Bulat Salvovics Okudzsava

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bulat Salvovics Okudzsava
Bulat Okudschawa 1972.jpg
Okudzsava
Életrajzi adatok
Született 1924. május 9.
Moszkva, Szovjetunió
Származás grúz-örmény
Elhunyt 1997. június 12. (73 évesen)
Párizs, Franciaország
Pályafutás
Műfajok sanzon, vers, regény
Hangszer gitár
Díjak Sztálin-díj
Tevékenység költő, bárd, író

Bulat Okudzsava (Булат Шалвович Окуджава) (Moszkva, 1924. május 9.Párizs, 1997. június 12.) orosz költő, író, dalénekes (bárd)

A szovjet városi kultúrában minden valószínűség szerint a francia sanzon (chanson) hatására született, és gyorsan rendkívül népszerűvé vált a szerzői dal műfaja. Ennek egyik első, és legjelentősebb művelője volt Okudzsava. A többieknél (például Viszockij) idősebb dalnok munkássága erkölcsi, politikai és szakmai értelemben egyaránt mércévé vált és maradt a fiatalabbak számára. A brezsnyevi szovjet hivatal legföljebb tűrte, de nemigen támogatta ezt a műfajt és a képviselőit. A dalok többnyire alkalmi koncerteken tűntek fel, és amatőr magnetofon-felvételeken terjedtek. Okudzsava első nagylemezét egy kis lemezkiadó bocsátotta ki Párizsban (Le Chant du Mond; 1968).

Okudzsava mintegy kétszáz dalt írt saját verseire.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Berlinben, 1976-ban
Oroszország, postabélyeg, Bulat Okudzsava, 1999 (Michel № 760, Scott № 6546)

Bulat Okudzsava egy pártiskolára és pártmunkára Tbilisziből Moszkvába költözött kommunista családban született. Apja grúz, anyja örmény volt. A szülei letartóztatása után (apját hamis vádak alapján főbelőtték 1937-ben, anyját 18 évre lágerekbe küldték) 1940-ben Tbiliszibe költözött. 1942-ben önkéntesként a frontra ment. A háború után felvették a Tbiliszi Állami Egyetemre. 1950-ben diplomázott, és ezután tanárként kezdett dolgozni, először egy falusi iskolában, később Kalugában.

1956-ban visszatért Moszkvába. A Molodaja Gvárgyija (Ifjú Gárda) kiadónál szerkesztőként kezdett dolgozni, később a Lityeraturnaja Gazéta vers-szerkesztőségének vezetője lett. Ugyanakkor – az 1950-es évek közepén – kezdett dalokat írni, és saját gitárkíséretével előadni. Hamarosan koncerteken lépett fel. Dacára annak, hogy hivatalos kiadás dalaiból nem készült, gyorsan népszerűvé vált, és felvételei terjedni kezdtek. Népszerűsége – először az értelmiség körében – nőttön nőtt, és hamarosan külföldön is ismertté vált.

Ő teremtette meg a szovjet bárdok mozgalmát. Ezek a költők, énekesek diákotthonokban, munkásszálláson, nyári táborokban önmagukat gitárral kísérve énekelték verseiket. Okudzsava követői közül olyan híres szovjet költők (bárdok) is kikerültek és tettek szert népszerűségre, mint: Galics vagy Viszockij.

1997-ben halt meg Párizsban, de Oroszországban temették el.

Egykori lakása, az Arbat 47. sz. ház előtt emlékművet emeltek a tiszteletére.

1991-ben szovjet Állami díjat kapott.

Kötetei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Versek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Март великодушный (1967)
  • Арбат, мой Арбат (1976)
  • Посвящается вам (1988)
  • Милости судьбы (1993)

Elbeszélés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Будь здоров, школяр! (1961)

Regények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Sok szerencsét, pajtás!; Európa Könyvkiadó, 1968.
  • Szegény Avroszimov; (Бедный Авросимов) Európa Könyvkiadó, 1983.
  • Merszi, avagy Sipov kalandjai; (Мерси или похождения Шипова) Magvető Könyvkiadó, 1975.
Sipov, egy silány titkosrendőr egy szép napon váratlanul kényes megbízást kap: Tolsztoj grófot és a gróf Jasznaja Poljana-i lakhelyén zajló összeesküvést kell szemmel tartania. El is kezdi küldözgetni kiagyalt jelentéseit a gróf üzelmeiről. Légből kapott beszámolói hitelesnek tűnnek. Megbízói ugyanis hinni akarnak Tolsztoj gróf bűnösségében. Így működik a világ összes titkosrendőrsége ( – Okudzsava szerint).
  • Dilettánsok utazása; (Путешествие дилетантов) Európa Könyvkiadó, 1982.
  • Találkozás Bonapartéval; (Свидание с Бонапартом) Magvető Kiadó, 1985. ISBN 963-14-0503-6
  • A boldog írnok gyermekei; (Упразднённый театр) Magvető, 1996.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]