Ulánbátor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ulánbátor (Улаанбаатар)
Panorama Ulan Bator 39.JPG
Ulánbátor címere
Ulánbátor címere
Ulánbátor zászlaja
Ulánbátor zászlaja
Közigazgatás
Ország  Mongólia
Alapítás éve 1639 Urga néven
1924-től Ulánbátor
Irányítószám 210
Testvérvárosok
Népesség
Teljes népesség 1 721 000 fő (2012. ápr 30.) +/-
Népsűrűség 259 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 1350 m
Terület 4704 km²
Időzóna Kínai idő (UTC+8)
Elhelyezkedése
Ulánbátor (Mongólia)
Ulánbátor
Ulánbátor
Pozíció Mongólia térképén
é. sz. 47° 55′, k. h. 106° 55′Koordináták: é. sz. 47° 55′, k. h. 106° 55′
Ulánbátor weboldala

Ulánbátor (mongolul Улаанбаатар, klasszikus mongol jelekkel: Ulaghanbaghatur.svg, Ulaɣan Baɣatur) Mongólia fővárosa.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város a Tola folyó (a Szelenga mellékfolyója) partján fekszik, mintegy 1300 m tengerszint feletti magasságban. A város mellett emelkedik a mongolok egykori szent hegye, a Bogd-úl, amely ma természetvédelmi terület.

Lakóinak száma 1968-ban 260 ezer, 1977-ben 345 ezer, 2005-ben – a vonzáskörzetekkel, Nalajh várossal együtt – 764 ezer fő volt. 2007-ben elért 1 milliót is.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város éghajlata szélsőségesen kontinentális, a nyár forró, a tél hosszú és hideg (-30 °C), kevés a csapadék (átlag 300 mm), a levegő páratartalma rendkívül alacsony.


Ulánbátor éghajlati jellemzői
Hónap Jan. Feb. Már. Ápr. Máj. Jún. Júl. Aug. Szep. Okt. Nov. Dec. Év
Rekord max. hőmérséklet (°C) −1,9 7,7 18,7 25,5 33,8 34,7 35,1 36,9 30,8 24,1 12,9 −1,5 36,9
Átlagos max. hőmérséklet (°C) −15,6 −11,4 −2,0 8,3 16,8 21,6 22,7 21,5 15,6 6,8 −4,4 −13,7 5,5
Átlaghőmérséklet (°C) −24,6 −20,6 −9,8 0,3 8,9 14,6 16,6 14,7 7,3 −1,1 −13,2 −21,9 −2,4
Átlagos min. hőmérséklet (°C) −26,5 −24,1 −15,4 −5,8 2,7 8,3 11,2 9,3 2,2 −6,0 −16,2 −23,8 −7,0
Rekord min. hőmérséklet (°C) −44,2 −40,6 −35,1 −26,1 −14,6 −6,4 −3,0 −5,6 −18,0 −25,3 −36,0 −41,6 −44,2
Átl. csapadékmennyiség (mm) 1 2 2 8 13 41 57 51 26 6 3 2 216
Havi napsütéses órák száma 176 204 265 262 299 269 249 258 245 227 177 156 2791,000000004096
Forrás: Hong Kong Onservatory


Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ulánbátori utca
Vízszállító kocsi a Gandan-dombon, a kolostorba igyekvő lámával (1972)

Régi neve Da Hüree (Даа Хурээ) vagy Ih Hüree (Их Хурээ) („nagy kolostor”); 1911-től, az önálló Mongólia megalakulásától 1924-ig Nijszlel Hüree (Нийслэл Хурээ) („főváros-kolostor”). Külföldön az orosz Urga elnevezést vették át, ami a mongol örgö („jurtapalota”) szóból ered. Később kapta az Ulánbátor nevet ami „vörös hőst” jelent.

1639-ben jött létre az első buddhista főpapi székhely egy lámakolostorban, amely – a nomád viszonyoknak megfelelően – egyik helyről a másikra vándorolt, és végül 177879-ben telepítették le a mai város helyén. A templomok és szerzeteslakások mellé előbb kínai kereskedők, kézművesek, majd orosz kereskedők települtek, és a 19. század közepére a kolostorváros nemcsak a lámaista egyház, hanem a Kína és Oroszország közötti tea kereskedelem központja lett. A régi fővárosnak két központja volt: a nagyobbik a mai Szühebátor tér helyén állott kolostor körül, a kisebbik az ún. Gandan-dombra épült kolostor körül alakult ki, ezeket vették körbe a városi lakosság jurtái. Különálló negyedet alkottak a kínai kereskedők vályogházai. A 20. század elején a városban száznál több kisebb-nagyobb szentély, kolostor működött, közel 15 ezer szerzetessel. Amikor 1911-ben megdöntötték a mandzsu császárság hatalmát, az önállóvá lett ország uralkodója az addigi főpap (bogdo-gegen) lett. Az ő idejében létesült Urgában többek között az első jelentősebb villamos erőmű, valamint az orosz-mongol nyomda, ahol az első mongóliai és mongol nyelvű újságokat nyomtatták. A város 1919-ben a kínaiak, majd a fehérgárdista Ungern báró hatalma alá került, végül 1921-ben a Vörös Hadsereg által támogatott mongol csapatok vették birtokukba. 1924-ben a Nagy Népi Hurál (parlament) első ülésén kikiáltották a népköztársaságot, a főváros ekkor kapta a mai Ulánbátor („Vörös Hős”) nevet. A forradalom után itt kezdődött el az ország újkori élete. A város szovjet segítséggel épült, és az 1930-as években ugyancsak szovjet „segítséggel” szüntették meg buddhista jellegét, rombolták le szinte összes templomát, lámakolostorait.

