Anton Szemjonovics Makarenko

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Anton Szemjonovics Makarenko
Makarenko.jpg
Élete
Született 1888. március 13.
 Orosz Birodalom, Bilopilja
Elhunyt 1939. április 1. (51 évesen)
 Szovjetunió, Golicino (Moszkva mellett)
Nemzetiség orosz
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) pedagógiai írások
Fontosabb művei Pedagógiai hősköltemény – Az új ember kovácsa
Pedagógiai nézeteim
Igor és társai
Weboldal

Anton Szemjonovics Makarenko (oroszul: Антон Семёнович Макаренко; Harkivi kormányzóság, Szumi járás, Bilopilja, 1888. március 13.[1]Golicino (43 kilométernyire Moszkva mellett), 1939. április 1.) szovjet író és pedagógus. Pedagógiai elméletét a Gorkij, majd a Dzerzsinszkij-telepeken fejlesztette ki és finomította tovább. Itteni munkájáról és pedagógiai elveinek érvényesüléséről művészi képet ad háromkötetes regénye, a Pedagógiai hősköltemény.

Követelek tőled, mert tisztellek.
– Makarenko híres mondása

Pedagógiája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Makarenko pedagógiájának középpontjában az önigazgató kollektíva áll, amely lehetővé teszi egyrészt a társadalom számára hasznos állampolgárok nevelését, másrészt az autonóm személyiség létrejöttét. Ezért Makarenko pedagógiájának egyik legfőbb jellemzője a kollektivizmus. Elvei szerint az egyén nevelése önmagában nem képzelhető el (ezért sem volt híve az akkoriban divatos reformpedagógiának vagy ahogy akkor hívták paedológiának), a gyerek önmagából való fejlődését így szükségképpen elvetette, ami megfelel a szociálpszichológia mai ismereteinek. Makarenko hangsúlyozta, hogy nem pusztán a kollektíván belüli kapcsolatok fontosak a nevelésben, mert a fejlődés igazi forrása a kollektíva külső kapcsolatai. Ilyen módon a makarenkói elméletben a kollektíva élete mechanizmus, amely közvetíti a társadalom különböző hatásait az egyén felé és lehetővé teszi azt, hogy e hatásokat internalizálja, belsővé tegye. Ezzel az általános társadalmi jellemzők, hatások az egyénre jellemző sajátos formát ölthetik, azaz az egyén valóban egyedivé és autonómmá válhat.[2] Hogy feladatát elláthassa, a közösség önigazgatásának formai elemei mellett (gyerekek közgyűlése) Makarenko kiemelte a munka szerepét az iskolában (amely egyszerre teremti meg a jövő egyre gazdagabb szükségleteinek létrejöttét és kielégítésének feltételeit és a belülről jövő fegyelmet), valamint radikálisan átértelmezte a fegyelmezés és a büntetés koncepcióját.

„Makarenkói pofon”[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első eset[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár talán a legkevésbé érdekes a makarenkói pedagógiai elméletben, Makarenkóról a legtöbbeknek Magyarországon az úgynevezett "makarenkói pofon" jut eszükbe. Valójában két eset leírása szerepel a Pedagógiai hőskölteményben, amikor Makarenko "testi erőszakhoz" folyamodott.

1920-ban rendkívül nehéz körülmények között kezdte el megszervezni a Gorkij-telepet. A polgárháború még javában tartott, a növendékek és a személyzet élelmezését, ruhával való ellátását még nem oldották meg. A telep első növendékei félig felnőtt tizenévesek voltak, akik addig a városokban, pályaudvarokon, vonatokon lopásból tartották fenn magukat (ők voltak az akkoriban ún. fiatalkorú bűnözők). Az első hónapokban ezek a fiatalok továbbra is bejártak a városba lopni, a Gorkij-telep kevés vagyonát is széthordták, Makarenko és a két pedagógusnő (Jekatyerina Grigorjevnya és Lidocska), illetve a telep gondnoka (Kalina Ivanovics Szergyuk) sehogy sem tudta megakadályozni ezt a tevékenységüket. A fordulópontot az az eset jelentette, amikor Makarenko felszólította a növendékeket, hogy "Gyerünk ki fát vágni, mert elfogyott a tüzelőnk!". Erre ők gúnyosan feleltek, hogy eszük ágában sincs, hiszen a pedagógusok és a gondnok úgyis kénytelen lesz fát vágni nélkülük is. Makarenko ekkor lekevert egy pofont a gúnyolódó növendéknek, Zadorovnak. Zadorov ez után kezet nyújtott Makarenkónak, és mivel a többiek előtt is tekintélye volt, innentől kezdve a fegyelem javulásnak indult a Gorkij-telepen. Makarenko a hatást úgy magyarázta, hogy érzelmeinek ilyen nyílt és korlátot lebontó megnyilvánulása megváltoztatta Zadarov felfogását róla, és ez lehetővé tette kapcsolatának megváltoztatását először Makarenkóhoz, majd a fejlődő kollektívához.

