelövi, amikor egy volt királyra fogja a fegyverét. Röviddel apja halála után anyja és nővére Prágába költöztek; Nabokov Berlinben maradt, ahol megtalálta helyét az orosz emigráns művészek közösségén belül mint elismert költő és író. Oroszul írt műveit vagy tíz évig V. Szirin név alatt publikálta. Berlinben teniszleckéket is adott, hogy könnyítsen anyagi helyzetén.

1922-ben Nabokov eljegyezte Svetlana Siewert, de mivel nem volt állandónak nevezhető munkája, az eljegyzés 1923 elején felbomlott. 1923 májusában megismerkedett Vera Jevszejevna Szlonyimmal, és 1925-ben összeházasodtak. 1934-ben megszületett egyetlen gyermekük, Dmitrij. 1937-ben Berlinből Párizsba költöztek, majd 1940-ben a háború elől az Egyesült Államokba menekültek. A család Manhattanben (New York) telepedett le, ahol Nabokov állást kapott egy múzeumban (American Museum of Natural History). New Yorkban ismerkedett meg Edmund Wilson amerikai íróval és kritikussal, aki felhívta Nabokovra bizonyos szerkesztők és kiadók figyelmét.

Sakkozik a Nabokov házaspár

1941-ben Nabokov alkalmazást talált az összehasonlító irodalom előadójaként a Wellesley College (Wellesley, Massachusetts állam) nevű egyetemen. Ez a pozíció, melyet kizárólag az ő számára hoztak létre, biztosította a család megélhetését, és így Nabokov belemélyedhetett az írásba és a lepkék tanulmányozásába. Az egyetemen létrehozta az orosz tanszéket. A család Cambridge-ben (Massachusetts) élt. 1945-ben Nabokov megkapta az amerikai állampolgárságot. Ugyanebben az évben értesült arról, hogy Szergej nevű öccse egy náci koncentrációs táborban meghalt.

Nabokov az Egyesült Államok számos pontján tartott előadásokat; az 1947–48-as szemeszterben egy személyben képviselte a Wellesley-ben az orosz nyelv és irodalom tagozatot. 1948-tól a Cornell Egyetemen (Ithaca, New York állam) tanított orosz és európai irodalmat. Előadásai széles körű tudást árultak el, diákjai előadói stílusát briliánsan szatirikusnak nevezték. 1953-ban családjával az Oregon állambeli Ashlandbe költözött; itt fejezte be a Lolita című regényét, verseket írt, és lepkegyűjtő szenvedélyének hódolt. 1953. október 1-jén Ithacába települtek át.

Nabokov által gyűjtött lepkék

A Lolita sikere után Nabokov visszatért Európába és életét az írásnak szentelte. 1960-tól haláláig a svájci Montreux-ben, a Montreux Palace Hotelben lakott feleségével. Innen intézte üzleti ügyeit, és szervezte meg lepkevadászatait az Alpokba, Korzikába, és Szicíliába. 1976-ban ismeretlen eredetű lázzal kórházba került. 1977-ben ismét bevitték egy lausanne-i kórházba, ahol súlyos, hörghurutos vértolulásban halt meg július 2-án. Maradványait elhamvasztották, majd elhelyezték a Montreux melletti Clarens falu temetőjében.

A halála körüli időkben The Original of Laura című regényén dolgozott. Megkérte feleségét és fiát – mint irodalmi hagyatéka megbízottjait –, hogy halála után égessék el a kéziratot. Ezt azonban egyikük sem volt képes megtenni. A befejezetlen regény körülbelül 125 kézzel írt indexkártyából áll, és az író halála óta egy svájci bank páncélszekrénye őrzi. Miután Vera Nabokov 1991-ben meghalt, egyedül Dmitrij, és egy második, ismeretlen személy férhet csak a páncélszekrényhez. A kézirat egyes részeit megmutatták néhány, Nabokovot tanulmányozó tudósnak. 2008 áprilisában Dmitrij kijelentette, lehet, hogy a regényt ki fogja adatni.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Regények, kisregények, versek, színdarabok, fordítások, előadások tartoznak életművébe orosz és angol nyelven. Műveiben a modernizmus és a posztmodernizmus irányzatait követte. Írásaira jellemző az összetett cselekmény, a sokszor tekervényes szójáték, és a betűrím.

Nabokov háromnyelvű neveltetése meghatározta művészi munkásságát. Korai orosz nyelvű írásai közül sokat maga fordított angolra, másokat fia, Dmitrij közreműködésével.

