T–26

T–26
1933-as T–26 a parolai Finn Harckocsi Múzeumban
Általános tulajdonságok
Személyzet	3 fő
Hosszúság	4,88 m
Szélesség	3,41 m
Magasság	2,41 m
Tömeg	9,4 tonna
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat	6-25 mm
Elsődleges fegyverzet	45 mm-es harckocsiágyú
Másodlagos fegyverzet	1 vagy 2 db DT géppuska
Műszaki adatok
Motor	GAZ T–26 benzinmotor
Teljesítmény	68 kW (91 LE)
Felfüggesztés	laprugó
Sebesség	42 km/h
Fajlagos teljesítmény	6,6 kW/t
Hatótávolság	175 km

A T–26 a Szovjetunióban gyártott könnyű harckocsi. Az 1930-ban a Vörös Hadsereg számára vásárolt brit Vickers Mark E harckocsi szolgált alapul. A Vörös Hadsereg 1931-ben rendszeresítette. A legutolsó változata már 20 mm-es páncélzatot, 45 mm-es harckocsiágyút és öntött tornyot kapott. Összesen kb. 12 000 db T–26 harckocsi készült, 23 féle típusváltozatban.

1941 júniusában, a Szovjetunió elleni német támadás idején kb. 10 ezer darab volt hadrendben. Gyenge páncélzata és fegyverzete, valamint a mozgékonyságban mutatkozó hiányosságok miatt a háború kezdeti szakaszában az eseményekre szinte semmilyen befolyása sem volt, a német harckocsik könnyűszerrel megsemmisítették a T–26-t.

Harci alkalmazása

Első harci alkalmazása a spanyol polgárháborúban történt, a köztársasági csapatok számára a Szovjetunió 1933-ban 362 db T–26 harckocsit szállított. A polgárháborúban a T–26 többnyire sikeresen szerepelt a nemzeti hadsereg többnyire csak gyenge géppuskafegyverzettel ellátott harckocsijaival szemben. Páncélvédettsége viszont gyengének bizonyult, a 37 mm-es német, valamint a 47 mm-es és 20 mm-es olasz páncéltörő ágyúkat sikeresen alkalmazták ellenük.

A Vörös Hadsereg 1938-ban vetette be a japánok ellen először a Haszan-tavi csatában, itt a 257 harckocsiból 76 volt a veszteség, további 9 kiégett. Az 1939-es Halhin-goli csatában már csak néhány T–26 alvázra épített lángszórós változat vett részt.

A finn-szovjet téli háborúban is használta a Vörös Hadsereg a T–26 harckocsikat, de zsákmányolt példányokkal a II. világháború végéig a finn hadsereg is rendelkezett. A téli háború során ugyancsak a páncélvédettsége bizonyult elégtelennek. A finn vontatott páncéltörő ágyukat eredményesen lehetett alkalmazni ellenük.

A Szovjetunió elleni német támadás idején a Vörös Hadsereg harckocsi-állományának döntő többségét a T–26 alkotta. 1941 júniusára ezeknek a harckocsiknak a nagy része már rossz műszaki állapotban volt, a személyzet pedig rosszul képzett volt, és gyenge volt a parancsnoki állomány. Így annak ellenére, hogy a német csapatok nagy számban alkalmaztak hasonló kategóriájú harckocsit – Panzer 35 (t) és Panzer 38 (t) – a Barbarossa hadművelet során, a T–26-tal felszerelt egységek nagy veszteségeket szenvedtek. A szovjet T–26 állomány döntő többsége megsemmisült az 1941-es harcokban. Azokat, amelyek túlélték a német támadást, 1942 közepén kiselejtezték.

Néhány zsákmányolt T–26-t a Wehrmacht is használt partizánvadász műveletekben.

Főbb változatok

• T–26 1931-es modell – kéttornyos kialakítás, géppuskával
• T–26 1932-es modell – kéttornyos kialakítás, az egyik toronyban 37 mm-es ágyú, a másikban géppuska volt
• T–26TU – parancsnoki változat rádióval
• T–26 1933-as modell – egy toronnyal készült kivitel, 45 mm-es harckocsiágyúval, a legnagyobb mennyiségben gyártott változat
• T–26 1938-as modell – a páncéltest hegesztett kialakítású, félig kúpos, döntött oldalú toronnyal
• T–26 1939-es modell (T–26SZ) – kúpos kialakítású torony, a páncéltest oldalfalai is döntött kialakításúak, hegesztett páncéltest
• OT–26 – lángszórós harckocsi
• TT–26 – távirányítású változat, a finn-szovjet téli háború során használták

• SZU–5–1 – 76,2 mm-es önjáró tarack
• SZU–5–2 – 122 mm-es önjáró tarack
• SZU–5–3 – 152,4 mm-es önjáró tarack
• T–26T – páncélozott tüzérségi vontató