Nomadizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Nomád szócikkből átirányítva)

A nomadizmus vagy nomád pásztorkodás olyan társadalmi, gazdasági életforma, amelynek gyakorlói, a nomádok a háziállatokat szabadon legeltetve tenyésztik (rideg állattartás), és az egész közösség az állatokkal együtt vándorol. A nomád népek régen többnyire törzsközösségekben éltek, ezekre használhatjuk a nomád törzsek elnevezést is. Az ókorban és a középkorban volt jellemző ez az életmód, de a világ néhány pontján ma is gyakorolják. A nomád szó eredete a „legeltetni” igével összefüggő görög nomasz („pásztor”).

A szó eredeti görög jelentésének jobban megfelelő hazai szakirodalmi használat mellett, a nomád életmód vagy nomadizmus kifejezést gyakran alkalmazzák egyszerűen a vándorlás értelmében is, ezenkívül sokszor a peripatetikus fogalommal is összevonják. Így használja általában a nyugat-európai szakirodalom is, a nomádok közé sorolva például a hagyományos peripatetikus vándorlást folytató romákat vagy a Dél-Afrikai zsákmányoló-gyűjtögető busmanokat, sőt még a thaiföldi úgynevezett tengeri nomád halásznépeket is. Az állataikat legeltetve vándorló népeket ugyanakkor a nyugati szakirodalom a „pásztorkodó nomádok” (angolul: pastoral nomads) kifejezéssel különíti el.

Nomád életmód[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alapvető különbség mutatkozik a nyitott- és a zárt nomadizmus között (excluded/external és enclosed). Az előbbi a nagy léptékű nyílt területekre, elsősorban sztyeppékre vonatkozik, ahol a mozgást semmi sem akadályozza. A zárt nomadizálás a természeti körülmények miatt behatárolt, vagy letelepült népességgel körülvett területekre jellemző, ahol az állatcsordák mozgása korlátozott területen valósulhat meg.[1]

A nomád népek egy része szabadon vándorol állataival, például az észak-afrikai tuaregek. Ez a horizontális nomadizmus, amely nem igényel ideiglenes szállásterületet sem. Más részük meghatározott területi rend szerinti szállásváltó gazdálkodást folytat, amely az évszakok váltakozásához igazodik. Ilyenek például a kelet-afrikai maszájok vagy a hagyományos életformájukat gyakorló belső-ázsiai mongolok. Ez többnyire vertikális nomadizmus.

A nomád életmód mellett létezik félnomád és transzhumáló életmód is. A félnomád népeknél csak a nép egyik része vándorol, míg a másik részük letelepedett földművelést folytat, ennek neve integrált nomadizmus. Ilyen életmódot folytatott például a honfoglaló magyarság. A transzhumálás során ezzel szemben az egész nép letelepedetten él, csak a pásztorok vándorolnak az állatállománnyal, hosszabb időszakokra elhagyva az állandó településeket.

A vándorlás módja szerint tehát sokféle nomadizálás lehetséges a nyitott, horizontálistól a zárt, vertikális, integrált nomadizálásig. Merev kategóriák azonban nincsenek, a nomadizálás jellege a mobilitás és az élelemtermelés típusa két változó értékével írható le. E két változó általában kapcsolatban van egymással: a pásztorkodás nagyobb aránya általában nagyobb mobilitást jelent.

Egy további különbségtétel a nomád népek között az, hogy milyen állatokra épül a gazdaságuk. A történelmi eurázsiai sztyeppei népek általában nagyállattartó lovasnomádok voltak (fő a állat a ), míg például a kelet-afrikai nomád népek elsősorban szarvasmarha-tartásból, az észak-európai lappok rénszarvas-tartásból élnek, az ókori héberek pedig juhtartó nomádok voltak.

A nomád népek történelme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nomád társadalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Simon Zsolt (2009.). „Nomádok voltak-e a luvik”. Ókor VIII (2), 15-20. o. ISSN 1589-2700.