Phenjan
| Phenjan 평양 |
|
 |
|
| Közigazgatás | |
| Ország |  Észak-Korea |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 3 255 388 fő (2008)[1] +/- |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | koreai idő (UTC+9) |
| Elhelyezkedése | |
 Phenjan
평양 Pozíció Észak-Korea térképén
|
|
| é. sz. 39° 1′, k. h. 125° 43′ | |
Phenjan (koreaiul: 평양, átírása: Pjongjang) település Észak-Korea nyugati részében, a Tedong partján, az ország fővárosa. Az államhatóság központi irányítása alatt áll. A földrajzi városközpontban több mint 3 millió ember él, elővárosokkal együtt a lakosság száma azonban csaknem 4 millió fő.
A város Dél-Phjongan tartományból vált ki 1946-ban. Közvetlenül irányított városként van számon tartva, ugyanazon a szinten, mint a tartományi kormányok, ellenben a dél-koreai fővárossal Szöullal, amely speciális városként van irányítva.
Tartalomjegyzék |
Történelem [szerkesztés]
Phenjan a Koreai-félsziget legöregebb városa. Területe már a Cshulmun- és Mumun-korszakokban (Kr. e. 8000 – i. sz. 300) is lakott volt, amelyet az 1950-es években feltárt ősi települések maradványai is bizonyítanak.[2] A mai Phenjan elődjét a legenda szerint Kr. e. 2333-ban alapította Vanggomszong (왕검성) néven Tangun félisten, a koreai államalapító. A rohamos fejlődő város rövid idő alatt Kó-Csoszon fővárosa lett.
Kr. u. 108-ban kezdődik Phenjan írott történelme. A város közelében építették fel a Kó-Csoszon helyén kialakított kínai gyarmat, Lelang székhelyét. Az új államalakulat 313-ig maradt fenn: a terjeszkedő Kó-Gurjo királyság meghódította. Több mint 100 évvel később, 427-ben, Phenjant Kó-Gurjo fővárosának nevezték ki.[3] 668-ban a királyság Kína fennhatósága alá került. A Vanggomszongot ekkortájt váltotta a Szogjong (서경) név. Korea egyesítése után, 1135-ben Mjo Cshong Szogjongt tette meg fővárossá.
A japán hadsereg 1592 és 1593 között a várost megszállva tartotta. 1627-ben a kínai hadsereg foglalta el.
A 19. század folyamán a misszionáriusoknak itt volt a bázisuk. A városban 1880-ra 100 templomot meg is építettek.
Az első kínai–japán háború során a város nagyrészt elnéptelenedett. 1910-ben a japánok elfoglalták a területet, és csak 1945-ben távoztak. Ez idő tájt nagy ipari központ lett a város.
A második világháború befejeztével az ország felszabadult a japán megszállás alól, de szinte azonnal szovjet csapatok özönlötték el. Három évvel később Phenjan az újonnan megalapított Koreai Népi Demokratikus Köztársaság fővárosa lett. A koreai háború alatt súlyos károkat szenvedett, egy rövid időre pedig dél-koreai kézre is került. A háború után a Szovjetunió segítségével sztálinista stílusban újjáépítették.
Látnivalók [szerkesztés]
Phenjant a koreai háború (1950–1953) után teljesen átépítették. Széles sugárutak, hatalmas emlékművek, monumentális épületek jellemzik. A város legmagasabb építménye a 330 méter magas, félkész Rjugjong Hotel. Építése 1987-ben kezdődött, 1992-ben leállították majd 2008-ban újraindították. Befejezése 2012-re várható.
A város további látványosságai a Kuszuszan Emlékpalota, Kim Ir Szen mauzóleuma, a párizsi mintára készült, de annál nagyobb Diadalív, Kim Ir Szen vitatott szülőhelye a Mangjongde-dombon, a Dzsucse torony, a világ legnagyobb stadionja, a 150 000 férőhelyes[4] Május Elseje Stadion és Kim Ir Szen hatalmas szobra a Manszu-dombon. A város mellett áll a phenjani televíziótorony. A Koreai Demilitarizált Övezethez vezető út végén található az újraegyesítés íve: ezen két hagyományos esküvői ruhába öltözött nő tartja az egyesített Korea térképét.
Vallások [szerkesztés]
A város hagyományos vallása a buddhizmus és a konfucianizmus, azonban manapság a város lakosságának többsége ateista. A keresztények száma csekély, kiknek püspöke a világ legidősebb püspöke 103 éves Francis Hong Yong-ho, aki 1944 óta püspöke a városnak. Ő az 1950-es évek elején eltünt, azóta sincs semmiféle információ róla, az Egyház - azt szimbolizálva, hogy Észak-Koreában milyen szenvedésen megy keresztül a hit - nem nyilvánította halottnak, hanem mint aki akadályoztatva van hivatása gyakorlásában. Valószínűsíthető, hogy már elhunyt.
