Alekszandr Szergejevics Puskin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alekszandr Szergejevics Puskin
Kiprensky Pushkin.jpg
Élete
Született 1799. június 6.
Flag of Russia.svg Orosz Birodalom, Moszkva
Elhunyt 1837. február 10. (37 évesen)
Flag of Russia.svg Orosz Birodalom, Szentpétervár
Nemzetiség Oroszország orosz
Szülei Szergej Lvovics Puskin (1767–1848)
Nadja Osszipovna Gannibal (1775–1836)
Felesége Natalja Nyikolajevna Goncsarova
Gyermekei Marija Alekszandrovna
Alekszandr Alekszandrovics
Grigorij Alekszandrovics
Natalja Alekszandrovna
Pályafutása
Irodalmi irányzat romantika, realizmus
Fontosabb művei Anyegin,
A kapitány lánya
Hatottak rá George Byron
Hatása Nyikolaj Vasziljevics Gogol, Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij, Lev Nyikolajevics Tolsztoj, Ivan Szergejevics Turgenyev, Makszim Gorkij
Pushkin Signature.svg
Alekszandr Szergejevics Puskin aláírása

Alekszandr Szergejevics Puskin (oroszul: Александр Сергеевич Пушкин; Moszkva, 1799. június 6. (orosz naptár szerint: május 26.) – Szentpétervár, 1837. február 10. (január 29.)) orosz költő, író, drámaíró, az orosz irodalom fejlődésének meghatározó alakja, aki mindhárom műnemben maradandó alkotásokat hozott létre. A modern orosz irodalmi nyelv megteremtője.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ifjúsága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ereiben anyai dédapja, Abram Petrovics Hannibal, Nagy Péter cár abesszin tisztje révén (ki tábornoki rangig jutott) afrikai vér is csörgedezett. Erről szól Puskin Nagy Péter szerecsene című elbeszélése.[1]

1811-től a Pétervár közelében fekvő Carszkoje szelo-i líceum növendékeként mutatta meg először tehetségét. 1817-ben elvégezte a jó hírű gimnáziumot. Még ugyanebben az évben belépett a Zöld lámpa nevű irodalmi társaság tagjainak sorába, mely kapcsolatot tartott a dekabristákkal. Kitiltották az egyetemről, de ekkor már megalapozott költői hírneve volt. Mivel egymásutánban születtek lázító hangú költeményei, a cár 1820-ban száműzte.

Száműzetésben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Először Kisinyovba került, majd Odesszába, a Krím-félszigetre. A száműzetés ideje alatt bejárta a félszigetet és a Kaukázust. Úti élményei megjelennek a Kaukázusi fogoly és a Bahcsiszeráji szökőkút című műveiben.

1824-ben visszatérhetett Oroszországba, de anyja Pszkov környékén fekvő mihajlovszkojei birtokát nem hagyhatta el.

Moszkva és Szentpétervár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Puskin és Natalja Goncsarova szobra (Moszkva, Arbat)

Moszkvába illetve Szentpétervárra csak 1826-ban juthatott vissza, mikor az újonnan trónra lépett cár, I. Miklós udvarába rendelte. Visszatérte után műveit – megjelenésük előtt – személyesen az uralkodó cenzúrázta.

1830-ban bolgyínói birtokukon tartózkodott és rendkívül termékeny alkotói esztendőt hagyhatott maga után. Még ugyanebben az évben feleségül vette Moszkva kiemelkedő szépségét, a 18 esztendős Natalja Nyikolajevna Goncsarovát, s Péterváron telepedtek le. Négy gyermekük született, két fiú s két leány (Marija Alekszandrovna, Alekszandr Alekszandrovics, Grigorij Alekszandrovics és Natalja Alekszandrovna). A költőt állami szolgálatra kötelezték.

1831-ben megismerkedett Gogollal, akivel haláláig jó kapcsolatot tartott fenn.

