Ilja Grigorjevics Ehrenburg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
1925-ben
Ilja Grigorjevics Ehrenburg
Ilya Ehrenburg Russian writer.jpg
Élete
Született 1891. január 15.
Kijev
Elhunyt 1967. augusztus 30. (76 évesen)
Moszkva
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) Próza
„Ehrenburg élete! orosz szenvedés és nyugtalan ujongás, zsidó hazátlanság és keserű bölcseség, európai csavargás és amerikai józanságú megismerés. Élete tizennégy éves korában a cári börtönben kezdődik: forradalmár-büntetéssel, elhatározón, megbélyegzőn, eldöntőn. Ami utána következik, az csak természetes folytatás: deportálás, emigráció, európai kávéházak és országútak, hazatérés: részkérés az új munkából, kicsit csekabörtön is, utána: gyerekszinházvezetés, tengeri malacokkal való törődés: öt perc, majd újra ki a zajló vörös-fehér harcba, vagonmenekülés, Volgahajók, fehérek halálra keresik, amikor ennek is vége: megint Európa, keresztülkasul, közben egy fájdalmas epizód: a szabad demokratikus Franciaország kiutasítja, új országok és Berlin. Egyetlen nyugvó pont a mindenségben a kávéházi márványasztal Páristól Moszkváig és egyetlen utolsó tárgyi valóság a ténylegesen élt kaosztgabalygó élet után a fogak közé szorított makrapipa: egyformán jó, szent igaz és mindennapi Brüsszelben, Pozsonyban és a Kaukázusban.”
Fábry Zoltán, Korunk; 1928

Ilja Grigorjevics Ehrenburg, (oroszul: Илья Григорьевич Эренбург) Loudspeaker.svg kiejtése (Kijev, 1891. január 15. - Moszkva, 1967. augusztus 30.), szovjet-orosz író, költő, műfordító, publicista.

Zsidó polgári családba született, az apja egy moszkvai sörgyárat igazgatott. Gimnazistaként részt vett az 1905-ös orosz forradalomban és a bolsevik párt tagja lett. 1908-ban börtönbe került. Szabadulása után Párizsba ment, ahol megismerkedett Picassóval, Modiglianival és sok mindenki mással a művészet újítói közül.

Irodalmi pályáját versekkel kezdte. 1906-17 között több kötete jelent meg. Az első világháború idején haditudósítója volt Nyugat-Európai lapoknak. 1918-ban tért vissza Oroszországba. 1921-ben Párizsba utazott és a harmincas évek közepéig Nyugat-Európa különböző országaiban élt, de gyakran járt haza és írásait többnyire közölték a Szovjetunióban. 1936-37 között a spanyol polgárháborúból tudósított. Párizsban volt a németek bevonulásakor 1940-ben. A második világháború alatt több ezer nagy hatású cikke, tudósítása jelent meg. A háború után sztárpublicistája lett az u.n. „békeharcnak” is.

A Sztálin utáni Hruscsov-korszak elnevezése: az olvadás a regénycíme nyomán terjedt el.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1922: Julio Jurenito (Необычайные похождения Хулио Хуренито)
  • 1923: D.E. Tröszt
  • 1924: A Harácsoló
  • 1928: Lasik Roitschwantz mozgalmas élete (Бурная жизнь Лазика Ройтшванеца)
  • 1926: Moszkvai sikátor
  • 1923: Tizenhárom pipa
  • Az autók élete
  • 1941-42: Párizs bukása
  • 1947: Vihar
  • 1956: Olvadás
  • 1960-65: Emberek, évek, életem

Kitüntetések, díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Sztálin-díj (1942) a Páris bukása c. regényért
  • Sztálin-díj a Vihar c. regényért (1948)
  • Sztálin Békedíj
  • Lenin-díj (kétszer)
  • Vörös Zászló Érdemrend
  • Vörös Csillag Érdemrend
  • Francia Köztársaság Becsületrendje
Moszkva, Tverszkaja 6.
1947-1967 között itt lakott Ehrenburg

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Világirodalmi kisenciklopédia – Gondolat, 1976.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]