Média [szerkesztés]
A városban van a székhelye a Koreai központi televíziónak – Korean Central News Agency (KCNA). Ez a hivatalos állami televízió és ez közli a kommunista párt fontosabb döntéseit.
A hivatalos állami újság a Rodong Sinmun („Munkásújság“). A párt fontosabb döntéseit és az egyéb fontosabb híreket közli.
Az országban angol és francia nyelvű lapok is megjelennek: Foreign Trade of the DPRK, Korea Today, The People's Democratic Republic of Korea és a The Pyongyang Times. Ezek az újságok sem mentesek a propagandától.
A hivatalos rádió a Voice of Korea (régi nevén Radio Pyongyang).
A posta, a rádió, a televízió mind állami kézben van, és erősen cenzúrázzák őket.
Kultúra [szerkesztés]
Színház [szerkesztés]
A központi téren található a városi színház és a nagy operaház. A koreai opera 3-4 óra hosszú. A színház befogadóképesség 2200 fő. Phenjantól északra található még egy operaház. Itt koncerteket tartanak, 3600 fő a befogadóképessége.
Múzeumok [szerkesztés]
- Hadsereg múzeuma
- Történelmi múzeum
- Művészeti galéria
Közlekedés [szerkesztés]
Phenjanban kétvonalas metró működik, melynek teljes hosszúsága 22,5 kilométer. Stílusában a szovjet metrók világát idézi. Az alagutak 120 méterrel a földfelszín alatt futnak, ezzel a phenjani a világ legmélyebb metrója.[5]
A földalatti mellett a városi közlekedés része még egy 53 km-es villamos- és egy 150 km-es trolibuszhálózat. A villamosok csehszlovák és svájci gyártmányok.[6] Az utcákon kevesebb jármű közlekedik mint más, hasonló méretű nagyvárosokban szerte a világban. A szomszédos Kínával ellentétben biciklit is ritkán látni Phenjanban, ebből arra lehet következtetni, hogy a lakosság nagy része gyalog közlekedik.
A város légi úton a Szunani nemzetközi repülőtéren keresztül lehet elérni. Az Air Koryo (az állami tulajdonban lévő észak-koreai nemzeti légitársaság) és az Air China[7] indít ide és innen járatokat.
Képzés [szerkesztés]
A város északi részén található az 1946-ban alapított Kim Ir Szen Egyetem. A hatalmas épületben tanult Kim Dzsongil egykori elnök is. Jelenleg 12 000 hallgatója van. A tantárgyak: Orvostudomány, ideológia, közgazdaság, építészet, kutatás.
Híres phenjaniak [szerkesztés]
- Itt született 1978. október 5-én Farkas Attila magyar labdarúgó
- Kim Ir Szen, politikus
- George McCune, író
- An Ikthe, zeneszerző és karmester
- Hvang Dzsangjop, politikus
- Pak Tuik, labdarúgó
Testvérvárosok [szerkesztés]
Katmandu, Nepál
Moszkva, Oroszország
Tiencsin, Kína
Jakarta, Indonézia
Bagdad, Irak
Dubaj, Egyesült Arab Emírségek
Csiang Maj, Thaiföld
Források [szerkesztés]
- ↑ 2008 North Korea Census (angol nyelven) (pdf). United Nations Statistics Divison, 2008. (Hozzáférés: 2009. március 2.)
- ↑ National Research Institute of Cultural Heritage. 2001. Geumtan-ri. Hanguk Gogohak Sajeon [Dictionary of Korean Archaeology], pp. 148–149. NRICH, Seoul. ISBN 89-5508-025-5
- ↑ Beckwith, Christopher I.. Empires of the Silk Road: A History of Central Eurasia from the Bronze Age to the Present. Princeton University Press (2009). ISBN 9780691135892
- ↑ A világ legnagyobb stadionja, ahol élve égettek el embereket. Bulvár Sport, 2009. január 3. (Hozzáférés: 2009. március 29.)
- ↑ Huixia Sun: Pyongyang: A Green and Empty City Focused on the Past. Embassy, 2007. november 14. (Hozzáférés: 2009. március 9.)
- ↑ Trams. The Pyongyang Metro, 2000-2004. (Hozzáférés: 2009. március 9.)
- ↑ Jeremy Goldkorn: Air China flies to Pyongyang. Danwei, 2008. április 1. (Hozzáférés: 2009. március 9.)
Külső hivatkozások [szerkesztés]
|
|||||||
|
|||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