A második eset[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Gorkij-telepen bizonyos okokból elterjedt az antiszemitizmus: a zsidó származású kisgyerekeket folyton zaklatták és bántalmazták társaik. Makarenko mindent megpróbált, hogy végére járjon a dolognak, de a gyerekek nem mondták meg, hogy ki a bűnös, mert féltek a további zaklatásoktól. Előbb-utóbb mégis kiderült. Makarenko annyira ki volt kelve magából, hogy az asztalán lévő írógépet hozzávágta a növendékhez (nem találta el), majd egy székkel támadt rá. Ekkor már szerencsére többen lefogták és megnyugtatták.

A hirtelen ráhatás pedagógiája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Makarenkói pofon legendájának ez lehet az egyik alappillére. A másik forrása valószínűleg a makarenkói hirtelen ráhatás pedagógiája. Ez alapján a makarenkói pedagógiából egyrészt a közösség szintjén megnyilvánuló magas fokú fegyelemre való nevelés tűnt ki elsőre, a másik pedig a hirtelen ráhatás módszere. Makarenkónál azonban sem a fegyelmezés, sem a hirtelen ráhatás módszere nem testi fenyítést jelent. Makarenko több tanulmányában leírja, hogy a testi fenyítést mélyen elítéli. A fent leírt két esetet pedagógusi pályájának mélypontjaként jellemzi. A hirtelen ráhatás pedagógiája a pedagógus részéről olyan váratlan mondatot, gesztust jelent, melynek hatására a növendék körül "megfordul a világ", kicsúszik a lába alól a talaj, lehetetlenné teszi a meglévő viselkedési formák folytatását. Makarenko írásaiban erre számos példát találunk. Makarenko szerint ilyenkor olyan folyamatok indulnak meg a növendékben, melyek során átgondolja eddigi viselkedését. Ennek oka, hogy valamilyen módon ellentmondásba kerül önmagával: például összeegyeztethetetlennek érzi saját ellenséges viselkedését a pedagógus váratlan nagyvonalú cselekedetével. Ilyen módon a pedagógus segít kilábalni a gyereknek a nehéz helyzetéből, méghozzá olyan módon, ahogyan direkt rábeszéléssel vagy a gyerekkel szembehelyezkedő fegyelmezéssel lehetetlen volna. Makarenko természetesen nem ezt tartotta a nevelés egyedüli módszerének, de tény, hogy sok esetben sikerrel alkalmazta.

A "Makarenkói pofont" tehát leginkább legendaként jellemezhetjük, mely a szájhagyomány útján terjed ma is, de valóságos alapja csupán kevés van.

Fegyelmezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az önigazgató közösség alapja a fegyelem volt. Ez a fegyelem azonban lényegesen különbözik attól a ráerőszakolt fegyelemtől, amivel egyebek között Magyarországon is, oly sok pedagógus él. A fegyelem alapja Makarenko híres mondása: "Követelek tőled, mert tisztellek" volt. A követelmény az egyénnel szemben és az egyén tisztelete tehát Makarenkonál ugyanannak a dolognak két dialektikusan összefüggő oldala volt. Természetesen az egyén és a kollektíva között gyakoriak a konfliktusok és ebben a helyzetben a fegyelmezés és, ha úgy tetszik, az erőszak is szerepet kap. Azonban két lényeges dolgot kell megjegyezni ezzel kapcsolatban. Egyrészt a kollektíva válasza az egyénnel szemben, aki megsértette a kollektívával szembeni kötelezettségeit humánus volt és a fegyelem és a tisztelet újbóli összekapcsolását célozta. Másrészt a kollektíva beavatkozása a közös érdekeken és az egyéni érdekek egységén alapult. A szabályokat a kollektíva minden tagja együttesen alkotta meg (vagy tette magáévá a hagyományokat), így maga a fegyelmezés nem külső, hanem belső volt. Ilyen módon a fegyelmezés nem az egyéniséget nyomta el, hanem ellenkezőleg, az egyéniség kibontakozásának adott teret.

