Lázár Ervin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lázár Ervin
Lazar Ervin.jpg
Lázár Ervin a Vörösmarty téren (Budapest, 1989. június 2.)
Élete
Született 1936. május 5.
Budapest
Elhunyt 2006. december 22. (70 évesen)
Budapest
Nemzetiség magyar
Szülei Lázár István
Pentz Etelka
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) gyermek- és ifjúsági irodalom
Első műve A kisfiú meg az oroszlánok (1964)
Fontosabb művei A Hétfejű Tündér (1973)
A Négyszögletű Kerek Erdő (1985)
Irodalmi díjai József Attila-díj (1974)
Kossuth-díj (1996)
Prima Primissima díj (2005)
Lázár Ervin aláírása (nagy kép).jpg
Lázár Ervin aláírása

Lázár Ervin (Budapest, 1936. május 5.Budapest, 2006. december 22.) Kossuth-díjas magyar író, elbeszélő, meseíró, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lázár Ervin sírja Budapesten a Farkasréti temetőben

A Tolna megyei Alsó-Rácegrespusztán nevelkedett, a családja 1951-ig élt itt. Apja, Lázár István, uradalmi ügyintéző volt, édesanyja Pentz Etelka. Felsőrácegresre járt át iskolába, majd Sárszentlőrincre. Tízéves korában a székesfehérvári ciszter gimnáziumba íratták, de amikor 1948-ban államosították az iskolát, hazahívták, és egy öreg tanár magántanítványa lett Sárszentlőrincen.

1950 októberétől Szekszárdra járt középiskolába, a Garay János Gimnáziumba. Ide apja származása miatt nem akarták felvenni, egy élsportoló rokon közbenjárására sikerült mégis. Szüleit, akik a földosztással szegényebbek lettek, mint a környék lakói, mégis osztályidegennek számítottak, 1951-ben kitették a szolgálati lakásból. Tüskéspusztára költöztek.

1954-ben érettségizett. Ezután a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészkarára járt. „Akkoriban jött a Nagy Imre-féle könnyítés, ennek hullámain eljutottam az egyetemre. Tulajdonképpen már ekkor éreztem, hogy a rosszakaróimnak sok jót köszönhetek. Amikor a felvételinél lapozgattak a bizonyítványomban, ott állt egy színjeles bizonyítvány, amelyben szerepelt, hogy magatartás tűrhető, kettes. Rákérdeztek, hogy ennek mi az oka, én pedig elmeséltem” – emlékezett vissza.[1]

1959. február 1-jétől az Esti Pécsi Napló újságírója. 1961-ben megszerzi a magyartanári diplomát.

Az újságnál 1963-ig marad: utána a Dunántúli Napló és Tüskés Tibor segítségével az irodalmi folyóirat Jelenkor munkatársa. 1965-ben Budapestre költözik, itt az Élet és Irodalomnál helyezkedik el tördelőszerkesztőként. 1971-től 1989-ig szabadfoglalkozású író.

A Magyar Fórum alapító tagja (1989. október 1.), ennél a lapnál egy szűk évig főmunkatárs. A következő években a Magyar Napló, a Pesti Hírlap és a Magyar Nemzet munkatársa; 1992-től a Hitel olvasószerkesztője.

A Magyar Újságírók Országos Szövetségének tagja volt (1991-1994). A Magyar Írószövetség tagja (1969-től).

Művészete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A leginkább meséiről ismert író első novellája a Jelenkorban jelent meg 1958-ban. Írásaihoz az inspirációt javarészt gyermekkorából merítette. Írásai jellegéből fakad, hogy szövegeit gyakran feldolgozták színházi, filmes adaptációk és rádiójátékok formájában, illetve ő maga is írt hangjátékokat. Műveinek nyelvezete egyéni és játékos. Jellegzetes hangvételű meséi mind a gyermekek, mind pedig a felnőttek körében népszerűségnek örvendettek, örvendenek. Az 1964-ben megjelent A kisfiú meg az oroszlánok című kötetét Réber László illusztrálta, aki ekkortól kezdve az íróval rendszeresen együttműködött. Egyetlen regénye az 1971-es A fehér tigris. Meseregényéért, az 1979-es Berzsián és Didekiért 1982-ben nemzetközi Andersen-diplomával tüntették ki. Ó be szép az élet, s minden más madár című hangjátéka elnyerte szerzőjének a Magyar Rádió 1986. évi kishangjáték-pályázatának első díját.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Filmográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A kisfiú meg az oroszlánok (tévéfilm, 1979)
  • Mikkamakka, gyere haza! (tévéfilm, 1982)
  • Szegény Dzsoni és Árnika (magyar film, 1983)
  • Doktor Minorka Vidor nagy napja (a film tanácsadója, 1987)
  • Angyal utca 13. (rövid történet, 1996)
  • A bűvész (rövid történet, 1996)
  • A hétfejű tündér (mesefilm, 1999)
  • A porcelánbaba (három elbeszélés filmváltozata, 2005-ben készült Gárdos Péter rendezésében.[2]
  • Le Mulot menteur (rövid történet, 2008)

Díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Lázár Ervin témában.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lázár Ervin témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]