1833-34-ben ismét a bolgyínói birtokon élt. 1834-ben, hogy becsvágyó feleségének igényeit ki tudja elégíteni, udvari állást vállalt, de csak a legalacsonyabb udvari címet (kamarás-apród) kapta meg.

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1837-ben, egy affért követően, felesége jó hírének megvédése céljából párbajozott az őt provokáló emigráns Georges Charles d'Anthès francia kalandorral. A párbajban súlyosan megsebesült és a párbajt követő második napon sérüléseibe belehalt.

Lermontov A költő halála című versében örökítette meg Puskin emlékét:

Meghalt a költő! Tisztasága
rabját gonosz szó fente be
bosszús szívét golyó találta,
aláhorgadt nemes feje!…
S mert alantas sértés, gyalázat
nagy lelkén nem száradhatott,
mint annyiszor már, maga lázadt
a világ ellen – s most halott!… (részlet, ford. Lator László)

Szabadkőművessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Puskin szabadkőművességét ugyan egyesek megkérdőjelezik, de azt egyértelműen igazolja egy naplóbejegyzése és egy levele:

Puskin 1821-es naplójában ez szerepel: "4 мая был я принят в масоны.", azaz "május 4-én felvettek a szabadkőművességbe."

Zsukovszkijnak 1826-ban írt levelében található a következő mondat: "Я был масон в Кишиневской ложе, т. е. в той, за которую уничтожены в России все ложи." "Szabadkőműves voltam a kisinyovi páholyban, pont abban, amely miatt az összes oroszországi páholyt betiltották." Ez az ironikus véleménye feltehetőleg abból származott, hogy I. Sándor cár nem sokkal belépése után, 1822-ben betiltotta országában a szabadkőművességet.

Egyik állami tisztségéhez 1832-ben egy olyan nyilatkozatot kellett aláírnia, amelyben kijelenti, hogy nem volt sem szabadkőműves sem más titkos társaság tagja. Ezt Puskin megtette, de soha senki nem rótta fel neki - pedig a titkosrendőrségnek hála, az illetékesek nyilvánvalóan tudtak mind szabadkőműves, mind más társaságokban játszott szerepéről.[2][3]

Pályája, költészete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 14 éves Puskin Gyerzsavin versét szavalja Carszkoje szelóban Rjepin festményén

Pályakezdése (1811-1820)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A költészet a szabadságot jelenti számára, a Carszkoje szelói líceumban (1811) ismerkedik meg a szabadgondolkodás szellemével, a líceumban főleg a klasszicizmus kultusza uralkodik. A diákok verseket, költeményeket, antológiákat, folyóiratokat alkotnak. Legfőbb eszméik közé tartoznak a hedonista életelvek, a nemzeti szabadság és felvilágosodás szabad gondolatai.

Indulása, eszmélése: 14 évesen a Vesztnyik Jevropi közli első költeményét, majd 15 évesen a 18. század népszerű orosz költőfejedelme, Gyerzsavin [4] a líceumban költővé avatja, s Puskint mint „a második Gyerzsavint” említi. Ifjúkori lírájában a dekabristák eszmeköre jelenik meg. Liberális irodalmi társaságok ülésein vesz részt, szatirikus dalokat és epigrammákat illetve politikai verseket ír a rabság és rabszolgaság ellen (pl: Óda a szabadsághoz, Csaadajevhez, A falu). Költeményeinek közös jellemzője a politikai szabadság követelése, a blaszfémikus és a társadalmi ízlés elleni lázadó hang. Ars poeticája ekkor: a művészet a tiltott dolgok színtere. Megírja első nagyszabású elbeszélő költeményét: a Ruszlán és Ludmila 1820-ban születik meg.

Romantikus korszaka (1820-1830)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Száműzetésében írja az ún. déli elbeszélő költeményeket, A kaukázusi fogoly (1821), A bahcsiszeráji szökőkút (1824) és a Cigányok (1824) című alkotásait. Romantikus poémáiban már ekkor felbukkannak a realista jegyek.

