Gérecz Attila

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gérecz Attila
Gerecz Bajza18.jpg
Emléktáblája Budapest VI. kerületében
Született 1929. november 20.
Dunakeszi
Elhunyt 1956. november 7. (26 évesen)
Budapest
Foglalkozása költő, öttusázó

Gérecz Attila (Dunakeszi, 1929. november 20.Budapest 1956. november 7.) magyar költő, sportoló, forradalmár, 1956 hősi halottja.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dunakeszin született értelmiségi családban. Apját korán elvesztette. Két bátyja emigrációban halt meg. Attila a nagyváradi magyar királyi Gábor Áron Honvéd Tüzérségi Hadapródiskola tanulójaként 1945-ben az iskolával nyugatra ment. A németországi Friedrichshafenben francia hadifogságba esett. Haza 1946. október 23-án érkezett. A budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumban érettségizett 1948-ban. Mérnök apja első világháborús vitézi címe miatt nem tanulhatott egyetemen, vasesztergályos tanuló lett. Versenyszerűen sportolt. 1949-ben már a magyar öttusa-válogatott kerettagja, pisztolylövésben legyőzte Benedek Gábort, aki olimpiai és világbajnok lett. Úszásban és lovaglásban is a legjobbak között volt.

Összeesküvés vádjával 1950. december 8-án letartóztatták és 15 év fegyházra ítélték. Társai közül négyet halálra ítéltek, hármat kivégeztek. A váci börtönbe vitték, ahol a verselés mellett német, angol és francia költők verseit is fordította.

1954 májusában írta első versét (Így bocskorosan), mely lelkierőről, optimizmusról tanúskodik. Ez Nagy Imre befolyásának, az átmeneti enyhülésnek is az időszaka. A magánzárkák használata szünetelt, az elítélteknek megengedték, hogy a gombüzemben és csillámpala-műhelyben dolgozhassanak. Addig csakis szemre húzott sapkával, hátratett kézzel és egyesével engedélyezték a sétákat. Akkor ezeket a sétákat használták találkozásra, beszélgetésre. Valóságos irodalmi kör szerveződött itt (a Füveskert-csoport): Tóth Bálint, Szathmáry György, Tollas Tibor, Péterfy Vilmos, Márkus László, Hámory Jenő. Beszélgettek, WC-papírra írt verseiket olvasták fel egymásnak. Később műveiket a nyugaton megjelent Füveskert-antológiában adták közre, mely a börtönkápolna előtti füves parkról kapta a nevét.

A nagy dunai árvíz idején 1954. július 18-án a váci börtönből a jéghideg, áradó Dunát átúszta – ez nem csekély sportteljesítmény volt –, és Budapestre szökött. Három nap múltán – miután valaki elárulta – letartóztatták, és újra bebörtönözték. A budapesti Budapesti Országos Börtönbe vitték és hónapokig szigorított magánzárkában, sötétzárkában tartották. Innen 1956. október 30-án szabadult. Szabadságharcosként november 4-étől részt vett az utcai harcokban. A Rókus kórháznál két szovjet tankot kilőtt, de egy harmadik T–34-es gépfegyversorozatából halálos lövés érte. A költő földi maradványainak végső nyughelye ma a Kerepesi temető 21-es parcellája.

Verseit 1957-től nyugaton a Nemzetőr című folyóirat (Kecskési Tollas Tibor szerkesztésében) publikálta. Magyarországon 1991-ben jelent meg először verseskötete Gérecz Attila, a költő – 1956 mártírja címmel, a Stádium kiadónál, melyet 1995-ben a Füveskert, 2000-ben pedig a Sorsod művészete című követett. Gérecz Attila börtönben írt kézirata alapján 2000-ben, 2001-ben és 2006-ban jelent meg a teljes életművet felölelő, Így bocskorosan című kötet, a Kráter kiadó gondozásában.

Gérecz Attila 2000-ben posztumusz megkapta a Balassi Bálint-emlékkardot. Az elismerést a Gellért szállóban, február 14-én, Bálint napján Makovecz Imre kuratóriumi elnök nyújtotta át egy fiatal öttusázónak, aki abban az évben a Gérecz Attila ifjúsági öttusaversenyt megnyerte.

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gérecz Attila témájú médiaállományokat.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikiforráslogo.PNG
A témához kapcsolódó forrásszöveg a Wikiforrásban:
Beszélő – Tollas Tibor verse Gérecz Attilához