Prosper Mérimée

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Prosper Mérimée
Prosper Mérimée.jpg
Élete
Született 1803. szeptember 28.
Párizs
Elhunyt 1870. szeptember 23. (66 évesen)
Cannes
Pályafutása
Jellemző műfajok próza

Prosper Mérimée (Párizs, 1803. szeptember 28.Cannes, 1870. szeptember 23.) francia elbeszélő regényíró, művészettörténész, régész. Leginkább Carmen című elbeszéléséről ismert, amely alapjául szolgált Georges Bizet híres operájának.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mérimée apja festő és művészettörténész volt. Jogot tanult, emellett elsajátította a görög, a spanyol, az angol és az orosz nyelvet. Az orosz irodalom - Puskin, Turgenyev és Gogol műveinek - egyik első tolmácsolója volt Franciaországban.

Mérimée vonzódott a misztikumhoz és a történelemhez, feltűnően érdekelték a szokatlan jelenségek. Minden bizonnyal hatással volt rá a fantasztikus történeteket jegyző Charles Nodier, Sir Walter Scott történelmi regényei és Puskin műveinek könyörtelen lélektani drámája. Számos elbeszélésének szolgált forrásául egy-egy idegen, egzotikus tájon (Oroszország, Spanyolország stb.) játszódó rejtélyes történet.

Mérimée nevét 1829-ben megjelent történelmi regénye, a Szent Bertalan éjszakája tette ismertté.

1834-ben kinevezték a műemlékek országos felügyelőjének és számos műemlék köszönheti neki fennmaradását. Született régész volt, s e munkáját segítette nyelvészeti szaktudása, rendkívül aprólékos tudományos műveltsége, és szakmájának ritka, tiszteletteljes szeretete.

Mérimée szenvedélyes utazó volt, megfordult Angliában, Spanyolországban, a Rajna-vidéken, Itáliában és Kis-Ázsiában. 1830-ban Madridban ismerte meg Montiju grófnét, aki a Carmen történetének forrásaként szolgált és akinek leánya, Eugénia később III. Napóleon feleségeként Franciaország császárnéja lett. Az ő barátságuk révén lett bejáratos Mérimée a császári udvarba, 1853-ban szenátorrá is kinevezték. Ettől kezdve írói munkássága háttérbe szorult.

Mérimée összesen tizennyolc novellát írt. Témaválasztásában romantikus, elbeszélői stílusában azonban már meghaladta korát és a modernség felé mutat. Vérbeli kisepikus, az elhallgatás és a visszafogottság művésze.

Prosper Mérimée 1870-ben Cannes-ban halt meg, sírja is itt található, a Cimetière du Grand Jas-ban.

Magyarul megjelent művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]