Gyenyisz Ivanovics Fonvizin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gyenyisz Ivanovics Fonvizin
Denis Fonvizin.jpg
Gyenyisz Fonvizin
Élete
Született 1745. április 14.
Moszkva
Elhunyt 1792. december 12. (47 évesen)
Szentpétervár
Nemzetiség orosz
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vígjáték
Irodalmi irányzat klasszicizmus
Fontosabb művei A kamasz

Gyenyisz Ivanovics Fonvizin, von Visin; orosz nyelven: Денис Иванович Фонвизин; (Moszkva, 1745. április 14.Szentpétervár, 1792. december 12.) orosz író, drámaíró, az orosz társadalmi vígjáték megteremtője.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdag moszkvai nemesi családban született, a von Wiesen nevű livóniai lovagcsaládból származott. 1755-től az abban az évben alapított moszkvai egyetemhez tartozó gimnáziumban tanult, 1760-tól egy évig az egyetem hallgatója volt. Folyóiratokban ekkor jelentek meg első fordításai, többek között a felvilágosodás dániai képviselője, Ludvig Holberg számos állatmeséjét ültette át orosz nyelvre. 1762-ben Szentpétervárra költözött és előbb a külügyi kollégiumban (minisztériumban) fordítóként, majd I. P. Jelagin miniszter titkáraként működött. A színház iránti érdeklődésének első jele a Korion című vígjáték, egy francia mű „oroszosítása”. Már eredetinek tekinthető első szatirikus komédiája A brigadéros (1768–1769).

1769-ben Fonvizin a külügyi kollégium vezetőjének, N. I. Panyinnak titkára lett. II. Katalin politikájával szemben meggyőződésük volt, hogy Oroszországban a jobbágykérdés rendezésére és alaptörvényekre van szükség; a felvilágosodás szellemében alkotott reformokat szerettek volna elérni. Az író 1777–1778-ban utazást tett Franciaországban és Németországban. 1782 márciusában Panyint eltávolították, és Fonvizin a következő évben államtanácsosi rangban nyugdíjba vonult. Ettől kezdve teljesen az irodalomnak élt.

Ezekben az években alkotta meg legjelentősebb munkáit, köztük főként A kamasz című vígjátékát (1781). Munkáiban ekkor előtérbe került a publicisztika műfaja, 1783-ban egy sor szatirikus cikket jelentetett meg. 1784–1785-ben ismét külföldön, Németországban és Olaszországban járt. Névtelenül kiadta Gróf Nyikita Ivanovics Panyin élete című francia nyelvű művét, benne a felvilágosult főnemes idealizált alakját rajzolta meg. Munkáinak bátor szókimondása végleg kivívta a cárnő nemtetszését, később már nem is jelenhettek meg írásai.

Utolsó éveiben anyagi helyzete megrendült, súlyos betegség is kínozta, 1786-ban Bécsben és Karlsbadban gyógykezeltette magát. Ebben az időben már inkább csak útirajzokat írt; önéletrajzát már nem volt ideje befejezni.

Vígjátékai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fonvizin publicisztikája, szatirikus cikkei, útirajzai, önéletrajza az orosz prózai nyelv és a szatíra kialakulásának fontos állomásai. Az író elsősorban mégis az orosz társadalmi vígjáték megteremtőjeként ismert, különösen A kamasz című vígjátéka folytán.

  • A Korion (Корион) az első színpadi kísérlet: részben fordítás, részben átdolgozás. Jean-Baptiste Gresset francia drámaíró (1709–1777) "Sidney" című drámája (1745) alapján írta. A történet alapját megtartotta, de orosz környezetbe helyezte át és a francia eredetiben érzelmes színdarabot vígjátékká alakította. 1764-ben mutatták be.
  • Első eredeti vígjátékát, A brigadérost (Бригадир) valószínűleg 1768-ban írta, benne a nemesség egy részét akkoriban jellemző francia-imádatot pellengérezi ki. Emellett a darab a nyers gorombaság, a műveletlenség szatírája is. Bár az író néhány részletet idegenből kölcsönzött, a főhős Ivanuska alakját pedig Ludvig Holberg "Jean de France" (1722) című darabjából vette át, mégis itt már valóban orosz környezetet és orosz alakokat találunk.
  • Fonvizin főműve A kamasz (Недоросль), más fordításban: Az úrfi (1781). Az ötfelvonásos vígjáték egy házassági terv köré épül. Prosztakova nemes asszony jól akarja kiházasítani ostobácska fiát, aki mellé házukba alkalmi oktatókat fogad. A szerző az ő példájukon mutatja be, teszi nevetségessé a nemesek tudatlanságát, jobbágyaikkal való durva bánásmódját, erkölcstelenségét. A darab erkölcsi tanulságait, Fonvizin felvilágosult nézeteit a pozitív hősök (rezonőrök) fogalmazzák meg.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gyenyisz Fonvizin témájú médiaállományokat.