Walter Scott

Henry Raeburn (1756–1823) festménye

Walter Scott (Edinburgh, 1771. augusztus 15. – Abbotsford, 1832. szeptember 21.) skót költő, regényíró, az angol nyelvű romantika kimagasló alakja.

Jelentősége

Elsősorban a regénytechnika megújításában és a realista táj- és környezetábrázolásban alkotott maradandót.

Alig van olyan műve, amit ne zenésítettek volna meg operaként.

»Az önző csak magának élt, de végül átok ült reá. A mélybe kétszer szállt alá, nyom nélkül fedte el a rög, lelkéért senki nem könyörög.«

„A múlt század elején nem volt nála kapósabb író. Senkinek sem volt több olvasója és senkit sem fizettek jobban.” – Voinovich Géza

„Shakespeare után ő az az angol író, aki legnagyobb hatással volt az egyetemes irodalomra.” – Szerb Antal

Élete

Scott skót nemesi családból származott, apja ügyvéd volt, s ő is annak készült. Gyermekkori betegsége következtében az egyik lába lebénult. Az Edinburgh-i Egyetemen jogot tanult, majd apja nyomdokaiba lépve ügyvédnek állt. Irodalmi pályáját a balladaköltészet tanulmányozásával kezdte, majd fordításokkal folytatta. 1799-ben megjelent népballada-gyűjteménye. Később regényeivel igen sokat keresett és felújította a régi feudális nemesség életmódját. 1818-ban bárói rangot kapott s különböző előlegeket vett fel további regények megírására. Társkiadóként részt vett saját művei kiadásában. 1825-ben súlyos anyagi veszteségek érték, s ezután már csak azért dolgozott, hogy hitelezőit kielégítse. Ez idő tájt derült fény arra is, hogy pályája elején számos történelmi regényt írt álnéven. 1827-ben megjelentetette Napóleon életrajzát kilenc kötetben. 1832-ben utat tett a Földközi-tengeren. Nápolyban rosszul lett, majd hazatérve otthonában meghalt.

Művei

Történelmi regényei

Akkor fordul el a verses elbeszéléstől, mikor feltűnik vetélytársa, Byron. Új műfajt alkot a történelmi regény megteremtésével, világhírét is ennek köszönheti. Regényei középpontjában nem a történelem, hanem a regényes szerelem áll. Mindez azonban határozott, hiteles történelmi háttér megrajzolásáva, korfestéssel jár. Tipikus eszköze a sajátságosan romantikus elem: a csoda (wonder), az a csoda, amit a hősök annak hisznek. Scott meglehetősen régészi beállítottságú volt, szenvedélyesen gyűjtötte a különböző középkori tárgyakat, tanulmányozta a szokásokat. Az emberek lelki életének leírásával azonban még nem foglalkozott.

angol és európai középkori regényei:

• Ivanhoe (1820)
• A kolostor (1820)
• Kenilworth (1821)
• Quentin Durward (1823)
• Keresztes vitézek történetei – A jegyesek, A talizmán (1825)

skót történelmi művei:

• Marmion (1808) – elbeszélő költemény
• A tó hölgye (1810) – elbeszélő költemény
• Waverley (1814) – regény
• Rob Roy (1818) – regény
• Puritánok utódai - regény
• Midlothian Szíve (1818) – regény
• A lammermoori nász (1819) – regény
• Puritánok utódai
• Nigel jussa
• Redgauntlet (1824) – regény
• A fekete törpe – regény

Források

• Bart István: Walter Scott világa, Európa, Bp., 1980
• Világirodalmi lexikon (Akadémiai Kiadó, Budapest)
• Világirodalmi kisenciklopédia I–II. Szerk. Köpeczi Béla, Pók Lajos. Budapest: Gondolat. 1976. ISBN 963-280-184-9

Külső hivatkozások

• Walter Scott művei a Magyar Elektronikus Könyvtárban