T–34

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
T–34
T-34 kal76,2mm RB.jpg
1943-as kivitelű T–34 a lengyelországi Poznańban

Általános tulajdonságok
Személyzet 4
Hosszúság 6,75 m
Szélesség 3,00 m
Magasság 2,45 m
Tömeg 30 tonna
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat 70 mm
Elsődleges fegyverzet 76,2 mm-es F–34 típusú harckocsiágyú, 1943-tól 85 mm-es D–5T harckocsiágyú
Másodlagos fegyverzet 2 db 7,62 mm-es DT géppuska
Műszaki adatok
Motor V–2 típusú, 12 hengeres, 38,88 literes vízhűtéses dízelmotor
Teljesítmény 362,8kW (493 LE) [1800 fordulat/perc-nél]
Felfüggesztés Christie-féle futómű
Sebesség úton 54 km/h, terepen 16–25 km/h
Fajlagos teljesítmény 13,8 kW/t
Hatótávolság 464km km

A T–34 („три́дцатьчетвёрка”) szovjet közepes harckocsi, melyet elsősorban a második világháború idején, 1941 és 1945 között vetettek be. A precíziósan kidolgozott német harckocsikkal szemben viszonylagos egyszerű legyárthatósága és kezelhetősége, valamint a nagy számbeli fölény voltak fő előnyei. Emellett volt néhány előnyös műszaki tulajdonsága is.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fejlesztés stádiumai: A-8 (BT–7M), A-20, T-34 Model 1940, T-34 Model 1941
Előrenyomuló T–34-esek Brjanszknál
Németek által zsákmányolt és harcba állított T–34-esek oszlopa

A T–34 fejlesztéséhez a J. Walter Christie, amerikai harckocsitervező prototípusai szolgáltak alapul, melyeket, miután az Egyesült Államok hadserege nem vásárolta meg tőle, eladott a Szovjetuniónak.

A T–34-esek egyik fontos eleme a Christie-féle futómű speciálisan átdolgozott változata lett. A harckocsi egyik legfőbb technológiai újítása az öntött torony és a teljes egészében hegesztett páncéltest volt. A 30-as évek harckocsijait jellemzően benzinmotorok hajtották, a T–34-be ezzel szemben diesel-motort építettek, ezzel sikerült növelni a harckocsi hatótávolságát, valamint csökkenteni a tűzveszélyt. A 38 liter hengerűrtartalmú V–2 típusú V12 hengerelrendezésű öntött alumínium blokkos motor főkonstruktőre Konsztantyin Cselpan (1899–1938) volt.

A T–34 esetében sikerült megteremteni a harckocsikat jellemző három alapvető tulajdonság – mozgékonyság, tűzerő, páncélvédettség – összhangját.

A fejlesztést 1936-ban kezdték meg Mihail Koskin[1] vezetésével, és az első két prototípus 1940 januárjára készült el. A tervezők a két prototípussal Harkovból Moszkvába hajtottak, hogy a Kreml urai előtt így bizonyítsák a harckocsi rendkívül jó menettulajdonságait. Ezután az akkor már elcsendesedett finn frontra irányították, ahol a Mannerheim-vonal elhagyott bunkereinek szétlövésével demonstrálták a T–34-es tűzerejét. Végül a harckocsik Minszken és Kijeven keresztül tértek vissza Harkovba. Sajnálatos módon Koskin[1] nem rendelkezett olyan kiváló ellenálló-képességgel, mint tankjai, és 1940. szeptember 26-án belehalt a tüdőgyulladásba, amit a rendkívül megerőltető téli próbák alatt szerzett. Helyét Alekszandr Morozov[2] vette át.

A tank sorozatgyártása a tervek szerint 1940 júniusában indult volna meg, és Harkovban 500, Sztálingrádban pedig 100 T–34-est gyártottak volna az év végéig. Kulik marsall intrikái miatt azonban a tervezett 600 példányból csupán 115-öt sikerült legyártani 1940 decemberéig. 1941-ben összesen 2800 T–34-es gyártását tervezték, melyből 1800 Harkovban, 1000 pedig Sztálingrádban készült volna. A gyártás egyszerűsítése érdekében Vlagyimir Nyicenko egy 52 mm páncélvastagságú öntött tornyot tervezett a harckocsihoz, a hegesztett torony kiváltására. 1941 tavaszán korlátozott számú példányt már ezzel az öntött toronnyal szereltek fel. Az 1941. június 22-i német támadásig 1225 db T–34-est sikerült legyártani, melyből 967 került ki a csapatokhoz az invázió kezdetéig.

