Ivo Andrić

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ivo Andrić
S. Kragujevic, Ivo Andric, 1961.jpg
Ivo Andrić
Élete
Született 1892. október 9.
 Osztrák–Magyar Monarchia, Travnik
Elhunyt 1975. március 13. (82 évesen)
jugoszláv Belgrád
Nemzetiség jugoszláv
Pályafutása
Jellemző műfajok regény, novella
Fontosabb művei Híd a Drinán
Travniki krónika
Irodalmi díjai Nobel-díj (1961)
Goethe Signature.svg
Ivo Andrić aláírása

Ivo Andrić (Travnik, 1892. október 9.Belgrád, 1975. március 13.) boszniai származású jugoszláv Nobel-díjas író, költő, közéleti személyiség.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egykori Osztrák–Magyar Monarchia részét képező boszniai kisváros, Travnik környékén született, Dolac településen. Boszniai katolikus szülők gyermeke. (Az Ivo a horvát Ivan személynév kicsinyítő képzős alakja. Az Ivan szerb megfelelője a Jovan lenne.) Két éves korában elveszíti édesapját, és kisgyermekként nagynénjéhez kerül a Kelet-boszniai Višegrad városba. Ivo Andrić ekkor láthatta először a határ menti városka patinás hídját, amelyet Nobel-díjas regényében örökít meg (Híd a Drinán szerb nyelven: Na Drini ćuprija).

A gimnáziumot Bosznia egyik legrégibb iskolájában végezte, Szarajevóban. Később a Monarchia számos egyetemén (Zágráb, Bécs, Krakkó, Graz) tanult. Politikai elköteleződései miatt az Első világháború idején az osztrák-magyar hatóságok börtönbe zárják sok más szerb, illetve szerb érzelmű boszniai honfitársával együtt.

A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (később Jugoszlávia) idején diplomataként dolgozott. Közvetlenül a Második világháború kitöréséig Németországban a Jugoszláv Királyság nagyköveteként tevékenykedett.

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ivo Andrić horvátnak és katolikusnak vallja magát

Boszniai katolikus család sarjaként műveinek csak töredékét írta kifejezetten horvát nyelven azt is írói pályafutása legelején. Írói munkássága szerb nyelven folyt. Erre talán némi magyarázatot adhat az is, hogy Andrić erősen hitt a délszláv népek közös államának eszméjében. Horvát származású kollégáinak többségétől eltérően Andrić megmaradt mindvégig ezen elhatározása mellett, sőt, a horvát nemzeti öntudat erősödésével Jugoszlávián belül, az ország egységét féltve és talán hűségét bizonyítva a jugoszlávság eszméjéhez, többször is határozottan szerbnek vallotta magát és irodalmi munkásságát a szerb irodalomhoz kötötte. Erről tanúskodik a következő 1942. szeptember 18-án keltezett levelének eleje, melyet Andrić Svetislav Stefanovićnak írt, melyben önmagát "Kao srpski pripovedač…" (Szerb novellistaként…) emlegeti. (lásd: Ivo Andrić: Sveske /293. old./ (Sarajevo, 1982.) A nagy horvát író Miroslav Krleža Ivo Andrićot "katolikus szeszélyű bosnyák elmének" titulálta. (Bori Imre: Ivo Andrić /12. old./ (Újvidék, 1992)

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A második világháború után, a szocialista Jugoszlávia idején, Andrić visszavonultan él Belgrádban, életét teljesen a szerb irodalomnak szentelte. Rendkívül termékeny író.

Nobel-díját a Híd a Drinán című művéért kapta. Két másik ismert regénye, a Travniki krónika és az Omér pasa is a boszniai életet ábrázolja az oszmán korszakban és az azt követő Osztrák-Magyar uralom alatt. Andrić művei mély tartalmúak, cselekményekben bővelkedők, történelmi vonatkozásúak, kifinomult és bölcs ember-, kultúra- és vallásismeretről tanúskodnak. Regényei és novellái igen részletezett és érzéki ábrázolásmódja miatt váltak kedveltté.

Novelláiban a boszniai élet számos oldalát tárta fel. Változatos emberi sorsok, nemzetiségek, különböző vallásúak lesznek elbeszéléseinek megjelenítettjei (Arcok, 1960; Asszony a kövön, 1962). A II. világháborúval foglalkozó elbeszélései közül kiemelkedik A Titanic büfé. Andrić a háború után az ún. jugoszláv új regény egyik legjelentősebb képviselője. 1945-ös regényei, a Híd a Drinán, Vihar a völgy felett, A kisasszony, négy évszázad történetét, Európa forradalmi viharait, illetve a fösvénység új oldalait tárják fel.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ex ponto 1918. – Ex ponto (prózai verssorok)
  • Nemiri 1920. – Nyugtalanságok (prózai verssorok)
  • Put Alije Đerzeleza, 1920. – Alija Đerzelez útja
  • Most na Žepi, 1925. – Híd a Žepan
  • Anikina vremena, 1931. – Anika ideje
  • Portugal, zelena zemlja 1931. – Portugália, a zöld föld (útirajzok)
  • Španska stvarnost i prvi koraci u njoj 1934. – A spanyol igazság és az első lépések benne (útirajzok)
  • Razgovor sa Gojom 1936. – Beszélgetés Goyával (esszé)
  • Na Drini ćuprija 1945. – Híd a Drinán (regény)
  • Gospođica 1945. – A Kisasszony (regény)
  • Travnička hronika 1945. – Travniki krónika (regény)
  • Na Nevskom prospektu 1946. – A Névai sugárúton
  • Na kamenu, u Počitelju – A kövön, Počiteljben
  • Priča o vezirovom slonu, 1948. – A vezír elefántja
  • Prokleta avlija 1954. – Az (el)átkozott udvar (novella)
  • Igra 1956. – Játék
  • O priči i pričanju, beseda povodom dodele Nobelove nagrade, 1961. – A meséről és a mesélésről (beszéde a Nobel-díj átádása alkalmából)
  • Jelena žena koje nema 1963. – Jelena, a nem létező asszony (regény)
  • Šta sanjam i šta mi se događa 1918. – Amit álmodok és ami történik velem (posztumuszként kiadott lírai művek)
  • Omerpaša Latas 1977. – Omer-pasa (posztumusz regény)
  • Na sunčanoj strani – A napos oldalon (befejezetlen posztumusz regény)
Ivo Andrić sírja Belgrádban (Szerbia)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információ[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]