Juz Aleskovszkij
| Juz Aleskovszkij | |
 | |
| Született | Иосиф Хаимович Алешковский 1929. szeptember 21.[1][2][3] Krasznojarszk |
| Elhunyt | 2022. március 21. (92 évesen)[4][3] Tampa |
| Álneve | Юз |
| Állampolgársága | |
| Házastársa | Irina Nikiforova |
| Szülei | |
| Foglalkozása |
|
| Kitüntetései | Guggenheim-ösztöndíj[5] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Juz Aleskovszkij témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Juz Aleskovszkij (Ioszif Jefimovics Aleskovszkij, oroszul: Иосиф Ефимович Алешковский) (Krasznojarszk, 1929. szeptember 21. – Tampa, Florida, 2022. március 21. vagy előtte) orosz író, költő, dalszerző és énekes, 1979-ben az Egyesült Államokba emigrált.
Életpályája[szerkesztés]
Apja hivatásos katonatiszt volt. A család 1940-ben Moszkvába költözött, Aleskovszkij itt kezdett iskolába járni. Rossz tanuló volt, egyszer még évet is kellett ismételnie. A II. világháború idején a családot Omszkba evakuálták, majd visszatértek Moszkvába. 1947-től katonaéveit a Csendes-óceáni flottánál töltötte, ahol egy kihágás miatt (állami gépkocsi önkényes elvétele) 4 évre elítélték. Nem politikai fogolyként járta meg a munkatábort, 1953-ban szabadult.
A lágerben kezdett dalokat írni. 1955-től Moszkvában építkezéseken dolgozik, sofőrködik. Az 1950-es évektől kezdve az egész ország megismeri lágerdalai révén, holott ezek előadására nyilvánosan nem kerülhetett sor, szövegei szamizdatként terjedtek. Mindeközben gyermekkönyveket kezd publikálni, számos film forgatókönyvét jegyzi. 1965-től tekinthető hivatásos írónak.
1979-ben egy nevezetes szamizdat kötet, a (mindössze 12 példányban legépelt) Metropol Almanachban[6] való részvétele miatt emigrációba kényszerült. Az USA-béli Haddamban élt (Connecticut állam). Regényeit orosz nyelven írta.
Kötetei[szerkesztés]
Dalai[szerkesztés]
Leghíresebb szerzeménye a Továriscs Sztálin (Товарищ Сталин, hivatalos címén Песня о Сталине), azaz Sztálin elvtárs (Dal Sztálinról), az 1960-as években valóságos ifjúsági himnusszá vált, folklorizálódott, szövegében kisebb-nagyobb változatokkal terjedt a Szovjetunióban. Az egész ország énekelte, miközben hivatalosan nem adták közre ("csak az nem ismerte, aki nem akarta").
Bratka László fordításában:[7]
Dal Sztálinról
Sztálin elvtárs, ön tudósok gyöngye –
a nyelvészetben is mire vitte, ím.
Én meg – munkatáborba söpörve,
és ordas farkasok az elvtársaim.
Elhurcoltak, de miért, mivégre?
Csak az éltet, hogy az igazság tündököl.
Elhurcoltak Turuhán-vidékre,
a cár alatt itt szokott volt ülni ön.
Minden bűnt elvállaltunk, sok marha,
és idehajtottak fegyverek alatt.
Hittünk önben – csak ez sodort bajba,
ezt mondja a történelmi tapasztalat.
Most aztán ülhetek táborba hajtva,
ahol az őrök, akár a vérebek.
Azért ülök – kétely kibe marna –,
mert az osztályharc megint élesedett.
Hajtanak sárban, hajtanak fagyban,
robotolni hajnaltól... másnap hajnalig.
Az ordas fagy a csontomig marna,
ha szikrából lángot ön nem álmodna itt.
Nehéz lehet önnek, mindennel törődve
a világon, sivár éjszakai órákon át,
a kremli dolgozószobában járkálva
örök éberséggel színi a pipát.
Keresztünket hazugság lőcsölte
ránk, viszont sírig cipeljük – a semmiért.
Kivágott faként a priccsre dőlve,
kit sem kerül az álom, mint a vezért.
Csak önt látjuk, ahogy pártaktivista
köpenyben-sapkában a dísztribünre áll.
Az ön módjára – tarra csupaszítva –,
irtjuk az erdőt: sivár a láthatár.
Tegnap tettük két marxistánkat sírba
vörös zászlóba burkolván testüket.
Az egyik jobbra tért – vádlója írta –,
a másik ügyét csak elcseszte a testület.
„Vizsgáltassék felül az ügye!
– az utóbbi így végrendelkezett.
– Sztálin tudja, Sztálin nem gügye!" –
mondta és örökre elcsendesedett.
Ezer évig szálljon pipája füstje,
Sztálin elvtárs, én forduljak fel itt,
és sarló egyelje, kalapács üsse
a Szovjetunió testvér-népeit!
Dalos György fordításában:[8]
Sztálin elvtárs…
Sztálin elvtárs, Ön nagyszerű tudósnak,
nyelvtudományban legjobb s legnagyobb.
Én egyszerű szovjet fogoly vagyok csak,
barátaim a brjanszki farkasok.
Két marxistát temettünk tegnap, sajna
a vörös bársony ezúttal elmaradt.
Az egyikük az mindig balra hajlott,
a másik nem hajlott és úgy maradt.
Önt múzeummal ünnepelte Moszkva,
Fel, Iszakovszkij, dicshimnuszt hamar!
Derék barátunk, Mandelstam, az Oszka,
a kályhatűznél Petrarcát szaval.
Ülök a csendes turuháni tájon,
itt raboskodott, mondják, egykor Ön.
Itt csiholta a szikrából a lángot.
Én melegszem a tűznél. Köszönöm!
Sztálin elvtárs, Ön nagyszerű tudósnak,
nyelvtudományban is mindentudó.
Én egyszerű szovjet fogoly vagyok csak,
nem mensevik, még csak nem is zsidó.Műve magyarul[szerkesztés]
- A kenguru; ford., utószó M. Nagy Miklós, jegyz. Zappe László; Európa, Bp., 1992 (Modern könyvtár)
További információk[szerkesztés]
- Juz Aleskovszkij honlapja (életrajz, kiadványok, szövegek, fotók stb.)
- A szerző a Sztálin elvtársat énekli (gitáron kísér Andrej Makarevics, 2011)
- A szerző a Cigarettacsikket (Okurocsek) énekli
- Legendák és tények tévéműsor (Legendi i fakti), hosszú interjú Aleskovszkijjal
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ The Fine Art Archive
- ↑ Russian literature of the 20th century. Volume 1, 2005
- ↑ a b ПроДетЛит (orosz nyelven), 2019. szeptember 17.
- ↑ Умер писатель и исполнитель Юз Алешковский (orosz nyelven)
- ↑ Guggenheim Fellows database (angol nyelven)
- ↑ Jevgenyij Popov: A szamizdat emlékére
- ↑ http://www.babelmatrix.org/works/ru/Aleskovszkij%2C_Juz-1929/%D0%9F%D0%B5%D1%81%D0%BD%D1%8F_%D0%BE_%D0%A1%D1%82%D0%B0%D0%BB%D0%B8%D0%BD%D0%B5/hu
- ↑ Tetovált Sztálin. Szovjet elítéltek tetoválásai és karikatúrái; összeáll. Kovács Ákos, Sztrés Erzsébet, rajz Dancig Szergejevics Baldájev, versford. Dalos György, tetoválások, karikatúrák ford. Sztrés Erzsébet; JATE, Szeged, 1989
