Krasznojarszk
| Krasznojarszk (Красноярск) | |||
 |
|||
| Krasznojarszk belvárosa [1] | |||
|
|||
| egyéb neve(i): Krasznij, Krasznij Jar | |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Oroszország |
||
| Föderációs alany | Krasznojarszki határterület | ||
| Alapítás éve | 1628 | ||
| Polgármester | Pjotr Ivanovics Pimaskov | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 948 500 fő (2009) +/- | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tengerszint feletti magasság | 150 m | ||
| Terület | 348 [2] km² | ||
| Időzóna | KRAT (UTC+7) | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Krasznojarszk
Pozíció Oroszország térképén
|
|||
| é. sz. 56° 01′, k. h. 93° 04′ | |||
Krasznojarszk
Pozíció a Krasznojarszki határterület térképén
|
|||
| Krasznojarszk weboldala | |||
.png)
Krasznojarszk (oroszul: Красноярск) város Oroszország szibériai területén, a transzszibériai vasútvonal 4098. kilométerénél, a Jenyiszej partján. A Magyarországnál 25-ször nagyobb Krasznojarszki határterület központja, Szibéria harmadik legnagyobb városa. A transzszibériai vasútvonal fontos állomása és Oroszország egyik legnagyobb alumínium előállítója. Építkezése figyelemre méltó, Anton Csehov Szibéria leggyönyörűbb városának ítélte.[3]
Lakossága: 948 500 fő (2009) [4]; 973 826 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[5]
Tartalomjegyzék |
Földrajza [szerkesztés]
A város teljes területe, beleértve a külvárosokat és a folyót, a 348 négyzetkilométer. [6] Az átlagos januári középhőmérséklet -15,6 °C, júliusban 18,5 °C.
Története [szerkesztés]
1628-ban a Jenyiszej-menti kirgizek támadásai elleni védelem megerősítésére Andrej Dubenszkij kozák atamán építtetett cölöpvárat a Jenyiszej partján. Ezt az erődítményt Красный Яр-nak (Vörös-partnak) nevezték el. A település 1690-ben kapott városi jogokat és ekkor lett hivatalos neve Krasznojarszk.
Krasznojarszk fejlődése valójában csak 1740-et követően kezdődött el, amikor elérte a várost a Moszkvából induló Szibériai útvonal (a mai M53 út). A fellendülés tovább erősödött az arany felfedezése és az 1895-be megépülő vasútvonal hatására. 1822 január 26-án városi rangot kapott.
A 19. században Krasznojarszk a szibériai kozákság központja volt. I. Miklós cár Krasznojarszkba száműzte a dekabrista felkelés legtöbb résztvevőjét. Az ide száműzött dekabristák nagy része soha nem tért vissza Európába.
Az ipar fejlődése Krasznojarszkban a Transzszibériai vasútvonal megnyitását követően kezdődött. A vasútvonal legjelentősebb műtárgya az 1899-ben Krasznojarszknál épült vasúti híd. 1934-ben alakul ki Oroszország második legnagyobb közigazgatási területe a Krasznojarszki határterület, ennek központja Krasznojarszk.
A második világháború alatt, több tucat gyárat evakuáltak Ukrajnából és Nyugat- Oroszországból a Krasznojarszkba és a közeli városokban, ez további ipari növekedésre ösztönözte a várost. A háború után további jelentős ipari létesítmények épültek, úgy mint alumínium-üzemek , kohászati üzemek , nemesfém-feldolgozók és mások.
A 1970-es években, a Szovjetunió egy többfázisú radar állomás építésébe kezdett Abalakovónál, Krasznojarszk közelében, ez sértette az ABM szerződést. 1983 elején az Egyesült Államok követelte eltávolítását. A Szovjetunió 1989-ben elismerte a radarállomás létezését. A felszerelést idővel eltávolították és a leszerelést 1992-ben hivatalosan is bejelentették. De feltételezik, hogy a berendezést csak új helyszínre költöztették Komszomolszk-na-Amure közelébe. [7]
Szovjetunió felbomlását követően megkezdődött a privatizáció. Sok jelentős vállalat és gyár, mint például a Krasznojarszki Alumínium Üzem vált oligarchiák és feltételezett bűnszövetkezetek tulajdonává[forrás?], míg mások fizetésképtelenné váltak és felszámolásra kerültek. A gazdasági átalakulásának eredményeként a megnőtt a munkanélküliség és sztrájkokra került sor.
A város legjelentösebb pénzügyi botránya az 1990-es évek második felében történt, ekkor a Krasznojarszki Alumínium Üzem egy ismert üzletemberének, Anatolij Bikovnak a tulajdonjogát törölték, miután azzal vádolták meg, hogy megölette partnerét Vilor Sztruganovot.[forrás?] A vádról végül kiderült, hogy hamis.
Pjotr Pimaskov 1996-os polgármesterré választását követően, a városkép fokozatos javulást mutat. A régi történelmi épületeket helyreállították. Az aszfalt járdák burkolatát kő burkolattal cserélték fel, és számos teret és pihenő parkot helyreállítottak, és újakat építettek.
Gazdasága [szerkesztés]
A városban 2007. július 1-je óta tiltottak a szerencsejátékok.[8]
 |
A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján |
Forrás [szerkesztés]
Lábjegyzet [szerkesztés]
|
|||||
- ↑ http://www.kalitva.ru/uploads/posts/thumbs/1176474784_kalitva.jpg
- ↑ http://www.poexaly.ru/info/forguests/krasnoyarsk/
- ↑ Anton Chekhov, "The Crooked Mirror" and Other Stories, Zebra Book, 1995. Lásd az angol fordítás 200. oldalát, ahol Szibérián való átutazásáról ír.
- ↑ http://www.newslab.ru/news/283524
- ↑ A 2010. évi népszámlálás adatai (pdf). Oroszország statisztikai hivatala
- ↑ http://www.fms.gov.ru/programs/fmsuds/interritory/detail.php?ID=26381
- ↑ http://www.globalsecurity.org/wmd/world/russia/yeniseysk.htm
- ↑ Magyar Rádió, Kossuth, Krónika, 2007. július 3. 22:00
