Szerb Antal

Budapest, II.ker., Torockó utca 9. - egykor Szerb Antal lakóháza

Szerb Antal (Budapest, 1901. május 1. – Balf, 1945. január 27.) jelentős magyar író, irodalomtörténész, nemzetközileg népszerű regények szerzője.

Élete

Budapesten született asszimilált zsidó családba, a Deák Ferenc tér 15. szám alatt. Római katolikus nevelést kapott (keresztapja Prohászka Ottokár volt), gyermekkora legmeghatározóbb élménye a cserkészet volt. Apja, a magát szabadkőművesnek valló Szerb Károly 1911 őszén beíratta a budapesti piarista gimnáziumba, ahol Sík Sándor tanította magyarra és támogatta irodalmi ambícióit az önképzőkörben. Itt írta élete első verseit, novelláit, sőt felsős gimnazista korában megjelentek esszé- és drámakísérletei is. Jeles érettségi után 1920 szeptemberében iratkozott be a pesti egyetem bölcsészkarára, magyar–német szakra. Közben tanult meg angolul és franciául, és utolsó szigorlata, valamint a Kölcseyről írt értekezésének benyújtása után 1924. július 24-én doktorrá avatták.

Húszéves sem volt, amikor a Nyugat 1921. februári száma egyszerre hat versét jelentette meg, majd kritikákat is írt a lapnak. Nemsokára a Napkelet című folyóirat is közölte írásait, majd az akkoriban szerveződő Minerva című tudományos, szellemtörténeti, arisztokratikus és reprezentatív jellegű folyóirat írógárdájához csatlakozott. A szerkesztőség 1926-ban teljes egészében közölte Kölcseyről írt doktori disszertációját.

Az 1930-as években főként az angolszász irodalommal és regényelmélettel foglalkozott. Nagy összefoglaló műve, A világirodalom története megírásához Babits Mihály művére (Az európai irodalom története) is támaszkodott. A világirodalmat ő is folyamatnak tekintette, amelyben a nemzetek fölötti jelentőségű írók és művek évszázadokon és országhatárokon átemelkedve megtermékenyítik egymást. Gondolatmenete stílusok és korszakok egységeire épül. Versei a lázas útkeresés, a szándékos meghökkentés programjából születtek. Pályakezdő éveinek novellái a történelmi múltba és a mesék időtlen világába vezetnek.

1932. június 15-én Budapesten az Erzsébetvárosban feleségül vette Lakner Amáliát, Lakner Bertalan és Szaborszky Gizella lányát. Következő házasságát Bálint Klárával (Bálint Aladár, a Nyugat c. folyóirat képzőművészeti kritikusa és Roth Edit lánya, Bálint Endre festőművész nővére) kötötte 1938. július 28-án Budapesten, a Terézvárosban.

A balfi tömegsír, ahol Szerb Antal is nyugszik

Az 1930-as évek írói termésének nagy részében eltűnnek a látványos történelmi ihletések, helyükre a csodák, a misztikus borongás lép, és egy kedvesen ironikus lírai önarckép bukkan fel. A Pendragon legenda, első hosszabb prózai műve a detektívregény, a kísértethistória és az esszéregény ötvözete. Az Utas és holdvilág alapmotívuma az elfojtott legbelső sejtelmekhez vezető utazásélmény. 1935-ben Baumgarten-díjat kapott.

1941-től alkotói tere egyre szűkült: rádióelőadásai elmaradtak, magyar irodalomtörténetét betiltották, a Nyugat megszűnt. 1943-ban, majd 1944. június 5-én behívták munkaszolgálatra. Fertőrákosra, onnan Balfra vitték. Embertelen körülmények között halt meg 1945. január 27-én.

Szerb Antal szexuális irányultsága – különös naplójának megjelenése után – irodalomtörténeti viták tárgyává vált. Kétségtelen, hogy a naplóban Szerb számos utalást tesz homoerotikus vágyaira, kapcsolataira, amely egyesek szerint nyilvánvaló bizonyítékai az író homoszexuális beállítottságának. Mások azonban kétségbe vonják ezen életrajzi adatok jelentőségét, és azt fiatalkori útkeresésnek tartják.

Emlékezete

Budapest XVI. kerületében hatosztályos gimnáziumot neveztek el róla.
A balfi tömegsírt exhumálták. Sírja ma a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben található.

Művei

• Az angol irodalom kis tükre (1929)
• Magyar irodalomtörténet (1934)
• Rózsakereszt (1934); A Pendragon legenda (későbbi kiadások)
• Budapesti kalauz marslakók számára (1935)
• A harmadik torony (Nyugat 1936/10. - Önálló kötetben: Magvető, 2007)
• Hétköznapok és csodák (1936)
• Utas és holdvilág (1937)
• A királyné nyaklánca (1943)
• A világirodalom története (1941)
• Gondolatok a könyvtárban (1946)
• Madelon, az eb (1947)
• A varázsló eltöri pálcáját (1961)
• Szerelem a palackban (1963)
• Ex (1965)
• VII. Olivér (1966)

Fordításai

• Giacomo Casanova emlékiratai I.- Szerb Antal fordításában
• Columbus útinaplója
• Johan Huizinga: A középkor alkonya
• Eric Knight: Sam Small csodálatos élete
• Stephen Leacock: A Mauzóleum klub
• William Somerset Maugham: Színház
• P.G. Wodehouse: Rengeteg pénz

Származása

Szerb Antal családfája^[forrás?]

Szerb Antal (Budapest, 1901. máj. 1.– Balf, 1945. jan. 27.) író, irodalomtörténész	Apja: Szerb Károly	Apai nagyapja: Stern Antal	Apai nagyapai dédapja: n. a.
			Apai nagyapai dédanyja: n. a.
		Apai nagyanyja: Hirsch Berta	Apai nagyanyai dédapja: n. a.
			Apai nagyanyai dédanyja: n. a.
	Anyja: Herzfeld Elza	Anyai nagyapja: Herzfeld Nándor	Anyai nagyapai dédapja: Herzfeld Henrik (Baja, 1824 – ?)
			Anyai nagyapai dédanyja: Beck Nanette (Bácsalmás, 1829 – ?)
		Anyai nagyanyja: Schwarz Jenny	Anyai nagyanyai dédapja: Schwarz Ábrahám (Sarkad, 1823 – ?)
			Anyai nagyanyai dédanyja: Grosz Sára (Sarkad, 1827 – ?)

Források

• Magyar életrajzi lexikon
• Szerb Antal

Külső hivatkozások

• Budapesti kalauz marslakók számára – Magyar Elektronikus Könyvtár
• Utas és holdvilág – Magyar Elektronikus Könyvtár
• Szerb Antal a PORT.hu-n
• Szerb Antal művei műfordításokban – Bábel Web Antológia

Képek

• Dedikált kép
• Olaszországi útján
• A nyugat harmadik nemzedékéhez tartozó Szerb Antal
• Síremléke
• Száz rejtély a magyar irodalomból. Szerkesztette: Halmos Ferenc. Gesta Könyvkiadó, Budapest, 1996, 162. oldal.
• Színezett arckép
• Ovális keretben