Folyamatában a fegyelem és fegyelmezés külsődleges dolgokkal kezdődött, mint például a reggeli gyülekező, a napiparancs felolvasása, tornagyakorlatok, felvonulások. Alapelv volt, hogy ha egy utasítást kiadtak, azt végre kellett hajtani. Mindezeket azonban Makarenko csak kezdeti lépéseknek tekintette, mert bár a fegyelem feltételei voltak, de külsődlegesek az egyén számára. Az igazi fegyelmet úgy tekintette, mint az egyénnek azt a tevékenységét, amelyet legjobb tudása szerint végez. A fegyelmezés tehát ennek szolgálatában állt

Mivel fegyelmezéskor a kollektíva közösen lépett fel tagjainak közös és egyéni érdekében, így a gyerekek közössége végezte tagjai nevelésének jó részét. Ehhez az egész nevelés teljes demokratizálására volt szükség.

A kommuna: önkormányzatos iskola[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 20-as évek közepéig a telep fő irányító testülete a Parancsnokok tanácsa volt, amelyben Makarenkonak vétójoga volt. A 20-as évek második felében azonban Makarenko egyre inkább a teljes közösség közgyűléseire kezdett támaszkodni. A közgyűlés döntött minden fontos ügyben: az élelmiszer és alapanyagok beszerzése, a kommuna műhelyeinek és mezőgazdasági létesítményeinek működése, a közgyűlés által szabott szabályokat megsértő gyerekek büntetése, stb. A közgyűlésben Makarenkónak ugyanolyan felszólalási és szavazati joga volt, mint a gyerekeknek! Egy alkalommal, amikor mégis nagyobb hatalmat akart gyakorolni, először megvonták tőle a felszólalás jogát, majd azzal fenyegették, hogy kivezettetik a teremből.

A közgyűlés jogait a Parancsnokok tanácsával szemben az "osztagok" megszervezése alapozta meg. Kétféle osztag létezett: a folytonos és a kevert. A folytonos osztagok végezték a napi teendőket szigorú rotálás alapján, míg a kevert osztagokat különös vagy egyedi feladatokra hozták létre. A kevert osztagok élére a kevésbé aktív tagokat állították, így végül is a kollektíva minden tagja részt vett a kollektíva vezetésében. Ezzel a választott elit kialakulása lehetetlenné vált.

A kommuna tehát egy demokratikusan szerveződő néhány száz fős gyerektársadalom, melynek a nevelők is tagjai. Belügyeiben és külügyeiben a közgyűlés dönt. A saját maguk által hozott szabályokat a gyerekek többnyire betartották. Ritkán fordult elő szabályszegés, mivel aki ilyet követett el, annak szembesülnie kellett az egész közösség negatív véleményével. A legszigorúbb büntetés a kollektívából való valóságos vagy virtuális kizárás volt, amikor a kollektíva tagjai nemlétezőnek nyilvánították a vétkező egyént (nem vehetett részt a közös munkában, játékban, étkezésben, stb). Az elszigeteltség általában arra kényszerítette a büntetettet, hogy felülvizsgálja viselkedését.

A munka fontos szerepe[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A munkának különösen fontos helye van Makarenko elméletében. Szerinte a munkának akkor van nevelési hatása, ha valamennyi gyermek részt vesz, természetesen életkora szerint, a kollektíva számára hasznos tevékenységben. A különféle munkáknak egyesíteniük kell a kötelező termelőmunkát a lehető legmodernebb termelési eljárások alkalmazásával, amely lehetővé teszi a kollektíva anyagi gazdagodását (aminek különös jelentősége volt a 20-as és 30-as évek Szovjetuniójában, mert a gyerekek saját maguk termelték meg a megélhetésükhöz szükséges mezőgazdasági termékek egy részét, és eladásra termeltek iparcikkeket, bár Makarenko elméletében ennek a munkafajtának általánosabb érvénye van), a gyermek számára alkalmas kreatív munkát (szakmát tanultak, hozzászoktak a rendszeres munkához, így előnnyel indultak felnőtt életükben, kibontakoztathatták alkotó képességeiket) valamint a közösség számára végzett önkéntes munkát (Jellemző volt, hogy a gyerekek önként nagy erőfeszítéseket tettek és áldozatokat hoztak a kommuna érdekében. A kommuna imázsát a külvilág felé mindennél fontosabbnak tartották: a látogatókat a kommuna kifogástalanul rendben tartott és kitakarított helyiségein végigvezették, amikor pedig a gyerekek csoportosan elhagyták a kommunát, igyekeztek példamutatóan viselkedni.). Azokat, akik kivonták magukat a munka alól tolvajoknak, kizsákmányolóknak tekintették és megfelelő büntetéssel sújtották őket.

