Prosper Mérimée

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Prosper Mérimée

Prosper Mérimée (Párizs, 1803. szeptember 28. - Cannes, 1870. szeptember 23.) francia elbeszélő regényíró, művészettörténész, régész. Leginkább Carmen című elbeszéléséről ismert, amely alapjául szolgált Georges Bizet híres operájának.

Életpályája [szerkesztés]

Mérimée apja festő és művészettörténész volt. Jogot tanult, emellett elsajátította a görög, a spanyol, az angol és az orosz nyelvet. Az orosz irodalom - Puskin, Turgenyev és Gogol műveinek - egyik első tolmácsolója volt Franciaországban.

Mérimée vonzódott a misztikumhoz és a történelemhez, feltűnően érdekelték a szokatlan jelenségek. Minden bizonnyal hatással volt rá a fantasztikus történeteket jegyző Charles Nodier, Sir Walter Scott történelmi regényei és Puskin műveinek könyörtelen lélektani drámája. Számos elbeszélésének szolgált forrásául egy-egy idegen, egzotikus tájon (Oroszország, Spanyolország stb.) játszódó rejtélyes történet.

Mérimée nevét 1829-ben megjelent történelmi regénye, a Szent Bertalan éjszakája tette ismertté.

1834-ben kinevezték a műemlékek országos felügyelőjének és számos műemlék köszönheti neki fennmaradását. Született régész volt, s e munkáját segítette nyelvészeti szaktudása, rendkívül aprólékos tudományos műveltsége, és szakmájának ritka, tiszteletteljes szeretete.

Mérimée szenvedélyes utazó volt, megfordult Angliában, Spanyolországban, a Rajna-vidéken, Itáliában és Kis-Ázsiában. 1830-ban Madridban ismerte meg Montiju grófnét, aki a Carmen történetének forrásaként szolgált és akinek leánya, Eugénia később III. Napóleon feleségeként Franciaország császárnéja lett. Az ő barátságuk révén lett bejáratos Mérimée a császári udvarba, 1853-ban szenátorrá is kinevezték. Ettől kezdve írói munkássága háttérbe szorult.

Mérimée összesen tizennyolc novellát írt. Témaválasztásában romantikus, elbeszélői stílusában azonban már meghaladta korát és a modernség felé mutat. Vérbeli kisepikus, az elhallgatás és a visszafogottság művésze.

Prosper Mérimée 1870-ben Cannes-ban halt meg, sírja is itt található, a Cimetière du Grand Jas-ban.

Külső hivatkozások [szerkesztés]