Mint író, hitt az egyéniség fontosságában, és visszautasított minden olyan ideológiát amely korlátozza az egyéni szabadságot és kifejezésmódot: ezek közé sorolta a diktatórikus rendszereket, sőt, még Freud pszichoanalízisét is; az utóbbit gyakran parodizálta műveiben.

Első kilenc regényét oroszul írta, de a nemzetközi elismerést, mint elsőrendű prózaíró, angol nyelven írt műveivel nyerte el. Lolita című regényét (1955) gyakran emlegetik mint legismertebb és legfontosabb művét. Témája miatt (egy felnőtt férfi vonzalma egy tizenkét éves lányhoz) a könyv nagy visszhangot, sőt felháborodást keltett publikálása után. Ezután az 1962-ben megjelent Pale Fire (Gyér világ) és az 1969-es Ada című regényeivel biztosította helyét a huszadik század legelismertebb írói között. Sokak szerint a Gyér világ című regénye a legjobb. Ada, a leghosszabb, nem váltott ki egyértelműen pozitív kritikusi véleményt.

Nabokov Anyegin (Puskin) angol fordítása sem talált kedvező visszhangra. Puskin epikus művét az orosz lelkivilágról rímekben írta meg, míg Nabokov rímtelen prózára fordította. Ezért sokan kritizálták irodalmi berkekben, közöttük a befolyásos Edmund Wilson amerikai kritikus is, aki segítette pályája elindításában. Kritikusai azzal vádolták, hogy fordításával csak rontott Puskin költői nyelvezetén.

Művészetére erős befolyással volt szinesztéta mivolta. A szinesztéták idegrendszerében bizonyos érzéki tapasztalatok (önkéntelenül) más jellegű érzék bizonyos emlékeit idézik fel. Egyes szinesztéták például a leírt számokat mindig színesnek látják, sőt, ugyanazt a számjegyet mindig ugyanolyan színűnek. Az ilyen szinesztéta előtt a betűk nemcsak felidéznek egy színt, hanem azokat eleve színesnek látja. Nabokov gyakran átruházta ezt a tulajdonságát egy-egy regénybeli karakterére. A Baljós kanyar (Bend Sinister) című könyvében egy Krug nevű szereplő a lojalitás szót egy napsütötte arany villának látja.

1948-ban a Cornell Egyetemen (Cornell University, Ithaca, New York állam) irodalmi instruktorrá nevezték ki. Itt kerültek felszínre erősen egyéni, az írásművészettel kapcsolatos nézetei. Diákjainak azt tanította, hogy az irodalomnak nem az erkölcsi nevelés a célja. A regény nem kell, hogy véleményt hordozzon, sokkal fontosabb, hogy esztétikai élvezetet nyújtson – ehhez pedig a legtöbb figyelmet a mű formai, stilisztikai, és szerkezeti kialakítására kell fordítani. Nabokovot bírálói túlságosan steril írónak, tehát inkább esztétának, nyelvtudósnak tartják, aki nem másért írt regényt, mint a nyelv összefüggéseinek vizsgálatáért. Visszautasított minden, szerinte általános, azaz konvencionális ötletet, mellyel egyesek egy regény elbírálását vagy élvezetét megközelítik. Példaképpen James Joyce Ulysses című regényét hozta fel: az olvasóknak inkább a karakterekre kellene koncentrálniuk, kísérni őket Dublin utcáin, ahelyett, hogy az írek történelmét követnék, mely egyes kritikusok szerint lényeges a regény megértéséhez. Tíz évig tartó instruktori állása folyamán Nabokov bemutatta a Cornell Egyetem diákjainak az irodalom nagyjait, ezek között Charles Dickens regényeit, ötvenperces előadások keretében. Hallgatói élvezték előadásait.

Nabokov regényeit többen kritizálták a jellemfejlesztés elégtelensége miatt. Példának felhozható Danilo Kiš jugoszláv származású író „Nabokov, or Nostalgia” (Nabokov, vagy nosztalgia) című tanulmánya. Kiš ezt írta: „Nabokov művészete egy nagyszerű, komplex, de steril művészet”. Jevgenyij Jevtusenko orosz költő egy interjú alkalmából ezt mondta róla: „Nabokov prózájából kihallani a sebészeti szerszámok zörejét”. Ennek ellenére Nabokov munkássága jelentős befolyást gyakorolt a 20. század íróira, és ez a befolyás a mai napig tart. Saját hazájában csak a glasznoszty ideje alatt adhatták ki írásait, amikor 1988-ban Gorbacsov engedélyezett egy ötkötetes kiadást Nabokov műveiből.