A kollektíva döntött az munkából származó anyagi javak felhasználásáról és elosztásáról és a 30-as évektől számos anyagi és erkölcsi ösztönzést dolgozott ki a magasabb termelés és nyereségesség érdekében.

Bár a Gorkij és a Dzerzsinszkij-telepen a gyerekek napi négy órát dolgoztak, Makarenko ezt úgy tekintette, mint a Szovjetunió helyzetéből származó szükségességet és nem mint alapelvet. Azt hangsúlyozta, hogy a munkára fordított időnek összhangban kell lennie a tanulásra, sportra, művelődésre, szórakozásra, közösségi tevékenységekre fordított idővel és funkciója a nevelés, nem pedig az iskola vagy a kollektíva megélhetéséhez szükséges javak biztosítása.

A makarenkói elmélet humanizmusa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Makarenko számára az egyén emberiességének kibontakozása a közösség számára való hasznosság pontján jön létre, amely azután támogatja és ösztönzi az egyént, miközben a közösséget arra ösztönzi, hogy tagját ebben segítse. Makarenko saját szavaival: "Az embernek szüksége van valami örömet hozóra a jövőben, hogy élhessen. Az emberi élet igazi ösztönzője a holnap öröme... Először az örömöt magát is meg kell szervezni, életre hozni és lehetőséggé változtatni. A következő lépésben a kielégültség egyszerű forrásait kell átalakítani bonyolultabb és emberileg lényegesebb örömökké... Az édes keksz megevéséből származó egyszerű kielégültségtől a kötelességtudatból származó kielégültségig. Erő és szépség a két emberi sajátosság, amelyet általában a legvonzóbbnak találunk. Mindkettő teljesen a jövő lehetőségeitől függ. Az a személy, akiknek viselkedését a legközvetlenebb kielégültség szabályozza - a mai (!) vacsora - a leggyengébb ember... Minél átfogóbb a közösség ezekkel a jövőbeli lehetőségekkel, minél inkább képes az egyén sajátjaként tekinteni azokat, annál szebbnek és nemesebbnek tűnik az az egyén. Az ember nevelése azt jelenti, hogy megadjuk azt az ösztönzést neki, amely a holnap öröméhez vezet."

Hasonló pedagógiák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alexander Sutherland Neill[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezeket a pedagógiai módszereket nem egyedül Makarenko alkalmazta. Tőle függetlenül Alexander Sutherland Neill Nagy-Britanniában 1921-ben megalapította a Summerhill bentlakásos iskolát . A gyerekek szombatonként közgyűlésen döntöttek az iskola szabályairól, a közösségi élet legfontosabb kérdéseiről. Neill szerint egyetlen ilyen közgyűlés sokkal többet ért pedagógiai szempontból, mint az egész hét összes tanórája. Makarenko hasonlóan vélekedett, a közgyűlést a legfontosabb nevelési eszköznek tartották.

Homer Lane[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neill nézeteire nagy hatással volt Homer Lane. Makarenkóhoz nagyon hasonló módszerekkel igyekezett megoldani nagyon hasonló problémát: ő is a fiatalkorú bűnözők nevelésével foglalkozott. Homer Lane gyermekköztársaságokat hozott létre, ahol a gyerekeknek beleszólásuk volt a közösség ügyeibe, és így saját sorsukba. A gyerekköztársaságoknak bíróságuk és parlamentjük volt, a gyerekek tanulás mellett dolgoztak, és a bevételekből részesedtek. Lane az ötletet más pedagógusoktól vette át. Erről bővebben lehet olvasni a Homer Lane-ről szóló oldalon.

Pedagógiai tevékenységének mai értékelése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon Gáspár László szentlőrinci iskolakísérlete tekinthető a makarenkói neveléselmélet legteljesebb megközelítésének és továbbfejlesztésének. Az iskola gyakorlata volt a legláthatóbb példája a szűk közösség és a tágabb társadalom közötti dialektika makarenkói felismerésének, amennyiben a felbomló szocializmus követelményei mind inkább ellentétbe kerültek a kísérlet központi embereszményével.

