Szerb Antal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szerb Antal
Élete
Született 1901. május 1.
magyar 1867-1918 Budapest
Elhunyt 1945. január 27. (43 évesen)
magyar 1919-1946 Balf
Nemzetiség magyar
Szülei Szerb Károly
Herzfeld Elza
Felesége Lakner Amália (1932-?)
Bálint Klára (1938-1945)
Pályafutása
Fontosabb művei A Pendragon legenda (1934)
Utas és holdvilág (1937)
A világirodalom története (1941)
VII. Olivér (1966)
Irodalmi díjai Baumgarten-díj (1935)
Budapest, II.ker., Torockó utca 9. - egykor Szerb Antal lakóháza

Szerb Antal (Budapest, 1901. május 1.Balf, 1945. január 27.) jelentős magyar író, irodalomtörténész, nemzetközileg népszerű regények szerzője.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Budapesten született asszimilált zsidó családba, a Deák Ferenc utca 15. szám alatt. Édesapjával 1907. december 20-án a római katolikus vallásara tért át, ebben a szellemben nevelték (keresztapja Prohászka Ottokár volt), gyermekkora legmeghatározóbb élménye a cserkészet volt. Apja, a magát szabadkőművesnek valló Szerb Károly 1911 őszén beíratta a budapesti piarista gimnáziumba, ahol Sík Sándor tanította magyarra és támogatta irodalmi ambícióit az önképzőkörben. Itt írta élete első verseit, novelláit, sőt felsős gimnazista korában megjelentek esszé- és drámakísérletei is. Jeles érettségi után 1920 szeptemberében iratkozott be a pesti egyetem bölcsészkarára, magyar–német szakra. Közben tanult meg angolul és franciául, és utolsó szigorlata, valamint a Kölcseyről írt értekezésének benyújtása után 1924. július 24-én doktorrá avatták.

Húszéves sem volt, amikor a Nyugat 1921. februári száma egyszerre hat versét jelentette meg, majd kritikákat is írt a lapnak. Nemsokára a Napkelet című folyóirat is közölte írásait, majd az akkoriban szerveződő Minerva című tudományos, szellemtörténeti, arisztokratikus és reprezentatív jellegű folyóirat írógárdájához csatlakozott. A szerkesztőség 1926-ban teljes egészében közölte Kölcseyről írt doktori disszertációját.

Az 1930-as években főként az angolszász irodalommal és regényelmélettel foglalkozott. Nagy összefoglaló műve, A világirodalom története megírásához Babits Mihály művére (Az európai irodalom története) is támaszkodott. A világirodalmat ő is folyamatnak tekintette, amelyben a nemzetek fölötti jelentőségű írók és művek évszázadokon és országhatárokon átemelkedve megtermékenyítik egymást. Gondolatmenete stílusok és korszakok egységeire épül. Versei a lázas útkeresés, a szándékos meghökkentés programjából születtek. Pályakezdő éveinek novellái a történelmi múltba és a mesék időtlen világába vezetnek.

1932. június 15-én Budapesten az Erzsébetvárosban feleségül vette Lakner Amáliát, Lakner Bertalan és Szaborszky Gizella lányát,[1] akitől 1933-ban elvált.[2] Következő házasságát Bálint Klárával (Bálint Aladár, a Nyugat című folyóirat képzőművészeti kritikusa és Roth Edit lánya, Bálint Endre festőművész nővére) kötötte 1938. július 28-án Budapesten, a Terézvárosban.[3]

A balfi nemzeti emlékhely a tömegsír felett, ahol Szerb Antal is nyugodott

Az 1930-as évek írói termésének nagy részében eltűnnek a látványos történelmi ihletések, helyükre a csodák, a misztikus borongás lép, és egy kedvesen ironikus lírai önarckép bukkan fel. A Pendragon legenda, első hosszabb prózai műve a detektívregény, a kísértethistória és az esszéregény ötvözete. Az Utas és holdvilág alapmotívuma az elfojtott legbelső sejtelmekhez vezető utazásélmény. 1935-ben Baumgarten-díjat kapott.

