Vlagyimir Szemjonovics Viszockij

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vlagyimir Viszockij
Vladimir Vysotsky.jpg
Viszockij 1979-ben
Születési neve Wladimir Semjonowitsj Wisotski
Született 1938. január 25.
Moszkva, Szovjetunió
Elhunyt 1980. július 25. (42 évesen)
Moszkva, Szovjetunió
Házastársa Marina Vlady
Foglalkozása színész, költő

Vlagyimir Viszockij az IMDb-n

Vlagyimir Szemjonovics Viszockij, (Владимир Семёнович Высоцкий), Moszkva, 1938. január 25. – Moszkva, 1980. július 25.; szovjet (orosz) színész, költő, bárd

„Sosem láthattam őt, nem hallgathattam Viszockij dalait. Ő belehalt a létező szocializmusba, én túléltem”. (Földes László – Hobo)

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja a Vörös Hadsereg zsidó származású ezredese volt, aki végigharcolta a második világháborút. Vologya 1947-1949-ben vele és örmény mostohaanyjával a Berlin melletti Eberswaldban élt (ahol apja akkor állomásozott), aztán már csak az anyjával, Moszkvában, aki orosz tolmácsnő volt. Az iskola után egy ideig műszaki főiskolára járt, de otthagyta és belépett a MHAT (Moszkvai Művész Színház) Stúdiójába. 1956-1960). 1960-ban feleségül vette egyik osztálytársnőjét, de egy év után elváltak. A moszkvai Puskin Színházban kezdte meg pályafutását, de hamarosan otthagyta, és megjárt egy csomó más moszkvai színházat is. 1963-ban elvette Ludmilla Abramova színésznőt. Az éppenhogy megalakult Taganka Színházba 1964-ben került, és a tagja maradt azután élete végéig. A színházalapító főrendező, Jurij Petrovics Ljubimov mindenben támogatta. Felismerte dalköltői tehetségét is, és lehetőséget adott számára dalai és szövegei felhasználására a színház tevékenységében. Viszockij a Tagankán több mint húsz szerepet alakított, köztük Hamletet.

Gitárral kísért dalai már életében túlnőttek rajta. Az orosz chanson-hagyományok, a városi folklór, a kocsma-, katona-, és börtöndalok megtermékenyítő hatására eredeti, kemény, humoros és tragikus dalokat költött kora ifjúságától kezdve. Több mint ezer dalt írt, néha egy-egy film számára is. Dalainak zöme életében nem került kiadásra, csak agyonjátszott magnetofon-felvételeken terjedt. Versei életében nem jelentek meg. Harminc filmben játszott. 1967-ben egy filmforgatáson ismerkedett meg harmadik feleségével, Marina Vlady, orosz származású francia színésznővel, akivel 1969 házasodott össze. Az ő segítségével sikerült egy amerikai koncert-körutat megszervezniük. Néhány magyar filmes (Jancsó Miklós, Mészáros Márta) is segítette a vasfüggöny időnkénti átlépésében. 1970-ben megjelent Farkasvadászat című dala, s felvették a francia kommunista pártba. A Szovjetúnió viszont bojkottálta felvételét az Írószövetségbe. Sokat ivott és morfinista is lett. Halálát is ebből fakadó szívroham okozta. Tüntetésszerű temetésén Moszkvában, a Vaganykovói temetőben hatalmas tömeg jelent meg; röviddel halála után aztán egyre-másra készültek dokumentumfilmek róla. Az orosz nép tragikus hősei között tartja számon.

Moszkva, Bolsoj Karetnij utca 15., amiről Viszockij egy dala szól. 1949—1955 között lakott itt

Filmszerepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1959 – Kortársak (Сверстницы) - Moszfilm; Rendező: V. Ordynskii
  • 1962 – Dima Gorin karrierje (Карьера Димы Горина) – M. Gorkii Studio; Rendező: F. Dovlatyan & L. Mirskij
  • 1962 – A 713 - leszállási engedélyt kér. (713-й просит посадку) – Lenfilm; Rendező: G. Nyikulin
  • 1962 – Partra vetve (Увольнение на берег) – Moszfilm; Rendező: F. Mironer
  • 1963 – Büntető (Штрафной удар) – M. Gorkii Studio; Rendező: V. Dorman
  • 1963 – Élők és holtak (Живые и мёртвые) – Moszfilm; Rendező: Aleksandr Stolper
  • 1965 – A holnap utcáján (На завтрашней улице) – Moszfilm; Rendező: F. Filipov
  • 1965 – A mi házunk (Наш дом) – Moszfilm; Rendező: V. Pronin
  • 1965 – A szakács (Стряпуха) – Moszfilm; Rendező: E. Keosyan
  • 1966 – Gyermekkoromból hoztam (Я родом из детства) – Belarusfilm; Rendező: V. Turov
  • 1966 – Szása, Szásenyka (Саша-Сашенька) – Belarusfilm; Rendező: V. Csetverikov
  • 1967 – Függőleges (Вертикаль) – Odessa Film Studio; Rendező: Sztanyiszlav Govoruhin & B. Durov
  • 1967 – Gyors randevúk (Короткие встречи) – Odessa Film Studio; Rendező: Kira Muratova
  • 1967 – Háború a tetők alatt (Война под крышами) – Belarusfilm; Rendező: V. Turov
  • 1968 – Intervenció (Интервенция) – Lenfilm; Rendező: Gennagyij Poloka
  • 1968 – A tajga ura (Хозяин тайги) – Moszfilm; Rendező: V. Nazarov
  • 1968 – Együtt szolgált két bajtárs (Служили два товарища) – Moszfilm; Rendező: E. Karyelov
  • 1969 – Veszélyes vendégjáték (Опасные гастроли) – Odessa Film Studio; Rendező: G. Yungvald-Hilkevich
  • 1969 – Fehér robbanás (Белый взрыв) – Odessa Film Studio; Rendező: Sztanyiszlav Govoruhin
  • 1972 – A negyedik (Четвёртый) – Moszfilm; Rendező: A. Sztolper
  • 1973 – A rossz jóember (Плохой хороший человек) – Lenfilm; Rendező: I. Heific (Иосиф Хейфиц)
  • 1974 – Az egyetlen út (Единственная дорога) – Moszfilm & Titograd Studio; Rendező: V. Pavlovics
  • 1975 – Az egyetlen (Единственная) – Lenfilm; Rendező: I. Hejfic
  • 1975 – Mr. McKinley menekülése (Бегство мистера Мак-Кинли) – Moszfilm; Rendező: Mihail Svejcer
  • 1976 – Péter cár és a szerecsen (Сказ про то, как царь Пётр арапа женил) – Moszfilm; Rendező: Alekszandr Naumovics Mitta
  • 1977 – Ők ketten (Они вдвоём) – Mafilm; Rendező: Mészáros Márta
  • 1979 – A találkozó helyét tilos módosítani (magyar címe: A fekete macska bandája) (Место встречи изменить нельзя); rendező: Sztanyiszlav Govoruhin
  • 1979 – Apró tragédiák (Маленькие трагедии); rendező: Mihail Svejcer

Diszkográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vlagyimir Szemjonovics Viszockij témájú médiaállományokat.

Könyv[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]