Barnaul
| Barnaul (Барнаул) | |||
 |
|||
| Panoráma | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Oroszország |
||
| Föderációs alany | Altaji határterület | ||
| Alapítás éve | 1730 | ||
| Polgármester | Vlagyimir Nyikolajevics Kolganov | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 597 828 fő (2010. jan 1.)[1] +/- | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 321 km² | ||
| Időzóna | OMST (UTC+6) | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Barnaul
Pozíció Oroszország térképén
|
|||
| é. sz. 53° 20′, k. h. 83° 46′ | |||
Barnaul
Pozíció az Altaji határterület térképén
|
|||
| Barnaul weboldala | |||
_(1846).png)
.png)
Barnaul (oroszul Барнаул) fontos ipari város és az Altaji határterület (Алта́йский край) székhelye Oroszországban, a Nyugat-szibériai Gazdasági Körzetben az Ob partján. Népessége 612 401 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
A város az Ob folyó partján, Novoszibirszktől 180 km-re délnyugatra fekszik, és 280 km-re van Kazahsztán határától. Klímája jellegzetesen száraz kontinentális, a tél hideg (a januári középhőmérséklet −17,5 °C), a nyár meleg (júliusi középhőmérséklet +19,8 °C); az eddig mért legalacsonyabb hőmérséklet −51,1 °C (1951. január), a legmagasabb +38,2 °C (2002. augusztus).[3]
Története [szerkesztés]
A város egyike a legrégebbi nyugat-szibériai városoknak, a települést a gazdag Gyemidov-család alapította az 1730-as években az ásványkincsekben gazdag Altaj-hegység vonzáskörzetében. Eredetileg a rézérc vonzotta a város alapítóit, de hamarosan ezüstöt is találtak, ami a város további gyors fejlődéséhez járult hozzá. 1747-ben a bányák cári tulajdonba kerültek, ezzel hamarosan a birodalom legfontosabb ezüsttermelő központja lett. Városi rangra 1771-ben emelkedett. A 18. században az orosz ezüsttermelés mintegy 90%-az Altáj vidékéről származott. A 20. század elejére város fontos kereskedelmi és kulturális központtá fejlődött, melyben a Turkesztán–Szibériai Vasútvonal megnyitása is szerepet játszott. A második világháború alatt a Szovjetunió nyugati területeiről evakuált ipari üzemeket telepítettek át a városba. Ennek következtében a város a mai napig is fontos szerepet játszik a lőszergyártásban.
Gazdasága [szerkesztés]
A város Nyugat-Szibéria fontos ipari központja. Mindegy 120 ezer alkalmazottat foglalkoztatnak a városba települt cégek. A jellemző iparágak a nehézgépgyártás, az autógumi-gyártás, a bútor- és a cipőipar. Újabban alapított gyémántcsiszoló iparághoz sok reményt fűznek, hiszen jelenleg az Orosz Föderációban ez az egyetlen ilyen központ. A tehetős réteg kialakulásával a városban egyre több luxuscikk-kereskedelmi egység telepszik meg és magas színvonalú étterem nyit ki.
Forrás [szerkesztés]
- ↑ http://ak.gks.ru/DocLib1/%D0%9D%D0%B0%D1%81%D0%B5%D0%BB%D0%B5%D0%BD%D0%B8%D0%B5/%D0%BD%D0%B0%201%20%D1%8F%D0%BD%D0%B2%D0%B0%D1%80%D1%8F,%20%D1%87%D0%B5%D0%BB%D0%BE%D0%B2%D0%B5%D0%BA.htm
- ↑ A 2010. évi népszámlálás adatai (pdf). Oroszország statisztikai hivatala
- ↑ szerk.: Ревякина В. С.: Барнаул. Научно-справочный атлас. Барнаул: ПО Инжгеодезия (2007. május 18.)
Fordítás [szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Barnaul című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Barnaul című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Барнаул című orosz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
További információk [szerkesztés]
- A város hivatalos honlapja (oroszul)
- A városi tanács honlapja (oroszul)
- 360°-os utcaképek
|
|||||
