Személyiség

Személyiség

A személyiség egy széles körben elfogadott meghatározás szerint egy az egyénre jellemző viselkedési, gondolkodási és érzésminta, ami állandósultan és ezzel együtt egyedien jellemzi magát az egyént.

Egy másik értelmezés szerint a személyiség különböző testi és lelki tulajdonságok dinamikus és egységes egésze, mely az embert megismételhetetlenné teszi, megkülönbözteti, meghatározza viselkedését és gondolkodását.

Freud pszichoanalitikus megközelítése szerint a személyiségnek három szférája különíthető el:

• Ösztönén (ID): öröklött, tudattalanban lévő lelki tartomány. Azonnali szükséglet kielégítésre törekszik.
• ÉN (EGO): közvetít a belső valóság és a külvilág, az ösztönén és a felettes én között.
• Felettes ÉN (Szuperego): szülői hatásra alakul ki. Ez képviseli a hagyományokat, az erkölcsöt és a lelkiismereti funkciókat.

Személyiség tágabb felbontásban

1. A személyiség az egyénre jellemző pszichológiai folyamatok és állapotok szervezett összessége.
2. A személyiség strukturált egész, amelyet saját megkülönböztethető szerkezeti sajátosságainak a dinamikus szerveződése alkot (temperamentum, introvertáltság, extrovertáltság)
3. A személyiség alapvető kritériuma a tudat, amely lehetővé teszi, hogy az egyén elhatárolja magát környezetétől, megkülönböztesse magát minden más személyiségtől, viselkedését tudatosan irányítsa.
4. A személyiség öröklött és veleszületett (szerzett) testi és idegrendszeri sajátosságai bázisán a társadalmi és természeti környezettel folytonos kölcsönhatásban álló és folytonosan fejlődő nyílt, dinamikus rendszere.

A személyiség szerkezete

• A személyiség szerkezete Freud szerint

Topológiai modellje szerint a személyiség két fő tartománya a tudatos és a tudattalan, valamint az ezek között található átjárható zóna, a tudatelőttes és leginkább a tudattalan határozza meg viselkedésünket. Később, strukturális modelljében az elméletet továbbfejlesztette az ösztönén, én és a felettes én személyiség-összetevők bevezetésével, ahol már e három összetevő erőviszonya határozza meg a viselkedést.

• A személyiség szerkezete Jung szerint

A személyiségnek három fő tartományát különböztette meg: tudatos, személyes tudattalan és kollektív tudattalan. Utóbbin belül fontos összetevők pl. a persona, tudatos én, árnyék és az archetípusok. A személyiség legkülső burka a persona, ez érintkezik a külvilággal, míg a személyiség működésének irányítója a Selbst, a tudattalan ősvalónk.

• A személyiség szerkezete a vonáselméletek szerint

A vonáselméletek szerint tulajdonságaink hierarchiába rendeződnek és faktorokat, dimenziókat képeznek. Kutatásaiban az a legfőbb kérdés, hogy hány ilyen fő faktorba rendezhetők a tulajdonságok. Guliford 13, Cattel 16 személyiségfaktort azonosított, mára azonban ezek száma redukálódott, Eysenck csak hármat, míg Wiggins csupán kettőt fogad el. A legáltalánosabb nézet szerint 5 szuper-vonás létezik. A hierarchia csúcsán elhelyezkedő vonásokat tartják determináló erejű alaptulajdonságoknak. Wiggins modellje szerint minden tulajdonságunk az alábbi két tényező függvénye:

1. Milyen jellegű a hatalmi késztetésünk,
2. Milyen a szeretet-viszonyulásunk.

Ez a kétfajta viszonyulás független egymástól, ezért sajátos kombinációjuk adja személyiségünk egyéni mintázatát.

A személyiség kialakulásnak folyamata

Erikson: személyiségünk alakulását születéstől halálig 8 kategória határozza meg. Minden periódusban vannak elkerülhetetlen krízishelyzetek, ha ezeket sikerül megoldani, akkor egészséges a személyiség fejlődés, ha nem, akkor a személyiség fejlődése megreked.

1. bizalom az ősbizalmatlansággal szemben	1 éves korig
2. autonómia a szégyennel, kétellyel szemben, toalett használat, saját testen való uralkodás	kb. 1-3 éves kor
3. kezdeményezés a bűntudattal szemben	óvodáskor
4. teljesítmény a csökkent értékűséggel szemben	iskolába lépés
5. identitás a szerepdiffúzióval szemben	serdülőkor
6. párválasztás, intimitás az izolációval szemben, erős, tartós kötődések az elmagányosodással szemben	fiatal felnőttkor
7. alkotóképesség a stagnálással szemben	érett felnőttkor
8. én integritás a kétségbeeséssel szemben	öregkor

Ha minden periódusból „jól jött ki”, akkor nyugodt, békés lezárása lesz életének, egyébként kétségbeesés, önpusztító vagy mindent bepótolva habzsoló, lesz a személyiség.

Szociális tanulás

Születést követő személyiség fejlődését befolyásoló hatások
Gyermekkor: szülői hatás alapján alakul.

• Pozitív légkör: dicséretek.
• Negatív légkör: szidás, rideg, hideg, hiányosságok hangsúlya, büntetés.

Amilyennek a szülő tartja a gyereket, a gyerek is olyannak tartja magát (alsó tagozatban a tanár véleménye szintén meghatározó lehet!) Az énkép serdülőkorra alakul ki, ami bizonyos mértékben védetté válik, és ez próbáljuk megóvni úgy, hogy olyan emberekkel barátkozunk, akiknek hasonló a véleménye rólunk, mint saját magunknak, ezáltal erősítjük énképünket. Plaszticitással rendelkezik bizonyos fokig az énkép: befogadóképes, nem merev, vagyis a saját magunkról alkotott képet a serdülő kor alatt relatíve befolyásolja a környezet visszajelzése.

• Represszor viszonyulási mód:

pozitív énképűeknél: a problémát elsimítja, jó viszonyra törekszik, boldogság

• Szenzitizátor viszonyulási mód:

negatív: a környezet negatív jelzéseit felerősíti

Önkontroll, önkontroll funkció

• Lelkiismereti funkció, a szocializáció során alakul ki a jutalmazás és büntetés következtében.
• Pozitív és negatív önkontroll funkció:
  • Pozitív: társadalmi normákat, szabályokat, hogy sajátítja el, belsővé tétel, követendő magatartásformák (időseknek köszönni)
  • Negatív: tilalmak elsajátítása (pl. ne lopj)

A szociális tanulás révén sajátítjuk el mindezt.

Forrás

Carver, C. S., Scheier, M. F. (1998): Személyiségpszichológia. Osiris, Bp.
Cole, Michael, Cole, Sheila R. (2006): Fejlődéslélektan. Osiris, Bp.
Kulcsár Zsuzsanna (1998): Korai személyiségfejlődés és én funkciók. Akadémia kiadó, Bp.

Lásd még

• Személyiségtípusok