Alekszandr Szergejevics Puskin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Alekszandr Szergejevics Puskin
Alekszandr Szergejevics Puskin
Született:
1799. június 6.
Moszkva, Orosz Birodalom
Meghalt:
1837. február 10.
Szentpétervár, Orosz Birodalom

Alekszandr Szergejevics Puskin oroszul: Александр Сергеевич Пушкин (1799. június 6. Moszkva (orosz naptár szerint: május 26.) 1837. február 10. (január 29.) Szentpétervár. Orosz költő író, drámaíró, az orosz irodalom fejlődésének meghatározó alakja, ki mindhárom műnemben maradandó alkotásokat hozott létre. A modern orosz irodalmi nyelv megteremtője.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Élete

[szerkesztés] Ifjúsága

Ereiben anyai dédapja, Abram Petrovics Hannibal Nagy Péter cár abbesszín tisztje révén (ki tábornoki rangig jutott) afrikai vér is csörgedezett. Erről szól Puskin Nagy Péter szerecsene című elbeszélése.

1811-től a Pétervár közelében fekvő Carszkoje szelo-i líceum növendékeként mutatta meg először tehetségét. 1817-ben elvégezte a jóhírű gimnáziumot. Még ugyanebben az évben belépett a Zöld lámpa nevű irodalmi társaság tagjainak sorába, mely kapcsolatot tartott a dekabristákkal. Kitiltották az egyetemről, de ekkor már megalapozott költői hírneve volt. Mivel egymásutánban születtek lázító hangú költeményei, a cár 1820-ban száműzte.

[szerkesztés] Száműzetésben

Először Kisinyovba került, majd Odesszába, a Krím-félszigetre. A száműzetés ideje alatt bejárta a félszigetet és a Kaukázust. Úti élményei megjelennek a Kaukázusi fogoly és a Bahcsiszeráji szökőkút című műveiben.

1824-ben visszatérhetett Oroszországba, de anyja Pszkov környékén fekvő mihajlovszkojei birtokát nem hagyhatta el.

[szerkesztés] Moszkva és Szentpétervár

Puskin és Natalja Goncsarova szobra (Moszkva, Arbat)
Puskin és Natalja Goncsarova szobra (Moszkva, Arbat)
Kép:Памятник Пушкину Царское Село.jpg
Puskin műemléke, Carszkoje szelo (1900).

Moszkvába illetve Szentpétervárra csak 1826-ban juthatott vissza, mikor az újonnan trónra lépett cár, I. Miklós udvarába rendelte. Visszatérte után műveit – megjelenésük előtt – személyesen az uralkodó cenzúrázta.

1830-ban bolgyínói birtokukon tartózkodott és rendkívül termékeny alkotói esztendőt hagyhatott maga után. Még ugyanebben az évben feségül vette Moszkva kiemelkedő szépségét, a 18 esztendős Natalja Nyikolajevna Goncsarovát, s Péterváron telepedtek le. Négy gyermekük született, két fiú s két leány (Marija Alekszandrovna, Alekszandr Alekszandrovics, Grigorij Alekszandrovics és Natalja Alekszandrovna). A költőt állami szolgálatra kötelezték.

1831-ben megismerkedett Gogollal, akivel haláláig jó kapcsolatot tartott fenn.

1833-34-ben ismét a bolgyínói birtokon élt. 1834-ben, hogy becsvágyó feleségének igényeit ki tudja elégíteni, udvari állást vállalt, de csak a legalacsonyabb udvari címet (kamarás-apród) kapta meg.

[szerkesztés] Halála

1837-ben, egy affért követően, felesége jó hírének megvédése céljából párbajozott az őt provokáló emigráns Georges Charles d'Anthès francia kalandorral. A párbajban súlyosan megsebesült és a párbajt követő második napon sérüléseibe belehalt.

Lermontov a költő halála című versében örökítette meg Puskin emlékét:

"Meghalt a költő! Tisztasága
rabját gonosz szó fente be
bosszús szívét golyó találta,
aláhorgadt nemes feje!…
S mert alantas sértés, gyalázat
nagy lelkén nem száradhatott,
mint annyiszor már, maga lázadt
a világ ellen – s most halott!"... (részlet, ford. Lator László)

[szerkesztés] Pályája, költészete

A 14 éves Puskin Gyerzsavin versét szavalja Carszkoje szelóban Rjepin festményén
A 14 éves Puskin Gyerzsavin versét szavalja Carszkoje szelóban Rjepin festményén


[szerkesztés] Pályakezdése (1811-1820)

A költészet a szabadságot jelenti számára, a Carszkoje szelói líceumban (1811) ismerkedik meg a szabadgondolkodás szellemével, a líceumban főleg a klasszicizmus kultusza uralkodik. A diákok verseket, költeményeket, antológiákat, folyóiratokat alkotnak. Legfőbb eszméik közé tartoznak a hedonista életelvek, a nemzeti szabadság és felvilágosodás szabad gondolatai.

