KV–1

KV–1

1942-es kivitelű KV–1-es finn jelzéssel

Általános tulajdonságok
Személyzet	5 fő
Hosszúság	6,75 m
Szélesség	3,35 m
Magasság	2,75 m
Tömeg	48 000 kg
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat	30–90 mm
Elsődleges fegyverzet	76,2 mm-es F–34 típusú harckocsiágyú
Másodlagos fegyverzet	3 vagy 4 db 7,62 mm-es DT géppuska
Műszaki adatok
Motor	V–2K típusú, V12-es hengerelrendezésű dízelmotor
Teljesítmény	373 kW (600 LE)
Sebesség	37 műúton,15 terepen km/h
Hatótávolság	340 km

A KV–1 (KV – Kliment Vorosilov) szovjet nehézharckocsi a második világháború időszakából. 1940 márciusa és 1942 augusztusa között gyártották. A KV–2 megjelenéséig a típusjelben nem volt sorszám, csak a KV típusjelet használták. A szovjet–finn téli háborúban és a második világháborúban alkalmazta a Vörös Hadsereg.

Tartalomjegyzék

1 Története
2 Felépítés
- 2.1 Páncéltest
- 2.2 Fegyverzet
3 Alkalmazás
4 Változatai
5 Jegyzetek
6 Források

[szerkesztés] Története

A Vörös Hadsereg már az 1930-as évek elején csapatszolgálatba kívánt állítani egy korszerű nehézpáncélost, de az ez időben zajló áttörő harckocsik programja csúfos kudarcba fulladt. Az öt toronnyal felszerelt T–35, és a három toronnyal ellátott T–28 harckocsik nem tudták teljesíteni a korszerű hadászati elvárásokat, így kénytelenek voltak félredobni a több toronnyal felszerelt, nehéz és lassú "cammogó erődök" koncepcióját, és újjá kellett tervezniük ezt a fegyvernemet. Ezért T-34-es közepes harckocsi tervezésével párhuzamosan megkezdték a KV típusjelű (KV=Kliment Vorosilov) nehézharckocsi-sorozat kifejlesztését is. A Szovjetunió megtámadásakor még kevés példány állt hadrendben, a gyártás csúcspontja már a háború idejére esik. 1943 után fokozatosan a KV–85-ös modell váltotta fel.

[szerkesztés] Felépítés

[szerkesztés] Páncéltest

A T-34-eshez hasonlóan ezt a modellt is egy toronnyal látták el, a teste pedig vastag, döntött lemezekből készült. A 90 mm-es homloklemezt, a tornyot és a lánctalp feletti oldalt a németek a Barbarossa hadművelet idején saját harckocsijaik lövegeivel nem tudták átütni, ezért a KV–1-es azon kevés szovjet eszközök közé tartozik, amelyek sikerrel vették fel a harcot a német páncélosokkal. A KV–1-est csak a zuhanóbombázók és a FlaK 36-os légvédelmi löveg ^[1] volt képes leküzdeni. A helyzeten kissé változtatott, amikor a frissen rendszerbe állított PaK 40-es, 7,5 cm-es vontatott löveg 1941. novemberében megérkezett a keleti frontra.

[szerkesztés] Fegyverzet

Az első széria fegyverzete nem volt elegendő a megerősített állások áttörésére, ezért új toronnyal, és fegyverzettel látták el.

[szerkesztés] Alkalmazás

A kis sebesség miatt manőverező képessége gyenge, ezért nyílt ütközetekben – ahol a német páncélosok könnyen megkerülhették – ritkán vetették be. Legnagyobb sikereit beásott védelemben aratta.

[szerkesztés] Változatai

KV-1 harckocsi a finnországi Parola harckocsimúzeumban^[2]

A KV–1 1941 folyamán egyre erősebben páncélozott, ezért egyre nehezebb lett. 1942-re már nem tudták a T–34-esekkel együtt bevetni, mert a mozgékonysága jóval alulmaradt a kívánatosnál. Ezért a gyártás utolsó fázisában könnyítettek rajta, vékonyabb páncélzattal szerelték fel. Ezeket KV–1SZ néven alkalmazták. Az SZ rövidítés az orosz szkorosztnoj (= gyors) szóra utal. A KV–2-es harckocsi gyakorlatilag változatnak tekinthető, mert csak a torony és a főfegyverzet lett más benne. A KV–2 azonban magas építése és a torony magas, függőleges oldalfalai miatt sokkal sebezhetőbb volt.

Utódja a KV–85-ös harckocsi lett, amelynek tornyát már a T–34 változatainak (T–34/85) tapasztalatai alapján tervezték meg és 85 mm-es löveggel szerelték fel.