Novella
A novella a szépirodalomhoz tartozó kisepikai műfaj, régies neve beszély. Cselekménye általában egy szálon fut, és egyetlen sorsfordulat köré épül. Legtöbbször kevés szereplő jelenik meg benne. Lezárására jellemző a csattanó. A novella név az olasz nyelvben eredetileg olyan történetet jelentett, amely a mindennapi élet új helyzeteiből és eseményeiből veszi tárgyát; ez különböztette meg az epikától, amely a köztudatban élő mondai anyagból merített.
Tartalomjegyzék |
A világirodalomban [szerkesztés]
A mai európai nemzetek irodalmában a novellák elődei a francia fabliau-k voltak. A novellát Boccaccio emelte művészetté, különösen az előadás eleganciája és kelleme, a hang és színezés változatossága tekintetében.
A magyar irodalomban [szerkesztés]
A magyar irodalomban a 16. század verses és prózai elbeszélései vannak novellafélék, de ezek mind fordítások. Az első eredeti tárgyú verses novellákat Gyöngyösi István írta. A prózai novella a 18. században honosodott meg a magyar irodalomban, legkitűnőbb a műfajban Kármán József volt. A 19. század elején Kisfaludy Károly tette a novellát állandó műfajjá; fejlődésére Fáy András, Gaál, Kuthy, Kincses Pál voltak nagyobb hatással, míg Jókai Mór, Kemény Zsigmond, Eötvös József, Gyulai Pál a nyugati irodalmakéval egyenlő színvonalra emelték. A 19. század végi - 20. század eleji magyar novellisták közül említésre méltó: Tolnai Lajos, Mikszáth Kálmán, Herczeg Ferenc, Petelei István, Csáth Géza, Kosztolányi Dezső,Tamási Áron, Móricz Zsigmond.
Forrás [szerkesztés]
- Bokor József (szerk.). Novella, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998). Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 26.
