Ilja Grigorjevics Ehrenburg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
1925-ben
Ilja Grigorjevics Ehrenburg
Ilya Ehrenburg Russian writer.jpg
Élete
Született 1891. január 15.
Kijev
Elhunyt 1967. augusztus 30. (76 évesen)
Moszkva
Sírhely Novogyevicsi temető
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) Próza
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ilja Grigorjevics Ehrenburg témájú médiaállományokat.
„Ehrenburg élete! orosz szenvedés és nyugtalan ujongás, zsidó hazátlanság és keserű bölcseség, európai csavargás és amerikai józanságú megismerés. Élete tizennégy éves korában a cári börtönben kezdődik: forradalmár-büntetéssel, elhatározón, megbélyegzőn, eldöntőn. Ami utána következik, az csak természetes folytatás: deportálás, emigráció, európai kávéházak és országútak, hazatérés: részkérés az új munkából, kicsit csekabörtön is, utána: gyerekszinházvezetés, tengeri malacokkal való törődés: öt perc, majd újra ki a zajló vörös-fehér harcba, vagonmenekülés, Volgahajók, fehérek halálra keresik, amikor ennek is vége: megint Európa, keresztülkasul, közben egy fájdalmas epizód: a szabad demokratikus Franciaország kiutasítja, új országok és Berlin. Egyetlen nyugvó pont a mindenségben a kávéházi márványasztal Páristól Moszkváig és egyetlen utolsó tárgyi valóság a ténylegesen élt kaosztgabalygó élet után a fogak közé szorított makrapipa: egyformán jó, szent igaz és mindennapi Brüsszelben, Pozsonyban és a Kaukázusban.”
Fábry Zoltán, Korunk; 1928

Ilja Grigorjevics Ehrenburg, (oroszul: Илья Григорьевич Эренбург) Loudspeaker.svg kiejtése (Kijev, 1891. január 15. - Moszkva, 1967. augusztus 30.), szovjet-orosz író, költő, műfordító, publicista.

Zsidó polgári családba született, az apja egy moszkvai sörgyárat igazgatott. Gimnazistaként részt vett az 1905-ös orosz forradalomban és a bolsevik párt tagja lett. 1908-ban börtönbe került. Szabadulása után Párizsba ment, ahol megismerkedett Picassóval, Modiglianival és sok mindenki mással a művészet újítói közül.

Irodalmi pályáját versekkel kezdte. 1906-17 között több kötete jelent meg. Az első világháború idején haditudósítója volt Nyugat-Európai lapoknak. 1918-ban tért vissza Oroszországba. 1921-ben Párizsba utazott és a harmincas évek közepéig Nyugat-Európa különböző országaiban élt, de gyakran járt haza és írásait többnyire közölték a Szovjetunióban. 1936-37 között a spanyol polgárháborúból tudósított. Párizsban volt a németek bevonulásakor 1940-ben. A második világháború alatt több ezer nagy hatású cikke, tudósítása jelent meg. A háború után sztárpublicistája lett az u.n. „békeharcnak” is.

A Sztálin utáni Hruscsov-korszak elnevezése: az olvadás a regénycíme nyomán terjedt el.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1922: Julio Jurenito (Необычайные похождения Хулио Хуренито)
  • 1923: D.E. Tröszt
  • 1924: A Harácsoló
  • 1928: Lasik Roitschwantz mozgalmas élete (Бурная жизнь Лазика Ройтшванеца)
  • 1926: Moszkvai sikátor
  • 1923: Tizenhárom pipa
  • Az autók élete
  • 1941-42: Párizs bukása
  • 1947: Vihar
  • 1956: Olvadás
  • 1960-65: Emberek, évek, életem

Kitüntetések, díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Sztálin-díj (1942) a Páris bukása c. regényért
  • Sztálin-díj a Vihar c. regényért (1948)
  • Sztálin Békedíj
  • Lenin-díj (kétszer)
  • Vörös Zászló Érdemrend
  • Vörös Csillag Érdemrend
  • Francia Köztársaság Becsületrendje
Moszkva, Tverszkaja 6.
1947-1967 között itt lakott Ehrenburg

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Világirodalmi kisenciklopédia – Gondolat, 1976.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]