Indulása, eszmélése: 14 évesen a Vesztynik Jevropi közli első költeményét, majd 15 évesen a 18. század népszerű orosz költőfejedelme, Gyerzsavin a líceumban költővé avatja, s Puskint mint „a második Gyerzsavint" említi. Ifjúkori lírájában a dekabrizmus eszmeköre jelenik meg. Liberális irodalmi társaságok ülésein vesz részt, szatírikus dalokat és epigrammákat illetve politikai verseket ír a rabság és rabszolgaság ellen (pl: Volnoszty, Csaadajevhez, A falu). Költeményeinek közös jellemzője a politikai szabadság követelése, a blaszfemikus és a társadalmi ízlés elleni lázadó hang. Ars poeticája ekkor: a művészet a tiltott dolgok színtere. Megírja első nagyszabású elbeszélő költeményét: a Ruszlán és Ludmilla 1820-ban születik meg.

[szerkesztés] Romantikus korszaka (1820-1830)

Száműzetésében írja az ún. déli elbeszélő költeményeket, A kaukázusi fogoly (1821), A bahcsiszeráji szökőkút (1824) és a Cigányok (1824) című alkotásait. Romantikus poémáiban már ekkor felbukkannak a realista jegyek.

1825-26-ban hazatér Mihajlovszkojéba, anyja birtokára, ahol egyetlen társa a dajka, Arina Rogyinovna. Költeményeiben balsejtelmek és tűnődések, merengő hang, az elmúlás gondolatai jelennek meg.

Történeti tárgyú munkákba kezd, s megszületik a Borisz Godunov (1825), mellyel megváltoztatja az orosz drámát. Később is ír történelmet feldolgozó munkákat, de utóbbiakban már nem maga az orosz történelem, hanem a művészet és az emberi szenvedélyek felé fordul érdeklődése, mint Mozart és Salieri (1830) illetve A szoborvendég vagy A kővendég (1830) című műveiben.

Romantikus életsorsokat és történeteket prózában is feldolgoz, erről árulkodnak Néhai Petrovics Belkin elbeszélései (benne A lövés, "A postamester", "A parasztruhás kisasszony", A hóvihar), és A pikk dáma. Célja az egyszerű és tömör fogalmazás.

Puskin a dekabrista mozgalom bukása után ismét a nemzeti történeti poéma és regény felé fordul: barátai emlékére írja az Üzenet Szibériába című versét. Költészetében folytatódik a szabadság gondolatának növekedése, s magát a váteszköltő szerepében látja, melyről árulkodik pl. A próféta (költemény). Nagy Péter korát a nemzeti szerveződés idejének érzi, s úgy reméli, hogy létrejöhet I. Miklós alatt is egy hasonló Oroszország. E gondolat több művében is megjelenik (Nagy Péter szerecsene, Családfám, Poltava, A bronzlovas). A történelmi ábrázolás csúcspontját A kapitány lánya (1836) c. regénye jelenti.

Puskin népköltészet iránti vonzódása szorosan összefügg a történelmi érdeklődés gondolatkörével. Régi dalok, mondák motívumai elevenednek meg műveiben majd az 1830-as évek elején meséket ír, a híresebbek közé tartoznak a Mese Szaltán cárról vagy a Mese a halászról és a kis halról. Ekkor keletkezik befejezetlen verses drámája, A sellő is. Művészetében egyesül a folklór hagyománya és a fennkölt irodalom.

Romantikus korszakának és életművének csúcspontját világhírű verses regénye, az Anyegin megírása jelenti. Egy 19. századi ifjú nemes ábrázolásával a felesleges ember életérzésének rajzát adja s mindeközben körképet nyújt az orosz életről, társadalomról. Világos és egyszerű stílusban, ám kiforrott zeneiséggel, az anyegini-strófa eszközével. Már ajánlásában is az olvasót célozza meg:

"Nem a hideg, kevély világnak,
Neked szántam regényemet.
Bár adhatnék a hű barátnak
Ennél méltóbb hűségjelet,
Méltót hozzád, szép tiszta lélek,
Te szárnyaló és egyszerű,
Kiben költői álmok élnek,
S álmában élet van, s derű.
Vedd elfogult kezedbe, kérlek,
Pár tarka fejezet csupán,
Van köztük bús is, van vidám is,
Van népies és ideális;
Kissé gyarló gyümölcs talán:
Sok zsenge s hervadt színű évem,
Mulatság, ihlet s egy sereg
Álmatlan éj, borús kedélyem
S hűvös látás termette meg." (ford. Áprily Lajos)

[szerkesztés] A romantika klasszicizálása, út a realizmus felé (1830-1837)

1830-ban a költő a Literaturnaja Gazetában ír, mely a dekabrizmus finomabb hangján szól. Az időszak azonban nemzetközi viszonylatban is forrongó eseményekkel szolgál, egymást követik a koleralázadás, a lengyel forradalom és a párizsi felkelés. A lengyel ügy „családi pöranyag” volt Puskin szemében, s hatására alkotja az Oroszország rágalmazóihoz és A borogyínói évforduló című munkáit.