A T–34 egyszerűen és olcsón gyártható típus volt[3]. A T–34 csak közvetlen közelről tudta kilőni a német Panzerkampfwagen VI-ot, a német technikai fölényt ellensúlyozta az orosz harckocsik mennyisége. A német páncélosok (Tiger és a Panther) felülmúlták páncélvédettség és tűzerő szempontjából.

Az orosz mérnökök 1943-ban a homlokpáncélzat vastagságát 110 mm-re növelték, és egy eredetileg légvédelmi ágyúnak készült 85 mm-es űrméretű L/51,5-es harckocsiágyút szereltek bele, amelynek páncéltörő képessége 914 méterről 30°-os becsapódási szög esetén is elérte a 95 millimétert. A szovjet mérnökök szerint ez elegendő volt a Tigrisek ellen, amelyeknek ugyan 110 mm-es homlokpáncéljuk volt, de azok függőlegesen álltak, így a becsapódási szög általában nem nagyon tért el a 90°-tól.

1941 nyarán a németeket sokkolta a T–34-esekkel és KV–1-esekkel történő találkozás. 37 mm-es páncéltörő lövegük teljesen hatástalannak bizonyult e harckocsik ellen, lövedékei valósággal lepattantak róluk. Volt olyan T–34 amely 24 találatot kapott és még folytatta a tüzelést. A Panzer III-as harckocsiknak szemtől szemben szintén nem volt esélyük a T–34-esek és KV-1-esek ellen. A szovjetek mégsem tudták kiaknázni minőségi fölényüket és az új harckocsik java része úgy veszett oda, hogy semmi hatást sem tudott gyakorolni a hadjárat menetére. Ennek számos oka volt. A harckocsik személyzetének gyenge kiképzettsége, a rádiók hiánya, a lőszerhiány, a pótalkatrészek és műszaki mentőjárművek hiánya. A szűk, kétszemélyes toronyban a harckocsiparancsnoknak kellett a löveg célzását is végezni, így a tényleges parancsnoki teendőkre nemigen maradt ideje. A sztálini tisztogatások miatt hiányoztak a hozzáértő, tapasztalt tisztek is. A katlanokban rekedt szovjet harckocsik nagy részével a német zuhanóbombázók végeztek.

Mindeközben a T–34-esek folyamatos gyártása is nagy nehézségekbe ütközött. 1941 júliusában megkezdődött a gyárak Urálon túlra telepítése. Augusztus második felében a Harkovi Mozdonygyárat (183. sz. gyár) elkezdték Nyizsnyij Tagilba telepíteni, ahol Uralvagon (183. sz. gyár) néven kezdett újra termelni, de az első harckocsi csak december 20-án gördülhetett le a szerelősorról. A kieső termelés kompenzálására a gorkiji Krasznoje Szormovo gyárban is megkezdődött a T–34-esek gyártása. Az első harckocsikat novemberben kapta meg innen a Moszkvai Front. Az omszki 174. sz. gyár is ráállt T–34-es alkatrészek gyártására. 1941 második felében 1.886 db T–34-es készült el, java részük Sztálingrádban.

Amikor a német 6. hadsereg Sztálingrád felé tört előre, nyilvánvalóvá vált, hogy a gyártást innen is át kell helyezni, bár a munkások a traktorgyárban, ahol az 1942 nyaráig legyártott T–34-esek 42%-a készült, szinte az utolsó pillanatig, 1942 szeptemberéig folytatták a termelést. Októbertől a szverdlovszki Uralmas gyárban folytatódott a gyártás. A tornyot átalakították három fősre. A parancsnok függetlenítése növelte a típus hatékonyságát.

1940 és 1944 között, több mint 35 000 T–34/76 típusú harckocsit gyártottak le. Két fő változata a T–34/76 és a T–34/85 volt. Előbbi 76,2 mm-es, utóbbi 85 mm-es löveggel rendelkezett. A háború után a Szovjetunió leállította sorozatgyártását, és a T–44-es illetve T–54-es típusokkal váltotta fel. Lengyelországban és Csehszlovákiában viszont még számos T–34/85-öst gyártottak az 1950-es években. Ezek egy része számos hidegháborús konfliktusnak résztvevője lett.

Változatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Harckocsi típusváltozatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

T–34/85
  • 1940-es modell (Német jelölés: T–34/76A) – Az L–11-es 76,2 mm-es löveggel gyártották, mely nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
  • 1941-es modell (Német jelölés: T–34/76B) – Az előzőnél sokkal jobb L–34-es 76,2 mm-es löveggel, nehezebb páncélzattal és öntöttvas toronnyal gyártották. Ára: 269 500 rubel.
  • 1942-es modell (Német jelölés: T–34/76C) – Több, kisebb jelentőségű változtatást vezettek be a könnyebb gyárthatóság és az alacsonyabb költségek érdekében. A vezető újfajta búvónyílást kapott, a lánctagok formáját módosították. Az alváz oldalsó páncélzatát 40 mm-ről 45 mm-re növelték. A gumihiány miatt új, teljes egészében acél futógörgőket alkalmaztak. A hiány enyhültével az első és az utolsó futógörgő ismét gumírozott lett. Ára: 193 000 rubel.
  • 1943-as modell (Német jelölés: T–34D, E és F) – Újratervezett, nagyobb, hatszögletű toronnyal gyártották, melynek homlokpáncélzata 70 mm, oldalsó páncélzata pedig 52 mm volt. A németek Mickey Mouse-nak hívták, mert a tornyon lévő két búvónyílás kinyitott, kerek fedele meghökkentően emlékeztetett a Disney-figura füleire. A későbbi változat parancsnoki kupolát kapott. Ellentétben a korábbi változatokkal, az 1943-as modelleknek már 75-80%-a fel volt szerelve rádióval.
  • T–34/57 - Kevesebb mint 324 db T–34-est 1941-ben és 1943–1944. folyamán a ZiSZ–4-es 57 mm-es löveggel szereltek fel és páncélvadászként használtak. Néhányuk részt vett a moszkvai csatában.
  • T–34-85 1943-as modell (Német jelölés: T–34/85) – 1944 február–márciusban kis sorozatban gyártott változat, a D–5T 85 mm-es löveggel és továbbfejlesztett, háromszemélyes toronnyal.
  • T–34-85 1944-es modell (Német jelölés: T–34/85) – Az egyszerűbb ZiSZ–SZ–53-as 85 mm-es löveggel gyártották.
  • Panzerkampfwagen T–34(r)Németország által zsákmányolt T–34-esek.

T-34 alvázra épített egyéb harcjárművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Lángszórós harckocsik – Az OT–34 és OT–34-85 típusokon a homlokpáncélba épített géppuska helyére lángszóró került.
  • PT–34 – Aknamentesítő jármű, főleg az 1943-as és a T–34–85 változaton alapult.
  • Önjáró lövegek – A T–34 alvázára épített önjáró lövegek.

Alkalmazók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A második világháború alatt és után sok országban alkalmazták a típust. 1996-ban még 27 országban szolgálatban volt, ezeket (*) jelöli.[4]

