Mihail Alekszandrovics Solohov

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mihail Alekszandrovics Solohov
Sholokhov-1938.jpg
1938-ban
Élete
Született 1905. május 24.
Orosz Birodalom 1914-1917 Oroszország
Vjosenszkaja
Elhunyt 1984. január 21. (78 évesen)
 Szovjetunió
Vjosenszkaja
Nemzetiség orosz
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) elbeszélés, regény
Irodalmi irányzat szocialista realizmus
Fontosabb művei Csendes Don (1928–1940)
Emberi sors (1956)
Irodalmi díjai Irodalmi Nobel-díj (1965) Nobel prize medal.svg
Sholokhov Signature.jpg
Mihail Alekszandrovics Solohov aláírása
Solohov és felesége (1924)
Emberi sors, film, (1959)
Solohov emlékbélyeg, (1990)

Mihail Alekszandrovics Solohov (oroszul: Михаил Александрович Шолохов) (Vjosenszkaja, 1905. május 24. – Vjosenszkaja, 1984. január 21.) irodalmi Nobel-díjas orosz-szovjet elbeszélő, regényíró.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az orosz elbeszélő, regényíró, Mihail Solohov a doni kozákság területen fekvő, Vjosenszkajában született. Apja bevándorlóként élt a kozákok közt, foglalkozásait gyakran váltogatta. Anyja szegény családból való doni kozák lány, írástudatlan asszony volt, de hogy fiával foglalkozni tudjon, megtanult írni, olvasni.

Mihail gimnáziumban tanult, de 1918-ban megszakította tanulmányait és beállt a Vörös Hadseregbe. Az 1920-as évek elején részt vett a Don mentén garázdálkodó bandák elleni harcban. 1922-ben néhány évre Moszkvába utazott. A fővárosban különféle fizikai munkákat vállalt, hogy fenntartsa magát. Volt amikor könyvelőként dolgozott, sőt írói tanfolyamot is végzett.

Első írása a Pravdában jelent meg Teszt cím alatt. Rogyinka, magyarul Anyajegy című elbeszélése 1924-ben jelent meg nyomtatásban, két évvel később Donszkije rasszkazi, magyarul Doni elbeszélések című kötete jött ki a nyomdából. Ezekben az elbeszélésekben a polgárháború által két táborra osztott kozákság harcát ábrázolta, a szegények harcát a gazdagokéval, az apa harcát a fiúval.

1924-ben tért haza szülőföldjére, s az írásnak szentelte idejét, ugyanekkor családot alapított, Marija Petrovna Gromoszlavszkaját vette feleségül, házasságukból két fiú- és két leánygyermek született.

1926-ban kezdte írni Tyihij Don, magyarul Csendes Don című monumentális regényciklusát, mely az orosz irodalom aranykorának hagyományait követi sok száz szereplőjével, szétágazó cselekményével, ihletett természeti képeivel, őszinteségével.

Az 1930-as években írta és jelentette meg a don-vidéki kolhozmozgalomról szóló regényét Új barázdát szánt az eke címmel. Regényében a túlkapásokat is ábrázolta, de tollát leginkább a kollektivizálással kapcsolatos optimizmus vezérelte. A könyv későbbi kiadásai Feltört ugar címmel jelentek meg Magyarországon.

1933-ban felemelte szavát a sztálini kegyetlen kollektivizálás ellen, s próbálta elérni, hogy segélyt osszanak az ukrajnai éhezőknek. (Mintegy 7 millió ember halt ekkor éhen Ukrajnában). 1938-ban tiltakozott a tömeges letartóztatások ellen, emiatt hűtlenségi perrel fenyegették.

A II. világháború idején haditudósítóként dolgozott a Don mentén, első elbeszélésében, a Nauka nyenavisztyiban (magyarul a Gyűlölet iskolája), a hadra kelt don-vidéki nép első háborús évének tapasztalatait összegezte, 1942-ben tették közzé. A következő években, 1943-1944-ben részleteket közölt készülő új regényéből, Onyi szrazsalisz za rogyinu, A hazáért harcoltak című műből. A részletek a háború kezdeti időszakát, a visszavonulás nehéz napjait idézték, s a kemény harcosokká edződő munkás- és parasztkatonákat.

1957-ben jelent meg Szugyba cseloveka, magyarul Emberi sors című kisregénye, amelyért 1965-ben Irodalmi Nobel-díjat kapott. A regény főszereplője német fogságba került szovjet katona, aki hazájához és családjához mindvégig hű maradt. Legidősebb fiát elvesztette a háborúban, itthon maradt családtagjai, felesége és három kiskorú gyermeke bombatámadás miatt mind életüket vesztették. Egyedül maradván egy árva gyermekkel osztja meg életének hátralévő napjait.

A személyiségtörténet ábrázolásában egyedi a szerző alkotása. A kisregényből forgatókönyvet írt Szergej Fjodorovics Bondarcsuk, majd megfilmesítette 1959-ben. Nagy sikerrel játszották a mozikban nemcsak a Szovjetunióban, hanem külföldön is.

A hazáért harcoltak című regényéből is forgatókönyvet írt Bondarcsuk 1976-ban, meg is filmesítette, sikeres film volt, de nem közelítette meg az Emberi sors sikerét. Csendes Don című regényéből is forgatókönyvet írtak, Bondarcsuk 1989-ben kezdte meg a film forgatását angol koprodukcióban, de jogi viták miatt nem fejezték be Bondarcsuk életében, az orosz változatot Bondarcsuk fia fejezte be 2006-ban.

1959-ben Hruscsovot elkísérte nyugat-európai és Egyesült Államokbeli körútjára, 1961-ben beválasztották az SZKP Központi Bizottságába. Soholov hű volt a szovjet rendszerhez. Legtöbbet szülőföldjén tartózkodott, ott is halt meg 1984-ben.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1990-ben emlékbélyeget bocsátottak ki, Rosztov-na-Donuban és Moszkvában pedig emlékműveket állítottak a Nobel-díjas író tiszteletére.

Művei (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mihail Solohov emlékműve Rosztovban

Elbeszélések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az anyajegy (1924)
  • Sibalok magzatja
  • Idegen vér
  • Pusztítás
  • Kolcsak, a csalán meg egyebek
  • Donsszkije rasszkazi (Doni elbeszélések) (1926)

Regények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Társasági tagság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • RAPP (1925-1934)[1]

Díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A RAPP írói csoportosulás tagja Solohov mellett például Alekszandr Szerafimovics (1863-1949) (Vasárat című 1924-ben írt prózaeposza tette híressé.), Alekszandr Alekszandrovics Fagyejev, Dmitrij Furmanov (1891-1926) szovjet író. (1923-ban írt Csapajevről szóló regénye tette híressé.) A RAPP megnehezítette, sőt ellehetetlenítette az orosz avantgárd költők és írók működését, például Pilnyak, Zamjatyin, Bulgakov, Majakovszkij. A RAPP-ot felváltotta az egységes Írószövetség megalakítása 1934-ben. Lásd Az orosz irodalom története... i. m. 236. o.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mihail Alekszandrovics Solohov témájú médiaállományokat.
  • Világirodalmi kisenciklopédia II. (M–Z). Szerk. Köpeczi Béla, Pók Lajos. Budapest: Gondolat. 1976. 345–347. o. ISBN 963-280-286-1
  • Az orosz irodalom története a kezdetektől 1940-ig. Szerk. Zöldhelyi Zsuzsa. Budapest, 1997. Solohov ld. 236, 243 o. ISBN 963-18-8392-2

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szergej Fjodorovics Bondarcsuk