Jevgenyij Ivanovics Zamjatyin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jevgenyij Ivanovics Zamjatyin
Kustodiev Zamyatin.jpg
Borisz Kusztodijev 1923-as festményén
Élete
Született 1884. január 20.
Lebegyija, Orosz Birodalom
Elhunyt 1937. március 10. (53 évesen)
Párizs, Franciaország
Pályafutása
Fontosabb művei Mi (1920–21)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jevgenyij Ivanovics Zamjatyin témájú médiaállományokat.

Jevgenyij Ivanovics Zamjatyin (Евгений Иванович Замятин) (1884. január 20./február 1., Lebegyija – 1937. március 10., Párizs) orosz regényíró, elbeszélő, drámaíró, műfordító.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja ortodox pap volt, anyja zenész.

A fiatal Jevgenyij 1902 és 1908 között Szentpétervárott tanult mérnöknek, ott csatlakozott a bolsevikokhoz. Részt vett az 1905-ös mozgalmakban, amiért száműzték, ám titokban visszatért Pétervárra, majd 1906-ban Finnországba távozott, és ott fejezte be tanulmányait. 1911-ben visszatért Oroszországba, újra száműzték. 1913-ban amnesztiát kapott.

Diploma után 1916-ban Angliában dolgozott.

Az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalmat még lelkesedéssel fogadta, lapokat szerkesztett. Később azonban – főleg a bolsevik cenzúra miatt – már keményen bírálta a rendszert.

1920-21-ben írta meg Mi c. utópisztikus regényét, mely a totalitárius államról szól. Első kiadása a szovjet cenzúra miatt csak Angliában jelenhetett meg, 1924-ben; George Orwell 1984-ének modelljéül is szolgált.

Írásai miatt üldözték, csak Makszim Gorkij pártfogása mentette meg a letartóztatástól. 1931-ben Sztálin engedélyezte Zamjatyin külföldre távozását.

Zamjatyin szívroham következtében 1937. március 10-én Párizsban halt meg.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Один (1908)
  • Девушка (1911)
  • Уездное (1912)
  • На куличках (1913)
  • Алатырь (1914)
  • Студенческий сынок (1914)
  • Правда истинная (1914)
  • О святом грехе Зеницы-девы (1916)
  • Картинки (1916)
  • Мученица науки (1916)
  • Глаза (1917)
  • Островитяне (1917)
  • Пещера (1920)
  • О блаженном старце Памве Нересте… (1920)
  • Ловец человеков (1921)
  • Мы (1988); Mi (Budapest, 1990 és 2008)
  • Я боюсь (1921)
  • Арапы (1922)
  • Русь (1923)
  • Видение (1924)
  • Буриме (1924)
  • О чуде, происшедшем в Пепельную Среду… (1924)
  • Краткая история литературы от основания и до сего дня (1924)
  • Десятиминутная драма (1925)
  • Икс (1926)
  • Слово предоставляется товарищу Чурыгину (1927)
  • Ела (1928)
  • Наводнение (1929)
  • Мученики науки (1929)
  • Эпитафии 1929 года (1929)
  • Часы (1934)
  • Лев (1935)
  • Бич Божий (1935)
  • Встреча (1935)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Világirodalmi kisenciklopédia I–II. Szerk. Köpeczi Béla, Pók Lajos. Budapest: Gondolat. 1976. ISBN 963-280-184-9

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]