KV–2

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
KV–2
KW-2 1940.jpg
A KV–2 1940-es modellje

Harctéri alkalmazás
Gyártási darabszám 334 darab[1]
Általános tulajdonságok
Személyzet 6 fő
Hosszúság 6,75 m
Szélesség 3,32 m
Magasság 3,20 m
Tömeg 57 tonna
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat 75–110 mm (torony)
60–75 mm (alváz)
Elsődleges fegyverzet 152 mm-es M–10 típusú tarack
(36 db lőszer)
Másodlagos fegyverzet 2 db 7,62 mm-es DT géppuska
Műszaki adatok
Motor V–2K típusú, V12-es hengerelrendezésű dízelmotor
Teljesítmény 373 kW (500 LE)
Felfüggesztés torziós rugók
Sebesség 25 (úton) km/h
Fajlagos teljesítmény 0,15 kW/t
Hatótávolság 250 km
Elhagyott szovjet KV–2 az észak-szovjet fornton 1941 júniusában

A KV–2 (KV – Kliment Vorosilov) szovjet nehézharckocsi a második világháború időszakából. 1940 tavasza és 1941 októbere között gyártották a KV–1 alvázát felhasználva, jelentősen módosított toronnyal és főfegyverzettel.

Alapvető feladatául a támadott ellenséges frontszakasz áttörését és a megerősített körletek rombolását jelölték meg, ezért főként az ún. áttörő ezredeket szerelték fel a típussal. Nagy méretű és nehéz tornyába egy 152 mm-es M–10 típusú tarackot építettek, amely révén a rendszeresített kumulatív lövedék alkalmazásával harckocsik ellen is bevethetővé vált. Az 52 kg-os lövedék 1500 m-en 76 mm páncélt ütött át.[2] Azonban 12 tonna tömegű tornyát csak lassan tudta forgatni, valamint alulmotorizáltsága sorozatos műszaki problémák elé állította a kezelőszemélyzetet. Leghátrányosabb tulajdonsága az volt hogy a löveg osztott lőszert tüzelt (külön kellett először a lövedéket, utána a kivető töltetet betölteni ami az egyesített lőszerhez képest lassú).

Magas tornya kiváló célpont volt, ráadásul a nagy méretű lőszerből csak keveset vihetett magával. Gyártásuk a harcok elől a hátországba hátravont gyárak leállásával szűnt meg. A Wehrmacht is hadrendbe állította KV–2 754(r) típusjelzéssel. A kiinduló ötlet jó volt, később sok hasonló német és szovjet roham- és önjáró löveg készült, de mint saját kategóriájában elsőnek feltűnt fegyver még sok gyermekbetegséggel küzdött, amit a későbbi típusoknál kijavítottak. A problémát elsősorban a torony okozta, mivel a nagy kaliberű fegyver tömege és mérete miatt túlméretezett és gyengén mozgatható tornyot alakítottak ki. A későbbi hasonló célú járműveket torony nélkül, rögzített löveggel tervezték.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1940-43 között a szovjet nehéz harckocsiknál általánosan használt KV rövidítés - így a KV-2 típus megnevezése - Kliment Jefremovics Vorosilov nevének kezdőbetűiből ered. A 2-es szám a második modelt jelöli a KV harckocsik sorában. A harckocsit a Leningrádi Kirov Gyár mérnöki irodája 1940. januárjában tervezte a munkás-paraszt Vörös Hadsereg - alapvetően az 1939-40-ben zajló szovjet-finn háborúban a Mannerheim vonal erődrendszerét leküzdeni képes - jólvédett és nagytűzerejű tank igényét és annak hiányát kielégítendő. Két hónapra rá a KV-2-t hivatalosan is rendszeresítették és a leningrádi gyár megkezdte a sorozatgyártást, ami 1941. októberéig tartott. A gyártás befejezése több okra vezethető vissza: nagy anyagigény, alacsony megbízhatóság, a gyár Leningrád ostroma miatt történő átelepítése, illetve az ostromgyűrű bezárulása után a termelés teljes befejezése. A leningrádi gyár által legyártott 334 darab KV-2 harckocsi az 1941-es harcokban gyakorlatilag mind megsemmisült.

Felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Típusváltozatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • KV–2
  • KV–2A
  • KV–2B
  • KV–2 754(r): a Wehrmacht által hadrendbe állított járművek, módosított, német parancsnoki kupolával és külső-belső felszereléssel.

Harci alkalmazás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első bevetése a Téli háború végén történt a Mannerheim-vonal áttörése idején.

A Barbarossa hadművelet idején a harckocsi páncéljait német harckocsiágyúk még közvetlen közelről sem voltak képesek átlőni, ami sokkolta a német páncéloscsapatokat. Leküzdésük a német gyalogság mágneses tapadóaknáival, vagy a tüzérség révén sikerült. Az Északnyugati Front alá beosztott 41. harckocsi-hadosztály 33 KV–2-eséből 22-t veszített el. Ezek közül mindössze ötöt semmisített meg az ellenség, tizenhetet pedig hátrahagytak műszaki gondok, vagy az elfogyott üzemanyag miatt. Októberben a gyártását leállították.[3]

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 1940-ben 102 darabot, 1941-ben 232 darabot gyártottak. Lásd Wolfgang Fleischer: Russian Tanks and Armored Vehicles 1917-1945. (1999)
  2. Hegedűs–Turcsányi: 20. o.
  3. Lásd battlefield.ru-cikk utolsó bekezdését.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz KV–2 témájú médiaállományokat.