Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij
Futurist Mayakovsky.jpg
Élete
Született 1893. július 19.
Badgadi, Grúzia ( Orosz Birodalom)
Elhunyt 1930. április 14. (36 évesen)
Moszkva,  Szovjetunió
Nemzetiség grúz-orosz
Pályafutása
Irodalmi irányzat futurizmus

Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij (oroszul: Владимир Владимирович Маяковский; Badgadi, 1893. július 19.Moszkva, 1930. április 14.) orosz-szovjet költő, drámaíró, az orosz futurizmus egyik megalapítója.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Majakovszkij Grúziában szolgáló orosz erdész fia volt. A szülői házban tanulta meg a betűvetést, s a kutaiszi gimnáziumban kezdte meg iskolai tanulmányait. Apja korán elhunyt, s az özvegy anya gyermekeivel Moszkvába költözött. A költő itt folytatta az iskolát.

Az 1905-ös forradalom alatt a tüntetők soraiban menetelt már.

15 évesen egy kerületi bolsevik szervezetben beírták a párttagok közé. Egy évig volt a szervezet tagja. A rendőrség többször letartóztatta, az 1909. év második felét a Butirki-börtön magánzárkájában tölti, ahol mint önéletrajzában írta, „háromévi elmélet és gyakorlat után rávetettem magam a szépirodalomra”. Szabadulásakor úgy vélte, hogy az illegalitásban nem tanulhat tovább, ezért kilépett a pártból.

A következő évben bejutott a moszkvai képzőművészeti intézet festészeti szakára, ahol költői tehetségét diáktársa, Burljuk fedezte fel, aki lelkes híve volt az akadémikus ízléssel szembeforduló kubo-futurista mozgalomnak.Első versei 1912-ben jelentek meg, ugyanabban az esztendőben két társával közösen Poscsocsina obscsesztvennomu vkuszu (Pofon ütjük a közízlést) című kiáltványt és versgyűjteményt tettek közzé. Majakovszkij lelkes agitátora lett a futurista mozgalomnak, verseiben és cikkeiben a polgári erkölcsöt és az irodalmi élet tekintélyét támadta. Társaival bejárta Oroszország városait, viharos hangulatú előadóesteken szavalták a kiadók által visszautasított verseiket. Két évig folytatta tanulmányait. A főiskoláról azonban elbocsátották a futurizmus követőit, így Majakovszkijnak is távoznia kellett.

Ezután először plakátkészítőként és karikaturistaként dolgozott, majd irodalommal kezdett el foglalkozni. Bohém fellépéssel kezdte irodalmi pályafutását, a ROSZTA kirakataiban jelentek megbotránkoztató plakátjai, melyeknek célja a polgárpukkasztás, és meghökkentés volt, csakúgy mint bökverseinek.

Az októberi forradalmat a maga ügyének is tekintette, és fáradhatatlanul harcolt az újért, politikában és művészetben egyaránt. 1919-21 között az orosz távíróügynökség részére mintegy 3000 plakátot rajzolt, amelyeket aktuális témájú saját szövegeivel, a híres Roszta ablakokban tettek közszemlére. Majakovszkij szövegei alapján forgatták az első szovjet filmeket, némelyikben a főszerepet is ő játszotta.

Moszkvában ismerte meg 22 éves korában Lilja Briket, a nihilista-feminista harcosan házasságellenes leányt, aki Oszip Brik (Majakovszkij kiadója) felesége volt.

1922-30 között hét ízben utazott külföldre, bejárta Nyugat-Európát, az Egyesült Államok és Mexikó városait, haladó művészekkel és írókkal, például Picassóval, Aragonnal, Diego Riverával találkozott.

Utolsó éveiben a NEP részéről támadások érték, valamint a magány kudarcai is kísérték. Vlagyimir Majakovszkij 1930. április 14-én lett öngyilkos moszkvai lakásán – 37 esztendős korában.

„Halálomért senkit se okoljanak, és kérem, hagyják a pletykákat. A megboldogult az ilyesmit szörnyen nem szerette.” – írta búcsúlevelében.