Mint minden íróra, rá is hatottak elődei: Anton Csehov, Franz Kafka, Gustave Flaubert, Gogol, Edgar Allan Poe, Marcel Proust, Lev Tolsztoj.

Nabokov mint rovartani kutató is kiváló volt. Mivel hosszú rovargyűjtő karrierje alatt soha nem tanult meg kocsit vezetni, feleségére, Verára kellett hagyatkoznia, hogy eljuthasson gyűjtőhelyeire. Az 1940-es években mint kutató dolgozott a Harvard-i múzeumnál (Museum of Comparative Zoology at Harvard University), és ő volt felelős a múzeum lepkegyűjteményének megszervezéséért. Ezen a területen írásai erősen technikai jellegűek. Egy bizonyos lepkefajta megkapta a „genus Nabokovia” nevet munkája iránti tiszteletből, több más lepkefajtával egyetemben.

Emigráns évei alatt Nabokov elég sok időt töltött sakkfeladványok felállításával és megoldásukkal is. Ezek nagy részét a Poems and Problems című emigráns lap publikálta.

Regényei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • (1930) Végzetes végjáték/A Luzsin-védelem (Защита Лужина, regény)
  • (1932) Camera obscura (Камера Обскура, regény)
  • (1938) Meghívás kivégzésre (Приглашение на казнь, regény)(Invitation for a Beheading)
  • (1941) Sebastian Knight valódi élete (The real life of Sebastian Knight, regény)
  • (1947) Baljós kanyar (Bend Sinister, regény)
  • (1955) Lolita (regény)
  • (1957) Pnyin professzor (Pnin, regény)
  • (1962) Gyér világ (Pale fire, regény)
  • (1964) Anyegin (Puskin eredetijéből, oroszból angolra való fordítás)
  • (1972) Áttetsző testek (Transparent Things, regény)
  • (1969) Ada vagy Ardor: Családkrónika, regény)(Ada or Ardor: A Family Chronicle)
  • (1974) Look at the Harlequins! (quasi-regény)
  • (1977) The Original of Laura (befejezetlen regény)

Orosz nyelven írt művek

  • (1926) Masenyka (Машенька); Angol fordítása: Mary (1970)
  • (1928) Korolj, dama, valet (Король, дама, валет); Angol fordítás: King, Queen, Knave (1968)
  • (1930) Zascsita Luzsina (Защита Лужина); Angolul: The Luzhin Defense vagy The Defense *(1964) (Film: The Luzhin Defence, in 2001)
  • (1930) Szogljadataj (Соглядатай) (Eavesdropper)
  • (1932) Podvig (Подвиг (Deed)); Angolul: Glory (1971)
  • (1933) Kamera Obszkura (Камера Обскура); Angolul: Camera Obscura (1936) vagy Laughter in the Dark (1938)
  • (1934) Otcsajanyije (Отчаяние); Angolul: Despair (1937, 1966)
  • (1936) Priglasenyije na kazny (Приглашение на казнь ; Angolul: Invitation to a Beheading
  • (1938) Dar (Дар); Angolul: The Gift (1963)
  • Volsebnyik (Волшебник); Angolul: The Enchanter (1985) (kiadatlan novella, 1939)

Novellagyűjtemények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • (1930) vozvrascsenyje korba ("The Return of Chorb"). V. Sirin néven, oroszul írt tizenöt novella és huszonnégy vers
  • (1938) szogljadataj ("The Eye"). Tizenhárom novella oroszul (V. Sirin).
  • (1947) Kilenc rövid történet
  • (1956) veszna v fialtje i drugije rasszkazi (Angolul: "Spring in Fialta and other stories")
  • (1958) Nabokov's "tucatja": Tizenhárom történet (Újra kiadva a "Spring in Fialta" és a "First Love and Other Stories" című kötetekben)
  • (1966) Nabokov's Quartet
  • (1968) Nabokov's Congeries (Nabokov összeállításai); újra kiadva mint The Portable Nabokov (Hordozható Nabokov) (1971)
  • (1973) A Russian Beauty and Other Stories
  • (1975) Tyrants Destroyed and Other Stories
  • (1976) Details of a Sunset and Other Stories
  • (1995) The Stories of Vladimir Nabokov (változat a címre: The Collected Stories; novellái teljes gyűjteménye)
  • (2005) Cloud, Castle, Lake