Az irodalmi életben 1836-tól a Szovremennyik (jelentése: Kortárs) című folyóirat révén irodalomszervezőként is szerepet játszik. Folyóiratát Szentpéterváron 30 éven át adták ki.

[szerkesztés] Művei

Puskin-emlékmű, Szentpétervár (Mihail Anikusin műve)
Puskin-emlékmű, Szentpétervár (Mihail Anikusin műve)
Szeráf Puskin A próféta című verse nyomán, (1905), Mihail Vrubel műve.
Szeráf Puskin A próféta című verse nyomán, (1905), Mihail Vrubel műve.

Költeményei

  • Óda a szabadsághoz
  • Csaadajevhez: a nemesek szabadságtörekvéseiről szól.
  • 1818
  • A nap tüzét
  • A tőr
  • A fogoly
  • Madárka
  • A magvető
  • A könyvárus beszélgetése a költővel
  • A tengerhez, xxx-hoz(1825)
  • Téli este
  • A próféta: a műben magára veszi a látnokköltő szerepét.
  • Téli utazás
  • Üzenet Szibériába: a dekabrista felkelés üldözöttjeinek üzen buzdítva őket, hogy nemsokára eljön a szabadság.
  • A költő és a tömeg
  • Téli reggel: szerelmi költemény.
  • Szerettem önt
  • Az emlékmű

Prózai és verses prózai művei:

  • Nagy Péter szerecsene (1826) elbeszélés, első prózában írt epikus munkája. I. Péter kora felé fordul s onnan merít történelmi példát.
  • Ruszlán és Ludmilla (Руслан и Людмила) (1820) verses mese, első nagyszabású elbeszélő költeménye.
  • A kaukázusi fogoly (Кавказский пленник) (1822) poéma
  • A bahcsiszeráji szökőkút (Бахчисарайский фонтан) (1824) poéma
  • Cigányok (Цыганы) (1827) poéma, drámai költemény, melynek alaptétele, hogy az emberi szabadság a természetességben keresendő. Ám ezt megcáfolja Epilógusában, melyben arról olvashatunk, hogy a világból a szabadság teljesen kiveszett.
  • Poltava (Полтава) (1829) témája Nagy Péter cár győzelme XII. Károly svéd király felett a poltavai ütközetben, 1709-ben.
  • Néhai Ivan Petrovics Belkin elbeszélései (Повести покойного Ивана Петровича Белкина) (1831) elbeszélésciklus, az orosz novella megújítása öt történettel, melyekben az egyszerű kisemberek sorsa felé fordul.
    • A lövés (Выстрел)
    • A hóvihar (Метель)
    • A postamester (Гробовщик)
    • A koporsókészítő (Станционный смотритель)
    • A parasztruhás kisasszony (Барышня-крестьянка)
  • Dubrovszkij (Дубровский) (1832-33, megj. 1841) regény, mely valódi történet alapján született.
  • A bronzlovas (1833) poéma, témája Péter cár hősiessége.
  • Anyegin (Евгений Онегин) (1833) verses regény, Puskin legismertebb műve, életének főműve, "az orosz élet enciklopédiája" (Belinszkij).
  • A kapitány lánya (1836) regény, a Pugacsov-felkelés feldolgozása, a romantika és realizmus elemei keverednek a műben.
  • A pikk dáma (Пиковая дама) (1833) elbeszélés

Meséi

Drámai művei

Tanulmányok, értekezések:

[szerkesztés] Hatása

[szerkesztés] Irodalom

  • orosz irodalom: Lermontov, Goncsarov, Gogol, Turgenyev, Csehov, Dosztojevszkij
  • magyar irodalom: Bérczy Károly, Vajda János, Arany László

[szerkesztés] Zene

[szerkesztés] Fordítói

  • magyarul: Bérczy Károly, Szász Károly, Szabó E., Áprily Lajos, Tóth Árpád, Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, Lator László...
  • franciául: Prosper Merimée

[szerkesztés] Magyar kiadások

  • Puskin, Alekszandr Szergejevics: Puskin válogatott versei. Kétnyelvű Klasszikusok című sorozat (Szerkesztette, bevezetőt írta: Radó György. Jegyzetek: Erdődi József. Fordította: Áprily Lajos, Brodszky Erzsébet, Csuka Zoltán…, Budapest, Corvina Kiadó, 1957.)
  • Puskin, Alekszandr Szergejevics: Mesék. (Bratislava : Mladé letá, 1974.)
  • Puskin, Alekszandr Szergejevics: A szökőkutak hűvösében. Válogatott versek. Eötvös klasszikusok című sorozat (Eötvös József Könyvkiadó, Budapest, 1999.)

