Krasznojarszk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Krasznojarszk (Красноярск)
Krasnoyarsk view.JPG
Krasznojarszk belvárosa [1]
Krasznojarszk címere
Krasznojarszk címere
Krasznojarszk zászlaja
Krasznojarszk zászlaja
egyéb neve(i): Krasznij, Krasznij Jar
Közigazgatás
Ország  Oroszország
Föderációs alany Krasznojarszki határterület
Alapítás éve 1628
Polgármester Pjotr Ivanovics Pimaskov
Körzethívószám 391
Népesség
Teljes népesség 948 500 fő (2009) +/-
Földrajzi adatok
Tengerszint feletti magasság 150 m
Terület 348 [2] km²
Időzóna KRAT (UTC+7)
Elhelyezkedése
Krasznojarszk  (Oroszország)
Krasznojarszk
Krasznojarszk
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 56° 01′, k. h. 93° 04′Koordináták: é. sz. 56° 01′, k. h. 93° 04′
Krasznojarszk  (Krasznojarszki határterület)
Krasznojarszk
Krasznojarszk
Pozíció a Krasznojarszki határterület térképén
Krasznojarszk weboldala

Krasznojarszk (oroszul: Красноярск) város Oroszország szibériai területén, a transzszibériai vasútvonal 4098. kilométerénél, a Jenyiszej partján. A Magyarországnál 25-ször nagyobb Krasznojarszki határterület központja, Szibéria harmadik legnagyobb városa. A transzszibériai vasútvonal fontos állomása és Oroszország egyik legnagyobb alumínium előállítója. Építkezése figyelemre méltó, Anton Csehov Szibéria leggyönyörűbb városának ítélte.[3]

Földrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város teljes területe, beleértve a külvárosokat és a folyót, a 348 négyzetkilométer.[4] Az átlagos januári középhőmérséklet -15,6 °C, júliusban 18,5 °C.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1628-ban a Jenyiszej-menti kirgizek támadásai elleni védelem megerősítésére Andrej Dubenszkij kozák atamán építtetett cölöpvárat a Jenyiszej partján. Ezt az erődítményt Красный Яр-nak (Vörös-partnak) nevezték el. A település 1690-ben kapott városi jogokat és ekkor lett hivatalos neve Krasznojarszk.

Krasznojarszk fejlődése valójában csak 1740-et követően kezdődött el, amikor elérte a várost a Moszkvából induló Szibériai útvonal (a mai M53 út). A fellendülés tovább erősödött az arany felfedezése és az 1895-be megépülő vasútvonal hatására. 1822 január 26-án városi rangot kapott.

A 19. században Krasznojarszk a szibériai kozákság központja volt. I. Miklós cár Krasznojarszkba száműzte a dekabrista felkelés legtöbb résztvevőjét. Az ide száműzött dekabristák nagy része soha nem tért vissza Európába.

Az ipar fejlődése Krasznojarszkban a Transzszibériai vasútvonal megnyitását követően kezdődött. A vasútvonal legjelentősebb műtárgya az 1899-ben Krasznojarszknál épült vasúti híd. 1934-ben alakul ki Oroszország második legnagyobb közigazgatási területe a Krasznojarszki határterület, ennek központja Krasznojarszk.

A második világháború alatt, több tucat gyárat evakuáltak Ukrajnából és Nyugat- Oroszországból a Krasznojarszkba és a közeli városokban, ez további ipari növekedésre ösztönözte a várost. A háború után további jelentős ipari létesítmények épültek, úgy mint alumínium-üzemek , kohászati üzemek , nemesfém-feldolgozók és mások.

A 1970-es években, a Szovjetunió egy többfázisú radar állomás építésébe kezdett Abalakovónál, Krasznojarszk közelében, ez sértette az ABM szerződést. 1983 elején az Egyesült Államok követelte eltávolítását. A Szovjetunió 1989-ben elismerte a radarállomás létezését. A felszerelést idővel eltávolították és a leszerelést 1992-ben hivatalosan is bejelentették. De feltételezik, hogy a berendezést csak új helyszínre költöztették Komszomolszk-na-Amure közelébe.[5]

Szovjetunió felbomlását követően megkezdődött a privatizáció. Sok jelentős vállalat és gyár, mint például a Krasznojarszki Alumínium Üzem vált oligarchiák és feltételezett bűnszövetkezetek tulajdonává[forrás?], míg mások fizetésképtelenné váltak és felszámolásra kerültek. A gazdasági átalakulásának eredményeként a megnőtt a munkanélküliség és sztrájkokra került sor.

Krasznojarszk a Jenyiszej folyó felől

A város legjelentősebb pénzügyi botránya az 1990-es évek második felében történt, ekkor a Krasznojarszki Alumínium Üzem egy ismert üzletemberének, Anatolij Bikovnak a tulajdonjogát törölték, miután azzal vádolták meg, hogy megölette partnerét Vilor Sztruganovot.[forrás?] A vádról végül kiderült, hogy hamis.

Pjotr Pimaskov 1996-os polgármesterré választását követően, a városkép fokozatos javulást mutat. A régi történelmi épületeket helyreállították. Az aszfalt járdák burkolatát kő burkolattal cserélték fel, és számos teret és pihenő parkot helyreállítottak, és újakat építettek.

Gazdasága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A városban 2007. július 1-je óta tiltottak a szerencsejátékok.[6]

Lakossága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

948 500 fő (2009) [7]; 973 826 fő (a 2010. évi népszámláláskor), melyből 861 855 orosz, 9 610 ukrán, 9 466 tatár, 7 039 azeri, 6 714 örmény, 6 274 kirgiz, 4 310 tadzsik, 4 266 üzbég, 4 101 német, 3 325 fehérorosz stb.[8]

World Heritage Emblem.jpg A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Világörökség

Lábjegyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://www.kalitva.ru/uploads/posts/thumbs/1176474784_kalitva.jpg
  2. http://www.poexaly.ru/info/forguests/krasnoyarsk/
  3. Anton Chekhov, "The Crooked Mirror" and Other Stories, Zebra Book, 1995. Lásd az angol fordítás 200. oldalát, ahol Szibérián való átutazásáról ír.
  4. http://www.fms.gov.ru/programs/fmsuds/interritory/detail.php?ID=26381
  5. http://www.globalsecurity.org/wmd/world/russia/yeniseysk.htm
  6. Magyar Rádió, Kossuth, Krónika, 2007. július 3. 22:00
  7. http://www.newslab.ru/news/283524
  8. A 2010. évi népszámlálás adatai (pdf). Oroszország statisztikai hivatala