1825-26-ban hazatér Mihajlovszkojéba, anyja birtokára, ahol egyetlen társa a dajka, Arina Rogyionovna. Költeményeiben balsejtelmek és tűnődések, merengő hang, az elmúlás gondolatai jelennek meg.

Történeti tárgyú munkákba kezd, s megszületik a Borisz Godunov (1825), mellyel megváltoztatja az orosz drámát. Később is ír történelmet feldolgozó munkákat, de utóbbiakban már nem maga az orosz történelem, hanem a művészet és az emberi szenvedélyek felé fordul érdeklődése, mint Mozart és Salieri (1830) illetve A kővendég (1830) című műveiben.

Romantikus életsorsokat és történeteket prózában is feldolgoz, erről árulkodnak Néhai Petrovics Belkin elbeszélései (benne A lövés, A postamester, A parasztruhás kisasszony, A hóvihar), és A pikk dáma. Célja az egyszerű és tömör fogalmazás.

Puskin a dekabrista mozgalom bukása után ismét a nemzeti történeti poéma és regény felé fordul: barátai emlékére írja az Üzenet Szibériába című versét. Költészetében folytatódik a szabadság gondolatának növekedése, s magát a váteszköltő szerepében látja, melyről árulkodik például A próféta (költemény). Nagy Péter korát a nemzeti szerveződés idejének érzi, s úgy reméli, hogy létrejöhet I. Miklós alatt is egy hasonló Oroszország. E gondolat több művében is megjelenik (Nagy Péter szerecsene, Családfám, Poltava, A bronzlovas). A történelmi ábrázolás csúcspontját A kapitány lánya (1836) című regénye jelenti.

Puskin népköltészet iránti vonzódása szorosan összefügg a történelmi érdeklődés gondolatkörével. Régi dalok, mondák motívumai elevenednek meg műveiben, majd az 1830-as évek elején meséket ír, a híresebbek közé tartoznak a Mese Szaltán cárról vagy a Mese a halászról és a kis halról. Ekkor keletkezik befejezetlen verses drámája, A sellő is. Művészetében egyesül a folklór hagyománya és a fennkölt irodalom.

Romantikus korszakának és életművének csúcspontját világhírű verses regénye, az Anyegin megírása jelenti. Egy 19. századi ifjú nemes ábrázolásával a felesleges ember életérzésének rajzát adja s mindeközben körképet nyújt az orosz életről, társadalomról. Világos és egyszerű stílusban, ám kiforrott zeneiséggel, az anyegini-strófa eszközével. Már ajánlásában is az olvasót célozza meg:

Nem a hideg, kevély világnak,
Neked szántam regényemet.
Bár adhatnék a hű barátnak
Ennél méltóbb hűségjelet,
Méltót hozzád, szép tiszta lélek,
Te szárnyaló és egyszerű,
Kiben költői álmok élnek,
S álmában élet van, s derű.
Vedd elfogult kezedbe, kérlek,
Pár tarka fejezet csupán,
Van köztük bús is, van vidám is,
Van népies és ideális;
Kissé gyarló gyümölcs talán:
Sok zsenge s hervadt színű évem,
Mulatság, ihlet s egy sereg
Álmatlan éj, borús kedélyem
S hűvös látás termette meg. (ford. Áprily Lajos)

A romantika klasszicizálása, út a realizmus felé (1830-1837)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1830-ban a költő a Lityeraturnaja Gazetában ír, mely a dekabristák finomabb hangján szól. Az időszak azonban nemzetközi viszonylatban is forrongó eseményekkel szolgál, egymást követik a koleralázadás, a lengyel forradalom és a párizsi felkelés. A lengyel ügy „családi pöranyag” volt Puskin szemében, s hatására alkotja az Oroszország rágalmazóihoz és A borogyinói évforduló című munkáit.

Az irodalmi életben 1836-tól a Szovremennyik (jelentése: Kortárs) című folyóirat révén irodalomszervezőként is szerepet játszik. Folyóiratát Szentpéterváron 30 éven át adták ki.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szeráf Puskin A próféta című verse nyomán, (1905), Mihail Vrubel műve.

