Panzerkampfwagen I

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
PzKpfw I SdKfz 101
SdKfz101.jpg
A Panzer I könnyűharckocsi

Általános tulajdonságok
Személyzet 2 fő
Hosszúság 4,43 (Ausf. A); 4,02 (Ausf. B); m
Szélesség 2,06 (Ausf. A-F) m
Magasság 1,72 (Ausf. A-B); 2,25 (PzJäger) m
Tömeg

5,498 t (Ausf. A-B); 6 t (Ausf. C); 6,5 t (PzJäger);

10 t (Ausf. D)
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat 13 mm
Elsődleges fegyverzet

2 db 7,92 mm-es MG13-as géppuska (Ausf. A-B); Skoda [Pak(t)] L/34 47 mm ágyú (PzJäger); EW141 20 mm gépágyú (Ausf. C);

KwK30 20 mm gépágyú (Ausf. D, F)
Másodlagos fegyverzet

20 mm Breda gépágyú (Ausf. B);

2 db 7,92 mm-es MG34-as géppuska (Ausf. D, F)
Műszaki adatok
Motor

Krupp M305 (Ausf. A); Maybach NL38TR (Ausf. B-D);

Maybach HL62TR (Ausf. F)
Felfüggesztés torziós rugó
Sebesség 37 km/h
Fajlagos teljesítmény

57 LE (Ausf. A); 100 LE (Ausf. B); 150 LE (Ausf. C, F);

180 LE (Ausf. D);
Hatótávolság 145 km (Ausf. A);170 km (Ausf. B);140 (Ausf. C-F) km

A Panzerkampfwagen I az első sorozatban gyártott német harckocsi, amelyik a spanyol polgárháborúban debütált.

Tervezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1919-es versailles-i békeszerződés megtiltotta Németország számára a lánctalppal rendelkező harcjárművek fejlesztését, vásárlását és hadrendben tartását. A német hadvezetés így kénytelen volt titokban megszervezni a különböző fejlesztési-programokat. A felső katonai vezetés egyetértett abban, hogy először egy kis, könnyű, nagy számban és olcsón gyártható harckocsit kell kifejleszteni, mellyel tapasztalatokat gyűjthetnek és kiképezhetik a jövőben felállítandó páncélosalakulatok személyzetét.

Az 1920-as években Németország a Szovjetunióban tesztelte megvásárolt és saját tervezésű harckocsijait. Itt tesztelték többek közt a Leichtertraktor és Grosstraktor fedőnevű prototípusokat is. Ezek ötvözésével alakult ki a PzKw Nbfz típusjelű, 7,2 tonnás kísérleti harckocsi, amelyet 75 mm-es ágyúval vagy 105 mm-es tarackkal szereltek fel. A Krupp, a MAN[1] és a Rheinmetall cégek közül az utóbbi nyerte a következő változat tervezésére a felkérést. Az Nbfz B változat egy 37 mm-es löveget és egy 105 mm-es tarackot hordozott. A két darab 7,92 mm-es géppuska két külön, kicsi toronyban kapott helyet. A két modellt rendszeresítették (valamilyen furcsa okból kifolyólag Panzerkampfwagen V és Panzerkampfwagen VI típusnéven, ami később a szövetséges hírszerzésnek is gondot okozott), de végül kevés példány készült belőlük és kiképzési feladatokon kívül csak Norvégia megszállása idején kaptak harci szerepet.

A Heereswaffenamt 1933-ban pályázatot hirdetett egy könnyű, 4-7 tonna körüli, korszerű fegyverzettel ellátott, nagy számban és olcsón gyártható páncélozott harcjármű kifejlesztésére, melyre több neves német gyár is nevezett. A békeszerződés kijátszása érdekében a járművet Landwirtschaftlicher Schlepper-nek, vagyis mezőgazdasági vontatónak nevezték. A könnyűharckocsi az angol Carden-Lloyd Mk. IV-es harckocsi tervein alapult, amelyekből Németország két példányt szerzett be még 1932-ben szovjet segítséggel, de érződött benne a Leichtertraktor és a Grosstraktor tapasztalata is. Az első tereppróbákat 1933 nyarán végezték el a hadsereg kummersdorfi tesztpályáján. A próbák végeztével döntés született, miszerint a sorozatban gyártott járműveket a Krupp cég alvázával, valamint a Daimler-Benz által tervezett felépítménnyel és toronnyal kell összeszerelni. Az új harcjármű sorozatgyártása 1934 áprilisában kezdődött. Ekkor kapta a jármű a Panzerkampfwagen I-es Ausf. A elnevezést.