1941-től alkotói tere egyre szűkült: rádióelőadásai elmaradtak, magyar irodalomtörténetét betiltották, a Nyugat megszűnt. 1943-ban, majd 1944. június 5-én behívták munkaszolgálatra: először Fertőrákosra, majd Balfra került. 1945. január 27-én a balfi tábor pribékjei agyonverték.

Szerb Antal szexuális irányultsága – különös naplójának[4] megjelenése után – irodalomtörténeti viták tárgyává vált. Kétségtelen, hogy a naplóban Szerb számos utalást tesz homoerotikus vágyaira, kapcsolataira, amely egyesek szerint nyilvánvaló bizonyítékai az író homoszexuális beállítottságának.[5][6] Mások [7] azonban kétségbe vonják ezen életrajzi adatok jelentőségét, és azt fiatalkori útkeresésnek tartják.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Budapest XVI. kerületében hatosztályos gimnáziumot neveztek el róla.
A balfi tömegsírt exhumálták. Sírja ma a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben található.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az angol irodalom kis tükre (1929)
  • Magyar irodalomtörténet (1934)
  • Rózsakereszt (1934); A Pendragon legenda (későbbi kiadások)
  • Budapesti kalauz marslakók számára (1935)
  • A harmadik torony (Nyugat 1936/10. - Önálló kötetben: Magvető, 2007)
  • Hétköznapok és csodák (1936)
  • Utas és holdvilág (1937)
  • A királyné nyaklánca (1943)
  • A világirodalom története (1941)
  • Gondolatok a könyvtárban (1946)
  • Madelon, az eb (1947)
  • A varázsló eltöri pálcáját (1961)
  • Szerelem a palackban (1963)
  • Ex (1965)
  • VII. Olivér (1966)

Fordításai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szerb Antal családfája[8]
Szerb Antal (Budapest, 1901. máj. 1.–
Balf, 1945. jan. 27.)
író, irodalomtörténész
Apja:
Szerb Károly
Apai nagyapja:
Stern Antal
Apai nagyapai dédapja:
n. a.
Apai nagyapai dédanyja:
n. a.
Apai nagyanyja:
Hirsch Berta
Apai nagyanyai dédapja:
n. a.
Apai nagyanyai dédanyja:
n. a.
Anyja:
Herzfeld Elza
Anyai nagyapja:
Herzfeld Nándor
Anyai nagyapai dédapja:
Herzfeld Henrik
(Baja, 1824 – ?)
Anyai nagyapai dédanyja:
Beck Nanette
(Bácsalmás, 1829 – ?)
Anyai nagyanyja:
Schwarz Jenny
Anyai nagyanyai dédapja:
Schwarz Ábrahám
(Sarkad, 1823 – ?)
Anyai nagyanyai dédanyja:
Grosz Sára
(Sarkad, 1827 – ?)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Budapest VII. kerületi polgári házassági anyakönyv, 1932. év, 818. folyószám.
  2. Budapesti királyi törvényszék 1P.43573/933/3. sz ítélete.
  3. Budapest VI. kerületi polgári házassági anyakönyv, 1938. év, 1161. folyószám.
  4. Szerb Antal: Naplójegyzetek (1914–1943) (Magvető, 2001) ISBN 963-142-219-4
  5. Nagy Csaba: Holdfivérek. Szerb Antal Ulpius Tamása. In: Száz rejtély a magyar irodalomból (Gesta Könyvkiadó Bt., 1996) 163.o. ISBN 9638229284
  6. Fekete J. József: Szerb Antal naplóiról. In: Új Forrás 2002/1. szám
  7. Kálmán C. György: Naplók, senkinek és mindenkinek. In: Élet és Irodalom, 2001/29. szám
  8. Szerb Antal géppel kitöltött, aláírt két helyütt nem zsidó származását igazoló "Személyi lap"-ja

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Szerb Antal témában.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]