Költeményei

  • Óda a szabadsághoz
  • Csaadajevhez: a nemesek szabadságtörekvéseiről szól.
  • 1818
  • A nap tüzét
  • A tőr
  • A fogoly
  • Madárka
  • A magvető
  • A könyvárus beszélgetése a költővel
  • A tengerhez, xxx-hoz(1825)
  • Téli este
  • A próféta: a műben magára veszi a látnokköltő szerepét.
  • Téli utazás
  • Üzenet Szibériába: a dekabrista felkelés üldözöttjeinek üzen, buzdítva őket, hogy nemsokára eljön a szabadság.
  • A költő és a tömeg
  • Téli reggel: szerelmi költemény.
  • Szerettem önt
  • Az emlékmű

Prózai és verses epikai művei:

  • Nagy Péter szerecsene (1826) elbeszélés, első prózában írt epikus munkája. I. Péter kora felé fordul s onnan merít történelmi példát.
  • Ruszlán és Ludmila (Руслан и Людмила) (1820) verses mese, első nagyszabású elbeszélő költeménye.
  • A kaukázusi fogoly (Кавказский пленник) (1822) poéma
  • A bahcsiszeráji szökőkút (Бахчисарайский фонтан) (1824) poéma
  • Cigányok (Цыганы) (1827) poéma, drámai költemény, melynek alaptétele, hogy az emberi szabadság a természetességben keresendő. Ám ezt megcáfolja Epilógusában, melyben arról olvashatunk, hogy a világból a szabadság teljesen kiveszett.
  • Poltava (Полтава) (1829) témája Nagy Péter cár győzelme XII. Károly svéd király felett a poltavai ütközetben, 1709-ben.
  • Néhai Ivan Petrovics Belkin elbeszélései (Повести покойного Ивана Петровича Белкина) (1831) elbeszélésciklus, az orosz novella megújítása öt történettel, melyekben az egyszerű kisemberek sorsa felé fordul.
    • A lövés (Выстрел)
    • A hóvihar (Метель)
    • A postamester (Станционный смотритель)
    • A koporsókészítő (Гробовщик)
    • A parasztruhás kisasszony (Барышня-крестьянка)
  • Dubrovszkij (Дубровский) (1832-33, megj. 1841) regény, mely valódi történet alapján született.
  • A bronzlovas (Медный всадник) (1833) poéma, témája Péter cár hősiessége.
  • Anyegin (Евгений Онегин) (1833) verses regény, Puskin legismertebb műve, életének főműve, "az orosz élet enciklopédiája" (Belinszkij).
  • A kapitány lánya (Капитанская дочка)(1836) regény, a Pugacsov-felkelés feldolgozása, a romantika és realizmus elemei keverednek a műben.
  • A pikk dáma (Пиковая дама) (1833) elbeszélés

Meséi

Drámai művei

  • Borisz Godunov (Борис Годунов) (1830) történelmi dráma, színmű, a shakespeare-i dráma felelevenítése és az orosz dráma megújítása, a tömeg történelemalakító szerepéről szól.
  • Mozart és Salieri (Моцарт и Сальери) (1832) dráma
  • Lakoma pestis idején (Пир во время чумы) (1833) dráma
  • A fukar lovag (Скупой рыцарь)(1836) dráma
  • A kővendég (Каменный гость) (1839 megj.) dráma
  • A sellő (Русалка) verses dráma, befejezetlen
  • Egyiptomi éjszakák

Tanulmányok, értekezések:

Hatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Puskin portréja Vaszilij Andrejevics Tropinyin által (1827)

