Thomas Bernhard

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Thomas Bernhard
Thomas Bernhard.jpg
Élete
Született 1931. február 9.
Heerlen, Hollandia Hollandia
Elhunyt 1989. február 12. (58 évesen)
Gmunden, Ausztria, Ausztria
Nemzetiség osztrák
Pályafutása
Alkotói évei 19571989
Bernhard Signature.jpg
Thomas Bernhard aláírása
Thomas Bernhard weboldala

Niclaas Thomas Bernhard (Heerlen, Hollandia, 1931. február 9.Gmunden, Ausztria, 1989. február 12.) osztrák író volt, a 20. század második felének egyik legjelentősebb német nyelvű szerzője. 1970-ben Büchner-díjjal tüntették ki.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Thomas Bernhard apja Alois Zuckerstätter asztalos, anyja Herta Bernhard volt (Johannes Freumbichler szintén osztrák író lánya). Thomas gyermekkorát egy rotterdami gyermekotthonban, majd szintén Rotterdamban nevelőszülőknél töltötte, később anyai nagyszülei magukhoz vették Bécsbe.

Thomas Bernhard 1943-tól Salzburgba járt gimnáziumba (kollégista bentlakóként), de 1947-ben otthagyta a gyűlölt iskolát és segédnek ment egy élelmiszerboltba. Hogy túlélte életveszélyes tüdőbetegségét mindenekelőtt saját élni akarásának köszönhette, amely ébredő művészi érdeklődését is erősítette - énekelni tanult, írni kezdett. Gyermekkorát és fiatalságát később egy ötkötetes önéletrajzi elbeszélésben jegyezte le. 1952-től 1957-ig Bernhard a salzburgi Mozarteumban tanult éneket, rendezést és színművészetet és tanulmányával párhuzamosan riporterként és kritikusként dolgozott a Demokratisches Volksblatt című újságnak. Ezt követően 1957-től Gerhard Lampersberg zeneszerző vendége volt mintegy két évig Maria Saalban, majd Bécsbe ill. 1965-ben végül egy felső-ausztriai tanyára, Ohlsdorfba költözött.

Írói tevékenysége kezdetén verseket, rövid színdarabokat, prózavázlatokat készített. Frost (Fagy) című regénye volt első írói sikere. Az ezt követő további prózai írásaiban Thomas Bernhard folytatta a rá annyira jellemző szubjektív-monológokkal tűzdelt stílusát. Téma az általa kaotikusnak érzékelt külvilág, a bűnözés, betegség, halál és általában az osztrák hétköznapok, az osztrák-német kulturális hagyományok. Stílusára jellemző továbbá a túlzás és egyfajta apodiktikus hangnem; ezek segítségével érte el a provokáló hatást, hogy az élethazugságokat felfedje. Színdarabjai ezen témák variációi: pusztulás, halál, romlás, túlélés a destruktív meghiúsult világban. Bizonyos értelemben a színdarabok nem vígjátékok, nem drámák, hanem végjátékok, finálék. De Samuel Beckettel ellentétben az ő történetei valódi helyszíneken és valós időben játszódnak, lineárisan vezetnek a halálhoz. Itt is jellegzetes a monológ. Néhány botrányszagú színdarabja terrorizmusról, a Filbinger-ügyről és a mai Ausztria és fasizmus viszonyáról.

Fontosabb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Auf der Erde und in der Hölle. 1957
  • In hora mortis. 1958
  • Die rosen der einöde. fünf sätze für ballett, stimmen und orchester. 1959
  • Frost. 1963
  • Amras. 1964
  • Verstörung. 1967
  • An der Baumgrenze. 1969
  • Watten. Ein Nachlaß. 1969
  • Das Kalkwerk. 1970
  • Ein Fest für Boris. 1970
  • Der Ignorant und der Wahnsinnige. 1972
  • Der Kulterer. Eine Filmgeschichte. 1974
  • Die Jagdgesellschaft. 1974
  • Die Macht der Gewohnheit. 1974
  • Die Korrektur. 1975
  • Der Präsident. 1975
  • Die Ursache. Eine Andeutung. 1975
  • Der Keller. Eine Entziehung. 1976
  • Die Berühmten. 1976. - Minetti
  • Ein Portrait des Künstlers als alter Mann. 1977
  • Der Atem. Eine Entscheidung. 1978
  • Immanuel Kant. Komödie. 1978
  • Der Stimmenimitator. 1978
  • Der Weltverbesserer. 1979
  • Die Erzählungen. 1979
  • Vor dem Ruhestand. Eine Komödie von deutscher Seele. 1979
  • Die Kälte. Eine Isolation. 1981
  • Beton. 1982
  • Ein Kind. 1982
  • Wittgensteins Neffe. Eine Freundschaft. 1982
  • Der Schein trügt. 1983
  • Der Untergeher. 1983
  • Der Theatermacher. 1984
  • Holzfällen. Eine Erregung. 1984
  • Ritter, Dene, Voss. 1984
  • Alte Meister. 1985
  • Auslöschung. Ein Zerfall. 1986
  • Einfach kompliziert. 1986
  • Der deutsche Mittagstisch. Dramolette. 1988
  • Heldenplatz. 1988
  • Claus Peymann kauft eine Hose und geht mit mir essen. Drei Dramolette. 1990.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Andreas Maier: Die Verführung. Thomas Bernhards Prosa. Wallstein, Göttingen 2004, ISBN 3-89244-859-0.
  • Johann Maxwald: Thomas Bernhard. Mein eigentümlicher Nachbar. LIT, Münster 2005, ISBN 3-00-015623-2.
  • Manfred Mittermayer: Thomas Bernhard. Leben Werk Wirkung. Suhrkamp, Frankfurt/M. 2006, ISBN 3-518-18211-0.
  • Alfred Pfabigan: Thomas Bernhard. Ein österreichisches Weltexperiment. Zsolnay, Wien 1999, ISBN 3-552-04921-5.
  • Erika Schmied, Wieland Schmied: Thomas Bernhard. Leben und Werk in Bildern und Texten. Residenz, St. Pölten 2008, ISBN 978-3-7017-3089-6.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]