Leírás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Panzerkapfwagen I-nek két fő változata volt. Az előbbi az Ausführung A (az első sorozatban gyártott német harckocsi), a későbbi pedig az Ausführung B. Az Ausf. A-t egy 57 lóerős Krupp benzinmotor hajtotta, amely azonban nem bizonyult elegendőnek, ezért a második széria járműveit (Ausf. B) már a sokkal nagyobb teljesítményű Maybach motorokkal szerelték fel. Az Ausf. B változat másik sajátos jellemzője a meghosszabbított alváza, amelyet úgy alakítottak ki, hogy a futógörgők számát az addigi négyről ötre növelték. Mindkét változat fegyverzetét két darab párhuzamosan elhelyezett 7,92 milliméteres MG 13 típusú géppuska alkotta. Az új német könnyűharckocsi valóban nagyon könnyűre sikeredett: a jármű páncélvastagsága legfeljebb 13 milliméter volt. Ez a páncélvédettség csak a kézi lőfegyverekkel szemben nyújtott védelmet, de mivel csak ideiglenes megoldásnak szánták, ez nem okozott igazi problémát. A Pz.Kpfw. I-es személyzete két főből állt: egy vezetőből és egy lövészből, aki egyben a jármű parancsnoka is volt.

1938-ra, a spanyol polgárháború tapasztalatai alapján világossá vált, hogy mind az Ausf. A, mind az Ausf. B páncélzata túlságosan is gyenge. Ezért hozzákezdtek a Pz.Kpfw. I-es modernizálásához, amely révén egy új felderítő harckocsit kívántak létre hozni. A továbbfejlesztés eredményeként született meg az Ausf. C, az Ausf. D és az Ausf. F, amelyek alig hasonlítottak elődjeikre. Páncélzatukat jelentős mértékben megerősítették: a páncél vastagságát 13 milliméterről az Ausf. C esetében 30 milliméterre, az Ausf. F esetében 80(!) milliméterre növelték. Ezekből a változatokból azonban viszonylag kevés épült.

Az 1939-1940-től kezdve a Pz.Kpfw. I-eseket folyamatosan kezdték kivonni az első vonalban harcoló alakulatoktól, így nagyszámú Pz.Kpfw. I-es alváz szabadult fel más, specializáltabb feladatú harcjárművek építéséhez.

Változatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sturmpanzer I Bison
Panzerjäger I Észak-Afrikában, 1941 márciusában
  • Kleine Panzer Befehlswagen I (Sd.Kfz. 265) - könnyű parancsnoki harckocsi: Ennél a változatnál a tornyot elhagyták és a küzdőteret (felépítményt) jelentős mértékben meg növelték, hogy beférjen 3 fős személyzet, valamint a többi páncélos irányításához szükséges rádiók (Fu 2, Fu 6). Ezeket a járműveket rendszerint a századparancsnokok használták. 1935 és 1937 között 190 darab kl.Pz.Bef.Wg. készült a Daimler-Benz üzemeiben.
  • Panzerjäger I (Sd.Kfz. 101) - 4,7 cm-es ágyúval felfegyverzett önjáró páncéltörő löveg: a torony helyére egy 47 milliméteres csehszlovák (zsákmányolt) páncéltörő ágyút szereltek.
  • Sturmpanzer I Bison (Sd.Kfz. 101) - 15 cm-es sIG 33 löveggel felfegyverzett önjáró gyalogsági támogató löveg: körülbelül 38 példány épült 1940 folyamán.
  • Flakpanzer I Ausf. A (Sd.Kfz. 101) - 2 cm FlaK 38-as gépágyúval felszerelt légvédelmi változat: Főfegyverzete egy 20 mm-es FlaK 38-as légvédelmi gépágyú, amelyet torony helyére építettek.
  • Flammenwerfer auf PzKpfw I Ausf. A - lángszórós harckocsi: a jobb oldali géppuska helyére egy gyalogsági lángszórót (Flammenwerfer 40) építettek. A lángszóróval 10-12 tűzcsapást lehetet mérni 25 méteres távolságra. A Tobruk környéki csatákban vetették be 1941-ben.
  • Fahreschulewagen / Schulfahrzeuge I - kiképző harckocsi
  • Instandsetzungstrupp I - csapatszállító harckocsi
  • Munitionsschlepper I Ausf. A/B (Sd.Kfz. 111) - lőszerszállító változat
  • Sanitätskraftwagen I (Sd.Kfz. 265) - páncélozott sebesültszállító változat
  • Leichte Bergepanzer I - könnyű műszaki-mentő harckocsi
  • Pionier-Kampfwagen I - műszaki-utász harckocsi
  • Ladungsleger auf PzKpfw I Ausf. A/B (Zerstörerpanzer) - robbanótöltetek elhelyezésére használt változat: 50 kilogrammos robbanótölteteket tudott elhelyezni, és rendszerint az utászalakulatok használták erődítmények megsemmisítéséhez. Ebből a típusból mintegy 100 példány készült 1939 és 1940 között.
  • Minenraumer I Ausf. B - aknamentesítő jármű: 50 darab készült 1938-ban.
  • Brückenleger I auf PzKpfw I Ausf. A - könnyű hídvető harckocsi: 2 példány épült 1939-ben.
  • Panzer I Ausf. A "Breda" - 20 mm-es Breda model 1935-ös gépágyúval ellátott változat. A nacionalista hadsereg fejlesztette ki, hogy a polgárháborúban ellensúlyozzák a szovjet harckocsik fölényét. Az erősebb fegyver és az azt befogadni képes új torony miatt megnőtt a harckocsi tömege, ezáltal teljesítmény/tömeg aránya leromlott és a nagyobb torony ellenére is szűkös volt benne a hely, valamint a kivitelezés minősége is hagyott kivetnivalót maga után. A típusváltozatból bár kevés készült, mégis hasznosnak bizonyult a harctereken.
  • Panzerkampfwagen I Ausf. C, 6 tonnás löveg nélküli, egy darab EW 141-es, 2 cm-es gépágyúval.
  • Panzerkampfwagen I Ausf. D, 10 tonnás, 2 cm-es Kwk 30 ágyúval.
  • Panzerkampfwagen I Ausf. F, a később kleine Tiger néven is ismert, 150 lóerős Maybach HL-62TR motorral szerelve.

