T–40

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
T–40
T40kub1.jpg
T–40 a Kubinkai Harckocsi Múzeumban

Általános tulajdonságok
Személyzet 2
Hosszúság 4,11 m
Szélesség 2,33 m
Magasság 1,905 m
Tömeg 5,5 t
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat 7–14 mm
Elsődleges fegyverzet 1 db 12,7 mm-es DSK nehéz géppuska
Másodlagos fegyverzet 1 db 7,62 mm-es DT géppuska
Műszaki adatok
Motor GAZ–11 típusú benzinmotor
Teljesítmény 62,5 kW (85 Le)
Felfüggesztés torziós rugók
Sebesség 44 (műúton) km/h
Fajlagos teljesítmény 8,9 kW/t (12 Le/t)
Hatótávolság 300 km

A T–40 a második világháború idején használt szovjet könnyű úszó harckocsi. 1939 elején fejlesztették ki a moszkvai 37. sz. üzemben Nyikolaj Asztrov vezetésével. 1939 decemberében rendszeresítették a Munkás–Paraszt Vörös Hadseregben. Sorozatgyártása a 37. sz. üzemben folyt 1941 decemberéig, utána a modernebb és nagyobb teljesítményű T–60 könnyű harckocsi váltotta fel a gyártósoron. Összesen 722 db készült belőle. 19411942-ben részt vett a második világháború harcaiban. Ezt követően a megmaradt példányokat kiképzési célokra használták a háború végéig, majd végleg kivonták a hadrendből. A T–40 szolgált alapul az első szovjet önjáró tüzérségi rendszer, a harckocsi-alvázra épített BM–8–24 önjáró rakéta-sorozatvető kialakításához. Két példánya maradt fenn, amelyeket a Kubinkai Harckocsi Múzeumban állítottak ki.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz T–40 témájú médiaállományokat.