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zene[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar kiadások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Puskin, Alekszandr Szergejevics: Puskin válogatott versei. Kétnyelvű Klasszikusok című sorozat (Szerkesztette, bevezetőt írta: Radó György. Jegyzetek: Erdődi József. Fordította: Áprily Lajos, Brodszky Erzsébet, Csuka Zoltán…, Budapest, Corvina Kiadó, 1957.)
  • Puskin, Alekszandr Szergejevics: Mesék. (Bratislava : Mladé letá, 1974.)
  • Puskin, Alekszandr Szergejevics: A szökőkutak hűvösében. Válogatott versek. Eötvös klasszikusok című sorozat (Eötvös József Könyvkiadó, Budapest, 1999.)
  • Puskin: Jevgenyij Anyegin - teljes, gondozott szöveg. 2000 Raabe Kiadó

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Film is készült belőle Vlagyimir Viszockij főszereplésével, rendező: Alekszandr Mitta.
  2. http://slavic.lss.wisc.edu/pushkin/03Push-fin-KRAS1.pdf
  3. БОРИС БАШИЛОВ: ПУШКИН И МАСОНСТВО
  4. Gavril Romanovics Gyerzsavin. (Hozzáférés: 2013. augusztus 14.)

Szakirodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bakcsi György: Tíz orosz kisregény (A pikk dáma)
  • Gránicz István: Alekszandr Puskin: Jevgenyij Anyégin. Matúra Klasszikusok sorozat (Budapest, IKON Kiadó, 1992.)
  • Hetesi István: Művek, kapcsolódások. Puskin- és Turgenyev-tanulmányok (Pro Pannonia, Pécs, 1999.)
  • Hetesi István: Kánon és elhajlás. Byron: A kalóz és Puskin: A kaukázusi fogoly című elbeszélő költeménye (Nagy I.-Merényi, 353-360.)
  • Kalavszky Zsófia: Beszédmód és költői szemantika A. Puskin Cigányok c. elbeszélő költeményében (Első század. Orosz szám, szerk.: Kroó Katalin, ELTE BTK HÖK, 2002., I., 57-79. old.)
  • Kocsis Géza: Horatius és Puskin költői halhatatlansága, mint az irodalmi hagyomány része. Horatius III. 30. ódája és Puskin Az emlékmű című verse. (Orosz szám, szerk.: Kroó Katalin ELTE BTK HÖK, 2002., I., 79-99. old.)
  • Kovács Árpád: Studia Russica Budapestinensia I. Пушкин и Пастернак. Материалы Второго Пушкинского Коллоквиума Puskin és Paszternak. A második Nemzetközi Budapesti Puskin-Kollokvium dokumentumai. (Az ELTE Keleti Szláv és Balti Filológiai Tanszéke és az Eötvös József Collegium kiadványa. Eötvös–Füzetek XIX. Társszerkesztő: Nagy István. Budapest, 1991.)
  • Kovács Árpád: Szempontok az „Anyegin” poétikai és műfaji meghatározásához. In: Tanulmányok a kelet-európai irodalmak és nyelvek köréből. Dobossy László 70. születésnapjára. (Budapest, 1980.)
  • Lotman, Jurij: Puskin (Mérleg sorozat)
  • Mezősi Miklós: Kanonizált történelem és a költői hagyomány. A zavaros idők krónikásai. Puskin és Muszorgszkij. (Budapest, Aula Kiadó, 1999.)
  • Péter Mihály: „Pár tarka fejezet csupán…” Puskin „Jevgenyij Anyeginj”-je a magyar fordítások tükrében. (Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1999.)
  • Pálfi Ágnes: Puskin-elemzések (Vers és próza), Modern Filológiai Füzetek 54. (Budapest, Akadémiai Kiadó, 1997.)
  • Baróti Tibor: Nézőpont és értékelés az orosz romantikus lírában – „Mit jelent a suttogásod?”, (szerk.: Nagy I., Merényi A., 342-353.)
  • Zsirmunszkij, Viktor: Byron és Puskin. In: Bókay-Vilcsek: A modern irodalomtudomány kialakulása, Szöveggyűjtemény. (Osiris, Budapest, 1998. 300-316.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Alekszandr Szergejevics Puskin témájú médiaállományokat.
Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szakirodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]