Az átalakítások során „lefejezett” harckocsik tornyai sem mentek veszendőbe: az Atlanti fal bunkerjeibe és más erődítményekbe 511 Pz.Kpfw I-es tornyot építettek be összesen.

Alkalmazás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Panzer I A-ból 500 darabot, a B változatból pedig 1500-1600[2] darabot gyártottak, tehát összesen 2000 Panzer I-es készült. 1936-ban mindkét változatot kipróbálták harcban, a spanyol polgárháborúban. Hamar kiderült, hogy a páncéltörő ágyú és a kétszemélyes torony hiánya gondot okoz. 1939-ben elégtelen számú Panzer II-est és III-ast gyártottak így a Panzer I-es a fronton maradt. 1939-ben Lengyelországban, 1940-ben Franciaországban került bevetésre. Elavultsága ellenére a Panzer I-est még az Oroszország elleni Barbarossa-hadművelet során is alkalmazták.

Sikerei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Pz.Kpfw. I-es abban a szerepkörben, amelyre szánták (könnyű, ill. kiképző harckocsi) kiválóan helytállt, amelyet exportsikerei is igazolnak. 1934-ben Magyarország megvásárolta az Pz.Kpfw. I Ausf. A egyik példányát, amelyet a magyar harckocsi fejlesztésekhez kívántak felhasználni. 1942-ben a Magyar Királyi Honvédség újabb könnyűharckocsikat vásárolt a németektől, de ezúttal már kiképzési célra. A Pz.Kpfw. I-es vásárlói között volt még Bulgária, Finnország, valamint Horvátország is. Külön érdekesség, hogy a típus még a Távol-Keletre is eljutott: 1936 végén Csang Kai-Sek vezette Kuomitang hadereje vásárolt 15 darab Pz.Kpfw. I Ausf. A-t, más német hadifelszereléssel egyetemben. Ezeket később bevetették a japán megszállók, valamint a Mao Ce-Tung vezette kommunista erők ellen.

További adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Oldalstabilitás: 30°
  • Kapaszkodóképesség: 30°
  • Árokáthidaló képesség: 1,4 méter
  • Lépcsőmászó képesség: 0,36 méter
  • Gázlómélység: 0,58 méter
  • Fajlagos talajnyomás: 4,2 N/cm²
  • Minimum fordulósugár: 2,1 méter

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Maschinenfabrik Augsburg-Nürnberg
  2. A források eltérő adatokat adnak meg

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Panzerkampfwagen I témájú médiaállományokat.
  • Crawford, Steve. Harckocsik a második világháborúban. Hajja és Fia (2002). ISBN 963-9329-40-1 
  • George Forty: Tankok világenciklopédiája, Bp., Atheneum 2000, 2006
  • Bombay-Gyarmati-Turcsányi. Harckocsik. Zrínyi K. (évszám nélkül). ISBN 963-327-332-3 
  • Barker, A.. Páncélosok a háborúban. Hajja és Fia (2001). ISBN 963-9329-09-6 
  • Rieder, Kurt. Páncélosok akcióban!. Vagabund K. (2005). ISBN 963-9409-22-7 
  • Földi, Pál. Tank könyv. Anno K. (évszám nélkül). ISBN 963-375-040-7 

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]