Enjambement

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Enjambement-nak, vagy áthajlásnak nevezzük a költészetben azt a jelenséget, amikor egy szintaktikai egységet kettévág a verssorhatár.[1]

Példa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az enjambement-ra példát találhatunk Lázár Ervin alábbi tréfás versében:

A múltkor Mikkamakkával

Fát vágni mentünk az erdőre,
De olyan szerencsétlenül dőlt

A fa, hogy Dömdödöm alászorult.[2]

Itt a második és harmadik sor közötti határon véget ér egy szintaktikai egység (egy összetett mondat első tagmondata), így a szöveg verstani és mondattani tagolásában ugyanott van a töréspont. Ezzel szemben a harmadik és negyedik sor határán átnyúlik a következő tagmondat („de olyan szerencsétlenül dőlt a fa”), amely csak a negyedik sorban ér véget. Ez a jelenség az enjambement.

Lovasi András szövegeiben gyakori az enjambement, ami slágerszövegekben előtte gyakorlatilag ismeretlen volt.

Ha az életben nincs már több móka

Meghalunk, mintha nem volna
Több dolgunk a világba'

s édes lenne a halál...[3]

Kiejtés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szó francia eredetű, és eredeti kiejtése Loudspeaker.svg kiejtése, IPA-szimbólumokkal /ɑ̃ʒɑ̃bmɑ̃/.[4] A toldalékos alakok helyesírása szempontjából lényeges, hogy a szóvégi t néma.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. enjambement. The Free Dictionary. (Hozzáférés: 2010. május 4.)
  2. Lázár Ervin: Dömdö-dömdö-dömdödöm. Négyszögletű Kerek Erdő. (Hozzáférés: 2010. május 4.)
  3. Lovasi András: Ha az életben. Kispál és a Borz. (Hozzáférés: 2010. május 4.)
  4. enjambement. Wictionary. (Hozzáférés: 2010. május 4.)