A mai város[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jelentősebb építkezések az 1940-es évek második felében kezdődtek, a fontosabb középületek ma is a sztálini korszak neobarokkos, neoklasszicista jellegzetességeit hordozzák. A régi városszerkezet gyökeresen megváltozott, korszerű út- és közműhálózat létesült, és szovjet mintára lakótelepeket (ún. mikrorajonokat) alakítottak ki. A belső kerületekből az 1970-es évekre eltűntek a jurták és vályogházak, de a kiépített körzeteket ma is jurtatelepek sokasága övezi. A város központja a mongol forradalom vezéréről elnevezett Szühebátor tér, itt rendezték a kommunista állam központi ünnepségeit, és 1989-ben itt kezdődtek a kommunista rendszer elleni első megmozdulások is. A téren áll a Nagy Népi Hurál (parlament) palotája, melynek építését 1945-ben fejezték be (1961-ben átépítették), és az Állami Opera és Balettszínház épülete (19451949.). Szühebátor és Csojbalszan szovjet mintára épített mauzóleumát 2005-ben eltávolították a térről, hogy helyet adjanak Dzsingisz kán készülő új emlékművének. A város sokáig legmagasabb épülete volt a Béke sugárúton épült, nyolc emeletes 1969-ben megnyitott nagyáruház (Их дэлгүүр).

Gazdaság, közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A főváros első nagyipari létesítménye az 1934-ben alapított Iparművek volt, körülötte alakult ki a gyárnegyed. Kiemelkedő iparágak többek között a fémfeldolgozó ipar, az élelmiszeripar, az építőanyag gyártás, a legfontosabb létesítmények az NDK-magyar együttműködéssel épített húsipari kombinát, a bőr- és ruhagyár, a központi malom. A főváros vonzáskörzetéhez tartozó Nalajh ipari városban szénbánya, üveggyár működik, Szonginóban 1973 óta üzemel a jelentős magyar segítséggel létesített, korszerű oltóanyag- és takarmánygyár.

A városi tömegközlekedés főleg autóbuszokon bonyolódik, 1987 óta több új trolibuszvonal is létesült. A külföldi kapcsolatot az Oroszország és Kína között közlekedő, Ulánbátort is érintő vasútvonal, illetve az ország egyetlen nemzetközi repülőtere biztosítja. A megyeszékhelyekre rendszeres légi járatok közlekednek. Repülőtere a Dzsingisz Kán nemzetközi repülőtér.

Kultúra, oktatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A főváros életének fontos tényezője, hogy itt találhatók az ország legjelentősebb felsőoktatási és kulturális intézményei, köztük a Mongol Állami Egyetem és további négy főiskola, valamint a legnagyobb nyilvános könyvtár. Az Állami Opera és Balettszínház mellett a városnak több prózai színháza is van. A Természetrajzi Múzeum állandó kiállításának nevezetessége a Góbi-sivatagban kiásott két hatalmas dinoszaurusz-csontváz. A hagyományos és az újkori mongol művészet alkotásai láthatók a 17. századi buddhista főpapról és szobrászról, Dzanabadzarról elnevezett Szépművészeti Múzeumban. Kiemelkedő látványosság a nemzeti ünnep, a Nadam évente megrendezett rendezvénysorozata, a hagyományos birkózó-, íjász- és lovasversenyekkel.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Gandan kolostor bejárata (1972)
Csojdzsin láma kolostora (múzeum, 1972)
A Palotamúzeum díszkapuja (1972)
  • A főváros nevezetessége az egyetlen lámakolostor mely a szocializmus évei alatt is működhetett, a Gandan (Örömteli) kolostor. Legrégibb szentélye a 19. század közepén épült.
  • A Palotamúzeum az utolsó bogdo-gegen (főpap és egyben világi uralkodó) téli palotájának fennmaradt épületeiből: hat kínai stílusú templomból és az orosz stílusú, emeletes lakóházból áll. Az épületegyüttest a díszkapukkal és a palotakerttel együtt 18931903 között alakították ki, eredetileg jóval nagyobb területen.
  • Az egykori Csojdzsin láma kolostorát 19041905-ben építették a kínai pagodák stílusában, 1941-ben Vallástörténeti Múzeummá alakították át. Egyedülálló az itt őrzött ún. cam-maszkok gyűjteménye: az istenségeket ábrázoló különféle álarcokat rituális táncok alkalmával viselték a szerzetesek.

Testvérvárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város hivatalos honlapja[1] alapján:

Városkép[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Panorámakép a városról
Panorámakép a városról

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ulánbátor témájú médiaállományokat.