John Constable

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A festő önarcképe

John Constable (East Bergholt, Suffolk, 1776. június 11.London, 1837. április 1.) angol tájképfestő. Jelentős szerepe volt az angol romantikus tájképfestészet történetében és alkotói stílusa meghatározó befolyást gyakorolt a francia romantikus festőkre, a barbizoni iskolára és az impresszionistákra. A Királyi Művészeti Akadémia (Royal Academy of Arts, London) tagja volt.

Élete és munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Feleségének arcképe (1816)

Suffolkban született , édesapja molnár volt. Vidéki környezetben nőtt fel, akárcsak Rembrandt. Korán elkezdett rajzolni, 21 éves korától azonban atyja munkáját kellett segítenie, majd csak 1800-ban ment el Londonba tanulni. Romantikus házasságot kötött, azaz szerelmi házasságot. A fiatal leány Maria Bicknell – evangélikus lelkész nagyapja ellenkezésére nem hallgatva – feleségül ment a festőhöz. Házasságukból született néhány gyermek, de 1828-ban a feleség tüdőbajban meghalt.

Constable kiváló portré-festő is lehetett volna, erről tanúskodik felesége képe 1816-ból. Az az igazság, hogy Constable sokkal fontosabbnak tartotta a tájképfestést, mint a portréfestést. Művészeti hitvallása szerint a természet közvetlen és beható tanulmányozása a legfontosabb.

Próbálkozott történelmi és vallási témák feldolgozásával is pályája kezdetén, de mindig visszatért a tájképfestéshez. Pályájának kezdetén több XVII. századi holland festő (Ruisdael, Koninck, Claude Lorrain (1600–1682), Rubens) és egy XVIII. századi angol tájképfestő (Thomas Girtin (1775–1802)) volt rá hatással. Azonban e hatások nem voltak tartósak, Constable saját megérzései és meglátásai alapján festett. Constable két jeles kortárs tájképfestővel Turnerrel és Boningtonnal indította el a XIX. századi modern tájképfestészetet.

Az 1824-ben A fehér ló, A szénásszekér c. és még pár tájképe két francia kereskedő révén eljutott Párizsba, kiállították a Salonon, óriási sikere volt. Az angol tájképfestészet közvetlenül hatott Eugène Delacroix francia romantikus festő művészetére, aki 1825-ben el is utazott Angliába tanulmányozni a kortárs angol tájképfestészetet. Constable hazájában 1829-ben[1] felvételt nyert a Királyi Művészeti Akadémia (Royal Academy of Arts, London) tagjai sorába, de otthon nem volt akkora elismertsége, mint a kontinensen.

Constable a természet közelében élt gyermekkorában és fiatal éveiben, ösztönös – festészeti szempontból alapvető – megfigyeléseket végzett, ismerte a felhőket, azok kialakulását, s szétterülését az égbolton, a nap és a felhők fény-árnyék hatását a táj színvilágára és hangulatára. Erre építette festészeti elméletét, kifejtette, hogy a természet fények és árnyékok játéka, a természetben nem létezik vonal. Jóval később elméletét a barbizoni iskola néven ismert festői csoportosulás, majd az impresszionisták és a pointillisták is elfogadták.

Constable a látvány hiteles megragadására törekedett, ezért tájképein nem ábrázolt idealizált vagy fantasztikus elemeket. Kompozíció-teremtő képességét számos megfigyeléssel, előtanulmánnyal, vázlatok készítésével fokozta. Vásznainak barnás-vöröses (mint Goyánál) alapozást adott az Angliában addig szokásos szürke helyett. S ezen a barnás-vöröses alapon széles színskálával dolgozott, igyekezett a színeket kiegyensúlyozni, ezzel mintegy ritmust adott képeinek. Új technikai eljárást is alkalmazott, nemcsak ecsettel, hanem festőkéssel is dolgozott.[2]

Művészetének csúcsát salisburyi tájképeinek sorozatával érte el, amelyek közül a leghíresebbek a város székesegyházáról festett képei.

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ismertebb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Weymouthi-öböl (1816)
Waterloo-i ünnepély East Bergholtban
Szépművészeti Múzeum, Budapest
  • Dedham völgy, 1802 (Olaj, vászon) (Victoria and Albert Museum, London)
  • Maria Bicknell portréja, 1816 (Olaj, vászon 30x25 cm.) (Tate Gallery, London)
  • Weymouthi öböl, 1816 (Louvre, Párizs)
  • A flatfordi malom, 1817 (National Gallery (London))
  • A fehér ló, 1819 (Frick gyûjtemény, New York City)
  • Malom Dedham közelében (1820) (Victoria and Albert Museum, London)
  • A szénásszekér, 1821 (Olaj, vászon 130,5x185,5 cm.)(National Gallery, London)
  • A salisburyi székesegyház a püspöki palota felől, 1823 (Olaj, vászon 87,6x111,8 cm.) (Victoria and Albert Museum, London)
  • A brightoni tengerpart vitorlásokkal, 1824 (Olaj, papír, 14,9x24,8 cm.) (Victoria and Albert Museum, London)
  • A búzaföld, 1826 (Olaj, vászon 143x122 cm.) (National Gallery, London)
  • Földút, 1826 (Olaj, vászon 20,5x30 cm.)(Tate Gallery, London)
  • Hampstead szivárvánnyal, 1831 (National Gallery, London)
  • Ház a völgyben, 1835 (National Gallery, London)
  • Stonehenge, 1836 (Victoria and Albert Museum, London)
  • Hampshire völgye hátterében Dedham, 1836-37 (The Valley of the Stour with Dedham in the Distance)
  • Nyári délután (National Gallery, London)
  • Tájkép az ugró lóval (Királyi Művészeti Akadémia, London)
  • A falu (Louvre, Párizs)
  • Waterloo-i ünnepély East Bergholtban (Olaj, vászon 23x33,5 cm.) (Szépművészeti Múzeum, Budapest)
  • Szeles reggel[4] (Szépművészeti Múzeum, Budapest)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A romantika enciklopédiája. Összeáll. Francis Claudon. Budapest : Corvina, 1990. ISBN 963-13-2665-9 Constable l. 65-67.
  • A művészet története a rokokótól 1900-ig. (Eredeti címe: Historia Del Arte, tomo 8.) Budapest : Corvina, 1989. ISBN 963-13-2815-5
  • Művészeti lexikon. Szerk. Zádor Anna és Genthon István. 1. köt. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1965. Constable l. 428-429.
  • Művészeti lexikon. Szerk. Éber László. 1. köt. Budapest : Győző Andor, 1935. Constable l. 203.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz John Constable témájú médiaállományokat.
  1. más adatok szerint 1819-ben
  2. A művészet története i.m. 70.
  3. A legnagyobb megalitkör Angliában a Salisbury-fennsíkon
  4. Ezt a képet nem biztos, hogy Constable festette