Bókay János (író)

Bókay János 1920 körül

Bókay János (Budapest, 1892. július 10. – Budapest, 1961. július 16.) magyar író, műfordító

Élete

Budapesten született. Édesapja a neves orvosprofesszor, ifjabb Bókay János volt, de nem ő volt a gondviselője, hanem édesanyjának második férje, Ábrányi Kornél író nevelte fel.

Jogi diplomája megszerzése után tudását nem ezen a pályán akarta kamatoztatni. 1914-1917-ig a székesfővárosi tanügy referenseként dolgozott. Emellett már íróként és műfordítóként is tevékenykedett. 1915-ben jelentek meg Bunyin-, Scott-, Maurois-, Maugham- műfordításai. 1917-től az Athaeneum Irodalmi Rt. tanácsadója, majd 1929-től minisztériumi sajtóreferens lett. 1933-ban a Budapesti Hírlap felelős szerkesztőjeként kereste kenyerét. 1933-1944-ig a Révai Testvérek Irodalmi Intézet Rt. ügyvezető igazgatója lett, mellette 1935-től a Petőfi Társaság és a Kisfaludy Társaság tagjává választották.

Írói tehetségét nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is elismerték. Verseket, regényeket, színműveket írt, valamint ír, angol, orosz, német nyelvekből is fordított. Könnyed, szórakoztató stílusa a mai olvasóközönség tetszését is elnyerte. 1961. június 16-án halt meg Budapesten.

Főbb művei

• A gyémánt (1921)
• Szakíts helyettem (1933)
• Megvédtem egy asszonyt (1936)
• Julika, a fiúk barátja (1936)
• Karosszék (1937)
• A rossz asszony (1938)
• Ragaszkodom a szerelemhez (1938)
• Feleség (1939)
• Négy asszonyt szeretek (1940)
• Első szerelem (1940)
• Hazudj nekem (1941)
• Az utód (1942)
• Egy rózsaszál szebben beszél – Kacsóh Pongrác élete (1969)
• Bohémek és pillangók – Puccini életregénye (1971)
• Mi, férfiak
• Mario
• Herceg Durravady és társai

Források

• Új magyar irodalmi lexikon. 1. köt. Főszerk. Péter László. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1994. Bókay János lásd 254. p. ISBN 963-65-6805-5

Külső hivatkozások

• MÉL