Oroszul írt egyedi novellák

"The Wood-Sprite" • "Russian Spoken Here" • "Sounds" • "Wingstroke" • "Gods" • "A Matter of Chance" • "The Seaport" • "Revenge" • "Beneficence" • "Details of a Sunset" • "The Thunderstorm" • "La Veneziana" • "Bachmann" • "The Dragon" • Christmas" • "A Letter That Never Reached Russia" • "The Fight" • "The Return of Chorb" • "A Guide to Berlin" • "A Nursery Tale" • "Terror" • "Razor" • "The Passenger • "The Doorbell" • "An Affair of Honor" • "The Christmas Story" • "The Potato Elf" • "The Aurelian" • "A Dashing Fellow" • "A Bad Day" • "The Visit to the Museum" • "A Busy Man" • "Terra Incognita" • "The Reunion" • "Lips to Lips" • "Orache" • "Music" • "Perfection" • "The Admiralty Spire" • "The Leonardo" • "In Memory of L. I. Shigaev" • "The Circle" • "A Russian Beauty" • Breaking the News" • "Torpid Smoke" • "Recruiting" • "A Slice of Life" • "Spring in Fialta" • "Cloud, Castle, Lake" • "Tyrants Destroyed" • "Lik" • "Vasiliy Shishkov" • "Ultima Thule" • "Solus Rex"

Franciául írt novella: "Mademoiselle O"

Fordításai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nabokov legtöbb orosz nyelven írt munkáját maga fordította angolra, majd később fia, Dmitrij segítségével. Három nyelven való nevelkedése nyomot hagyott művészetén. Egy nyelvről egy másikra való váltást egy olyan lassú éjszakai utazáshoz hasonlította, ahol egy szál gyertyán kívül más világítás nincs. Két, angol nyelven írt könyvét, a Lolitát és a Conclusive Evidence címűt (önéletrajzi könyve első verziója) szintén maga fordította oroszra.

Franciából oroszra: (1922) Romain Rolland Colas Breugnon című regénye

Angolból oroszra: (1923) Alice's Adventures in Wonderland (Аня в сtране чудес)

Oroszból angolra: (1945) Three Russian Poets (Három orosz költő): Válogatás Puskin, Lermontov és Tyutcsev műveiből. Angol kiadás: Pushkin, Lermontov, Tyutshev: Poems (1947) (1958) A Hero of Our Time, by Mikhail Lermontov. (Fia, Dmitrij közreműködésével) (1960) The Song of Igor's Campaign: An Epic of the Twelfth Century (1964) Eugene Onyegin, by Aleksandr Pushkin, in prose. Includes "Notes on Prosody" ("Jegyzetek a verselemzésről") Revised edition (1975).

Kritikai munkák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • (1944) Nikolai Gogol
  • (1963) Notes on Prosody (Jegyzetek a verselemzésről; később megjelent „Pushkin Eugene Onyegin”-jében is)
  • (1980) Lectures on Literature
  • (1980) Lectures on Ulysses. Facsimiles of Nabokov's notes.
  • (1981) Lectures on Russian Literature
  • (1983) Lectures on Don Quixote

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Vladimir Nabokov című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hetényi Zsuzsa: Nabokov. // Az orosz irodalom története a kezdetektől 1940-ig. Szerkesztette Zöldhelyi Zsuzsa. Budapest, 1997.
  • Hetényi Zsuzsa: Alliteráljunk! Nabokov: Speak, Memory! Holmi, 2007 január
  • Hetényi Zsuzsa: Nabokov erotextusa: nominalizmus és szinkretikus szöveg a Lolitában. // „Szóba formált világ”. Tanulmánykötet Han Anna születésnapjára. Szerkesztette és sorozatszerk. Hetényi Zsuzsa. Dolce Filologia VII. Budapest, 2008.
  • "A lepke nélkülünk is él" (Szilágyi Zsófia beszélgetése dr. Bálint Zsolttal, a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársával), Ex Symposion, Nabokov-szám, 2005/51.
  • Lásd még a Wikipédia angol nyelvű cikkének adatforrásait: Vladimir Nabokov

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vladimir Nabokov témájú médiaállományokat.