Úgy ismerték, mint a legnagyobb kommunista költőt, pedig soha nem volt tagja a Kommunista Pártnak.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Majakovszkij
  • Pofonütjük a közizlést! (Пощёчина общественному вкусу – 1912). Az orosz kubo-futurista csoport tagjai, az orosz avantgárd nagy alakjai 1913-ban adták ki a Pofonütjük a közízlést című gyűjteményüket, melynek előszava a kubo-futuristák manifesztuma, a mozgalom céljainak megfogalmazása. Burljuk tört utat a csoport többi tagjának, ő tette őket „költővé”, szellemi mesterüket a tanítványok mind hamar felülmúlták.
»Csupán mi vagyunk korunk arca… A múlt szűk. Az akadémia és Puskin érthetetlen hieroglifák. Puskint, Dosztojevszkijt, Tolsztojt és a többit ki kell dobni a Jelenkor Gőzhajójából.« [1]

Verseinek általános jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • új költői nyelv
  • fortissimo, harsány hangnem, maga adta elő, és előadásra szánta őket.
  • sajátos ritmika, mondattördelés, időmértékes hangzás.
  • lépcsős versforma használata, pl. enjambement
  • műfaji újítása: poéma (lírai és epikai elemek)
  • sajátos képek: meglepő asszociációk, montázs, szimultán technika
  • futurizmus felhasználása: múlt elvetése és lázadás
  • témái között szerepel a forradalom, a vallás, a művészet és a szerelem

Jelentős költeményei, poémái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nadrágba bújt felhő (Облако в штанах) (1915, poéma) – futurista korszakának nagy lírai szintézise. Kiáltvány jellegű, legnagyobb futurista verse, ódai hangú mű. A költő úgy fogalmaz, mintha ő lenne a felhő. Alcíme: XIII. apostol. Műfaja: poéma.
  • Parancs a művészek hadseregének (1918) – „ars poetica”, parancsosztogatás, hadsereg és művészet közt von párhuzamot. Piszmogás helyett lendület kell, fel kell égetni a múlt hídját, vallja. Didaktikus, tanító célzatú mű. Groteszk hangulat: félelem és komikum, illetve patetikus hang jellemzi.
  • Este (Ночь) (1912) – első futurista műveinek egyike, mely a tömeget írja le, és menetelésüket, meghökkentő képekkel.
  • Lilikének levél helyett – búcsúvers. Keretes szerkezetű mű, melyben a múlt a szép emlékeké, a jelen a keserűségé és a jövő a felejtésé. De nem haraggal búcsúzik. „Engedd legalább, hogy búcsúzni csókjaimat terítsem távozó lépteid alá.”
  • Csudajó – epikus tartalmú futurista költemény, melyben a Szovjetunió születését ünnepli.
  • Teli torokból – művészi elveinek végső összefoglalása.
  • A Brooklyni híd
  • további ismert művei: Önagyonülésezők, Költemény a Mjasznyickaja utcából, Vlagyimir Iljics Lenin (1924), 150.000.000 (1920).

Drámái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Vlagyimir Majakovszkij (1913) című én-drámája a naturalista színpad megújításának kísérlete Mejerholddal.
  • Poloska (1928, vígjáték)
  • A banya (1929, vígjáték)
  • Gőzfürdő (1930, vígjáték)

Hatása Magyarországon, fordítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyarországon már az 1920-as években ismerték alkotásait. Először a Magyar Írás, Raith Tivadar folyóirata közölte le verseit, mely az avantgárd szocialista képviselőit és a szovjet költőket mutatta be. Ennek megfelelően közölte Majakovszkij, Jeszenyin, Becher, latin-amerikai avangard lírikusok költeményeit.
  • Fordítói között megtaláljuk Szabó Lőrinc, Radó György, Képes Géza nevét.
  • Eörsi István: V. Majakovszkij: Nadrágba bújt felhő vál. v., [fordítás] Szentendre (1995)

Érdekesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vlagyimir Majakovszkij és Lilja Jurjevna Brik (szovjet filmrendező, szobrász) egy graffitin (2008)

New York-i látogatásakor portrét készített róla Gellért Hugó magyar származású festőművész.[forrás?]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Világirodalmi lexikon, Akadémia Kiadó, Budapest
  • Új magyar lexikon IV. (K–Me). Szerk. Berei Andor et al. Budapest: Akadémiai. 1961.
  • Madocsay László: Irodalom, Gimnázium IV. osztály, Tankönyvkiadó, Budapest, 1992.
  • Kortársak beszélnek Majakovszkijról, 1965
  • Világirodalmi Kisenciklopédia, Gondolat 1976

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij témájú médiaállományokat.