Csingiz Ajtmatov
| Csingiz Ajtmatov | |
 |
|
| Élete | |
| Született | 1928. december 12. Seker, Szovjetunió |
| Elhunyt | 2008. június 10. (79 évesen) Nürnberg, Németország |
| Nemzetiség | kirgiz |
| Szülei | Törökul Ajtmatov és Nagima Hamzijevna Ajtmatova[1] |
Csingiz Torekulovics Ajtmatov (kirgizül Чыңгыз Айтматов (Çıňğız Aytmatov), oroszul Чингиз Торекулович Айтматов, Seker, Szovjetunió (ma Kirgizisztán), 1928. december 12. – Nürnberg, 2008. június 10.[2]) kirgiz és orosz nyelven egyaránt alkotó kirgiz író. A kirgiz irodalom legjelentősebb alakja.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Kirgizisztánban, az üzbég határ melletti Talasz völgyben található apró faluban, Sekerben (kirgizül: Шекер) született. Nevét Dzsingisz kánról kapta. Kisgyermek korában családja nomád, vándorló életmódot folytatott, mint akkoriban a legtöbb kirgiz. Csak hat osztályt fejezett be az általános iskolából, majd 14 éves korában (a második világháború idején) a falusi tanács elnöke lett és az adók beszedésével is őt bízták meg.
Szülei állami alkalmazottak voltak Sekerben. 1937-ben édesapját, aki a Kirgiz Autonóm Köztársaság Legfelsőbb Tanácsa prominens tagja volt, Moszkvában burzsoá nacionalizmussal vádolták meg és letartóztatták. Az elmondások szerint, Sztálin egyik tisztogató akciója keretében, a Biskek melletti Cson Tas-ban végezték ki 1938-ban,[2][1] az egész kirgiz Központi Bizottsággal együtt.[3]
[szerkesztés] Tanulmányai
1946-ban a frunzei Kirgiz Mezőgazdasági Intézet állattenyésztési szakán kezdte meg tanulmányait,[4] amelyet a kazahsztáni Dzsambulban (ma Taraz) folytatott, ahol 1953-ban szerzett állatorvosi diplomát, és egy kísérleti farmon kezdett dolgozni.
Első publikációja 1952-ben jelent meg a Szovjet Kirgízia című folyóiratban, „A kirgiz nyelv terminológiája” címmel, amelyben anyanyelvének az orosz nyelvből átvett szavak eredményeként elért gazdagodását mérte fel. Első művét több novella követte, amelyek után felvételt nyert a moszkvai Gorkij Irodalmi Intézetbe, ahol 1958-ban szerzett diplomát.
[szerkesztés] Munkássága
Már tanulmányai folyamán is több kisebb-nagyobb művet publikált, elsősorban orosz, de kirgiz nyelven is. Az orosz olvasókat bámulatba ejtette, milyen szinten sajátította el nyelvüket a kirgiz állatorvos.
Ajtmatov számára a hírnevet a Dzsamila szerelme című kisregény hozta meg, amelyről Louis Aragon azt írta: „Ez a világ legszebb szerelmes története”.[5] Műveinek visszatérő motívuma a türk népek élete, életmódja, és az a kérdés, hogy a modernizáció hogyan fosztja meg az embereket egyéniségüktől.
A hatvanas években már az egész Szovjetunióban felfigyeltek írásaira, az egyik legelismertebb kortárs szovjet íróvá és irodalmi figurává vált. Számos irodalmi intézmény, folyóirat kormányzó testületébe választották be. Ő volt a Kirgiz Kinematográfusok Szövetségének elnöke több mint húsz éven át. Egy időben a Pravda című napilap rendszeres írója volt,[5] regényeket, kisregényeket írt, de drámákkal és műfordításokkal is foglalkozott.
[szerkesztés] Társadalmi élete
[szerkesztés] Szovjet időszak
Csingiz Ajtmatov a világ legismertebb kirgiz írója, műveit több mint száz nyelvre fordították le, 90 millió példányt adtak el belőlük és Európában mindenütt olvassák. Kirgizisztánban a Legfelső Tanács tagjává választották, így részt vett az SZKP utolsó négy kongresszusán, mint kirgiz küldött. Több szovjet kitüntetés birtokosa, köztük Lenin-renddel, Állami-díjjal tüntették ki (mindkettőt irodalmi munkásságáért kapta), és 50. születésnapjára megkapta a Szocialista Munka Hőse kitüntetést is.
Elévülhetetlen érdemeket szerzett a „Mozgalom a Demokráciáért” szervezet 1989-es újjáélesztésében.
[szerkesztés] Élete végén
A Kirgiz Köztársaság brüsszeli nagykövete volt, egyben képviselte országát az Európai Unió, a NATO, az UNESCO szervezetekben, valamint Hollandiában és Luxemburgban is.[2] Fia, Aszkar Ajtmatov, kirgiz külügyminiszter volt. 2005-ben Pro Cultura Hungarica díjban részesült. 2006. április 20-án a XIII. Budapesti Nemzetközi Könyvvásár vendégeként hazánkban tartózkodó írónak Sólyom László köztársasági elnök a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést adományozta. Egy nürnbergi klinikán halt meg 2008. június 10-én.[6]
[szerkesztés] Magyarul megjelent művei
- Dzsamila szerelme (Джамиля, 1958)
- Az Első tanító (Первый учитель, 1962)
- A versenyló halála (Прощай, Гульсары!, 1966)
- A Fehér Hajó (Белый пароход, 1970)
- Tengerparton futó tarka kutya (Пегий пёс, бегущий краем моря, 1978)
- Évszázadnál hosszabb ez a nap (И дольше века длится день, 1980)
- Vesztőhely (Плаха, 1988)
- Dzsingisz kán fehér fellege (magyar kiadás: 2007)
- Amikor leomlanak a hegyek (Örök menyasszony) (Когда падают горы (Вечная невеста), magyar kiadás: 2008)
[szerkesztés] Emlékhely
Szülőfalujában, Sekerben, 1978-ban, 50. születésnapjára emlékház nyílt, amely életét és munkásságát mutatja be. A múzeumban több mint 1000 kiállítási tárgyat mutatnak be, kéziratok, cikkek, eredeti könyvek és fényképek. Külön szekció foglakozik szülei és családja életével.
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Jegyzetek
- ^ a b Bashiri, Iraj: Chingiz Aitmatov: Life and Works (angol nyelven). Eurasia Critic, 2008. (Hozzáférés: 2010. április 9.)
- ^ a b c Kyrgyz writer, perestroika ally Aitmatov dies (angol nyelven). Reuters UK, 2008. június 10. (Hozzáférés: 2010. április 9.)
- ↑ Bishkek history (angol nyelven). kyrgyzstantravel.net. (Hozzáférés: 2010. április 9.)
- ↑ Aitmatov, Chingiz (angol nyelven). SovLit. (Hozzáférés: 2010. április 9.)
- ^ a b Chingiz Aitmatov's Lifelong Journey Toward Eternity (angol nyelven). Radio Free Europe/Radio Liberty, 2008. december 12. (Hozzáférés: 2010. április 9.)
- ↑ Elhunyt Csingiz Ajtmatov Index.hu, 2008. június 10
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Csingiz Ajtmatov oroszul és magyarul - Bábel Web Antológia
