Enjambement
Enjambement-nak, vagy áthajlásnak nevezzük a költészetben azt a jelenséget, amikor egy szintaktikai egységet kettévág a verssorhatár.[1]
Példa [szerkesztés]
Az enjambement-ra példát találhatunk Lázár Ervin alábbi tréfás versében:
A múltkor Mikkamakkával
Fát vágni mentünk az erdőre,
De olyan szerencsétlenül dőlt
A fa, hogy Dömdödöm alászorult.[2]
Itt a második és harmadik sor közötti határon véget ér egy szintaktikai egység (egy összetett mondat első tagmondata), így a szöveg verstani és mondattani tagolásában ugyanott van a töréspont. Ezzel szemben a harmadik és negyedik sor határán átnyúlik a következő tagmondat („de olyan szerencsétlenül dőlt a fa”), amely csak a negyedik sorban ér véget. Ez a jelenség az enjambement.
Kiejtés [szerkesztés]
A szó francia eredetű, és eredeti 
kiejtése✩, kiejtése IPA-szimbólumokkal /ɑ̃ʒɑ̃bmɑ̃/.[3] A toldalékos alakok helyesírása szempontjából lényeges, hogy a szóvégi t néma.
Források [szerkesztés]
- ↑ enjambement. The Free Dictionary. (Hozzáférés: 2010. május 4.)
- ↑ Lázár Ervin: Dömdö-dömdö-dömdödöm. Négyszögletű Kerek Erdő. (Hozzáférés: 2010. május 4.)
- ↑ enjambement. Wictionary. (Hozzáférés: 2010. május 4.)