[szerkesztés] Szakirodalom

  • Bakcsi György: Tíz orosz kisregény (A pikk dáma)
  • Gránicz István: Alekszandr Puskin: Jevgenyij Anyégin. Matúra Klasszikusok sorozat (Budapest, IKON Kiadó, 1992.)
  • Hetesi István: Művek, kapcsolódások. Puskin- és Turgenyev-tanulmányok (Pro Pannonia, Pécs, 1999.)
  • Hetesi István: Kánon és elhajlás. Byron: A kalóz és Puskin: A kaukázusi fogoly című elbeszélő költeménye (Nagy I.-Merényi, 353-360.)
  • Kalavszky Zsófia: Beszédmód és költői szemantika A. Puskin Cigányok c. elbeszélő költeményében (Első század. Orosz szám, szerk.: Kroó Katalin, ELTE BTK HÖK, 2002., I., 57-79. old.)
  • Kocsis Géza: Horatius és Puskin költői halhatatlansága, mint az irodalmi hagyomány része. Horatius III. 30. ódája és Puskin Az emlékmű című verse. ( Orosz szám, szerk.: Kroó Katalin ELTE BTK HÖK, 2002., I., 79-99. old.)
  • Kovács Árpád: Studia Russica Budapestinensia I. Пушкин и Пастернак. Материалы Второго Пушкинского Коллоквиума Puskin és Paszternak. A második Nemzetközi Budapesti Puskin-Kollokvium dokumentumai. (Az ELTE Keleti Szláv és Balti Filológiai Tanszéke és az Eötvös József Collegium kiadványa. Eötvös–Füzetek XIX. Társszerkesztő: Nagy István. Budapest, 1991.)
  • Kovács Árpád: Szempontok az „Anyegin” poétikai és műfaji meghatározásához. In: Tanulmányok a kelet-európai irodalmak és nyelvek köréből. Dobossy László 70. születésnapjára. (Budapest, 1980.)
  • Lotman, Jurij: Puskin (Mérleg sorozat)
  • Mezősi Miklós: Kanonizált történelem és a költői hagyomány. A zavaros idők krónikásai. Puskin és Muszorgszkij. (Budapest, Aula Kiadó, 1999.)
  • Péter Mihály: „Pár tarka fejezet csupán...” Puskin „Jevgenyij Anyeginj”-je a magyar fordítások tükrében. (Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1999.)
  • Pálfi Ágnes: Puskin-elemzések (Vers és próza), Modern Filológiai Füzetek 54. (Budapest, Akadémiai Kiadó, 1997.)
  • Baróti Tibor: Nézőpont és értékelés az orosz romantikus lírában – „Mit jelent a suttogásod?”, (szerk.: Nagy I., Merényi A., 342-353.)
  • Zsirmunszkij, Viktor: Byron és Puskin. In: Bókay-Vilcsek: A modern irodalomtudomány kialakulása, Szöveggyűjtemény. (Osiris, Budapest, 1998. 300-316.)

[szerkesztés] Külső hivatkozások

[szerkesztés] Művei

[szerkesztés] Szakirodalom


 m · v · sz Romantika
Zene Alkan • Beethoven • Bellini • Berlioz • Berwald • Bizet • Brahms • Bruckner • Chopin • Dvořák • Elgar • Field • Franck • Glinka • Grieg • Liszt • Mahler • Mendelssohn • Rahmanyinov • Saint-Saëns • Schubert • Schumann • Smetana • Strauss • Csajkovszkij • Ötök • Verdi • Wagner • Wolf • Weber
Irodalom] Blake • Burns • Byron • Carlyle • Coleridge • Goethe • Hoffmann • Hölderlin • Hugo • Keats • Krasinski • Lamartine • Leopardi • Lermontov • Macpherson • Mickiewicz • Nerval • Novalis • Poe • Puskin • Scott • Shelley • Southey • Slowacki • Wordsworth
Képzőművészet Blake • Briullov • Constable • Corot • Delacroix • Friedrich • Géricault • Neogótika • Goya • Hudson River school • Leutze • Nazarénus festők • Palmer • Turner
Kultúra Bohemianism • Osszián • Romantikus nacionalizmus
A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/wiki/Alekszandr_Szergejevics_Puskin”
Személyes eszközök