Mai magyarországi értékelésére jellemző, hogy nincsen Makarenkóról érdemi szakmai vita, gyakorlatilag marginalizálódott, részben ideológiai okokból nem foglalkoznak vele, lévén, hogy a marxista pedagógia kiemelkedő képviselője volt, részben mert a makarenkói humanizmus embereszménye éles ellentétben áll a magyarországi perifériás kapitalizmus igényeivel. A korábbi évtizedekhez képest ez annyiban változás, hogy akkor a pedagógusoknak tananyag volt a makarenkói pedagógia, de csak mint kötelező penzum, így a fordulat, amit a pedagógia fejlődésében jelentett, valójában nem érintette a magyar oktatásügyet, bár számos kiemelkedő magyar oktatáselméleti szakember érvelt a makerenkói pedagógia alapelveinek gyakorlati megvalósításáért.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ifjúsága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szegény proletárcsaládból származott: apja a Déli Vasúti Műhely mázoló munkása volt. 1904-ben elvégezte a négyosztályos polgári iskolát a Poltavai kormányzóság Kremencsug nevű városában.

Tanárként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1905. szeptember 1-jétől 1911. szeptember 24-éig[3] a Dnyeper melletti Krjukov-lakótelepen tanított a Népoktatásügyi Minisztérium alá tartozó kétosztályos vasúti iskolában. 1905-ben ismerkedett meg a marxista eszmével, melynek híve lett. Az 1905-ös forradalom alatt titkos gyűléseket tartott a telepi iskolában, majd megszervezte a Déli Vasúti Tanítók Kongresszusát. 1911 szeptemberében áthelyezték egy másik kétosztályos vasúti iskolába Dolinszkojéba. Végül 1914. augusztus 1-jén[4] a Poltavai Tanítóképző hallgatója lett.

Katonaként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1916. szeptember 20-án[5] behívták a hadseregbe, ám egyre rosszabbodó rövidlátása miatt 1917. március 19-én[6] felmentették a katonai szolgálat alól.

Gorkij-telep[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fiatalkorú bűnözők számára Poltava közelében 1920-ban szervezett nevelőintézet volt a Gorkij telep. Vezetője 1928-ig Anton Szemjonovics Makarenko volt. 1923-tól az Ukrán Közoktatásügyi Népbiztosság kísérleti intézményeként tartották számon. 1922-ben vette fel Makszim Gorkij nevét. Makarenko irányításával sajátos nevelőintézménnyé fejlődött, és nemzetközi érdeklődést is kiváltott. A telep egy idő után Harkov közelébe költözött („Kurjázs”), Makarenko itt dolgozta ki a közösségi nevelés elméleti és gyakorlati kérdéseit.

1928-ban maga Gorkij is meglátogatta a telepet.

Dzerzsinszkij-kommuna[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pedagógiai hősköltemény
  • Az 1930-as menet
  • A pedagógusok vállukat vonogatják
  • Elhajtott oldalak
  • A kommuna egy napja
  • FED ország alkotmánya
  • Zászlók a bástyán
  • Szülők könyve - előadások a gyermeknevelésről
  • Néhány következtetés pedagógiai tapasztalataimról
  • Tapasztalataim
  • Pedagógiai nézeteim
  • Munkám tapasztalataiból
  • A nevelési folyamat megszervezésének módszertana
  • Becsület
  • Lendület
  • FD-1

Sok novella, elbeszélés és színdarab is köthető hozzá. Több cikket és előadást is publikált különböző szovjet lapokban.

Művei magyarul[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon először az Új Magyar Könyvkiadó gondozásában 1947-ben adták ki egyik művét a „Pedagógiai hősköltemény”-t. Magyarul az Akadémiai Kiadó és a Tankönyvkiadó gondozásában 1955-től kezdve adták ki összes műveit hét kötetben.

Művei oroszul[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Halálának 10. évfordulója alkalmából, 1949-ben az OSZSZK Pedagógiai Tudományok Akadémiája Neveléselméleti és Történeti Intézetének A. Sz. Makarenko Pedagógiai Hagyatékát Tanulmányozó Laboratórium hozzálátott művei teljes kiadásához. Műveit hét kötetben adták ki orosz nyelven.

  • Макаренко, А. С.. Сочинения в семи томах. Том первый. Москва: Издательство Академии педагогических наук РСФСР (1950) 

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Juliánus naptár szerint 1888. március 1.
  2. Anton Makarenko: Collected Educational Works in Two Volumes, Vol. I, Moscow, 1957
  3. A régi orosz naptár szerint (juliánus naptár szerint 1905. szeptember 13-ától 1911. október 8-áig)
  4. Juliánus naptár szerint 1914. augusztus 13-án
  5. Juliánus naptár szerint 1916. október 2-án
  6. Juliánus naptár szerint 1917. március 31-én
  7. Az előszót írta Várkonyi Hildebrand Dezső egyetemi tanár

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]