Európa és Amerika

Közel-Kelet és Ázsia

Afrika

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Zicherman István. A T-34-es története (magyar nyelven). Anno (Budapest) (2007) 
  2. Alexandr Morozov - T-34 fejlesztése (angol nyelven)
  3. T-34-es harckocsi (magyar nyelven)
  4. Zaloga & Kinnear 1996, i. m. 34. old.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Mark Solonin. 22 czerwca 1941 czyli Jak zaczęła się Wielka Wojna ojczyźniana, 1 (Polish nyelven), Poznań, Poland: Dom Wydawniczy Rebis (2007). ISBN 978-83-7510-130-0  (the only English translations of Solonin's works seem to be, as of June 2011, these online chapters)
  • Sewell, Stephen 'Cookie' (1998). "Why Three Tanks?" in Armor vol. 108, no. 4, p. 21. Fort Knox, KY: US Army Armor Center. ISSN 0004-2420. —describes the politics surrounding the introduction of the T-34 (PDF format)
  • Von Mellenthin, Major General F. W. (1956). Panzer Battles: A Study of the Employment of Armor in the Second World War, First Ballantine Books Edition, 1971. New York: Ballantine Books. ISBN 0-345-24440-0.
  • Wachowski, Tomasz (2004). "Nieznany T-34" (The Unknown T-34) in Nowa Technika Wojskowa (New Military Equipment) 11/2004, p. 53. Warsaw: Magnum-X. ISSN 1230-1655.
  • Wright, Patrick (2001). Tank: The Progress of a Monstrous War Machine. Viking Adult. ISBN 0-670-03070-8.
  • Zaloga, Steven J., James Grandsen (1983). T-34 in Action, Carrollton, Texas: Squadron/Signal. ISBN 0-89747-112-1. — includes many photographs and drawings demonstrating the detailed differences between T-34 models
  • Zaloga, Steven J., James Grandsen (1984). Soviet Tanks and Combat Vehicles of World War Two, London: Arms and Armour Press. ISBN 0-85368-606-8.
  • Zaloga, Steven J., Jim Kinnear (1996). T-34-85 Medium Tank 1944–94, Oxford: Osprey Publishing. ISBN 1-85532-535-7.
  • Zaloga, Steven J., Jim Kinnear, Andrey Aksenov & Aleksandr Koshchavtsev (1997). Soviet Tanks in Combat 1941–45: The T-28, T-34, T-34-85, and T-44 Medium Tanks, Hong Kong: Concord Publication. ISBN 962-361-615-5
  • Zaloga, Steven J., Peter Sarson (1994). T-34 Medium Tank 1941–45, Oxford: Osprey Publishing. ISBN 1-85532-382-6.
  • Zaloga, Steven J. (2007). Japanese Tanks 1939–45, Oxford: Osprey Publishing. ISBN 978-1-84603-091-8.
  • Zaloga, Steven J. (2010) T-34-85 vs. M26 Pershing, Korea 1950, Osprey Publishing, ISBN 978-1-84603-990-4
  • Zheltov, I., M. Pavlov, I. Pavlov (1999). "Tanki BT. chast 3. Kolyosno-gusenychny tank BT-7" ("BT Tanks, part 3: BT-7 wheeled/tracked tank"), in Armada no. 17, p.13. Moscow.
  • Zheltov, I., M. Pavlov, I. Pavlov (2001). Neizvestnyy T-34 (The Unknown T-34). Moscow: Eksprint. ISBN 5-94038-013-1

További irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ledwoch, Janusz. Czołg średni T-34/76 (lengyel/angol nyelven). Wydawnictwo Militaria No.38. ISBN 978-83-86209-55-2 (1997) 
  • Buriatyjski, M.. T-34 (lengyel/angol nyelven). Wydawnictwo Militaria No.259 
  • Lagutin, A.. T-34 vol. II. (lengyel/angol nyelven). Wydawnictwo Militaria No.265. ISBN 978-83-7219-265-3 
  • Kirsanow, S.. T-34 vol. III (lengyel/angol nyelven). Wydawnictwo Militaria No.268. ISBN 83-7219-268-4 
  • Kirsanow, S.. T-34 vol. IV (lengyel/angol nyelven). Wydawnictwo Militaria No.269. 83-7219-268-4 
  • T-34/85 (lengyel/angol nyelven). Wydawnictwo Militaria No.275. ISBN 978-83-7219-275-2 
  • Kolomiets, Maksym. T-34 vol. V (lengyel/angol nyelven). Wydawnictwo Militaria No.316. 9788372193162 
  • Kolomiets, Maksym. T-34 vol. VI (lengyel/angol nyelven). Wydawnictwo Militaria No.328 
  • Baryatinskiy, Michail. T-34/76 (lengyel/angol nyelven). Wydawnictwo Militaria No.381. ISBN 83-7219-381-70 
  • Moszczanski, Ilja. T-34/85 (lengyel/angol nyelven). Wydawnictwo Militaria No.388. ISBN 978-83-72-388-9 

Képtár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz T–34 témájú médiaállományokat.
  • [1] Bombay-Gyarmati-Turcsányi: Harckocsik (Szegedi Egyetemi Könyvtár)
  • [2] Bemutató: T-34-es tank – 1955 - totalcar.hu, 2006. november 3. (A cikk több igen súlyos tárgyi tévedést tartalmaz, amit a cikk végén helyesbítenek)