Sd.Kfz. 2

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sd.Kfz. 2
Sdkfz2.jpg

Típus könnyű féllánctalpas vontató
Fejlesztő ország  Harmadik Birodalom
Általános tulajdonságok
Személyzet 1 + 2 utas
Hosszúság 3 m
Szélesség 1 m
Magasság 1,2 m
Tömeg 1560 kg
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat -
Elsődleges fegyverzet -
Másodlagos fegyverzet -
Műszaki adatok
Motor 4 hengeres, vízhűtéses benzinmotor
Sebesség 70 km/h

Az Sd.Kfz. 2, vagy más nevén a Kleines Kettenkraftrad HK 101, rövidítve Kettenkrad (magyarul lánctalpas motorkerékpár), a Harmadik Birodalom által a második világháborúban használt jármű, pályafutását az ejtőernyős alakulatok könnyű tüzérségi vontatókjaként kezdte. A járművet a Ju 52 repülőgépes szállításra tervezték, ejtőernyőves célbejuttatása azonban nem volt lehetséges. A jármű előnye, hogy ez volt az egyetlen tüzérségi vontató, amely elég kicsi volt ahhoz, hogy elférjen a Ju 52 belsejében.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kettenkrad kormányzását a kormányrúddal végezték: kisebb fordulathoz elég volt a kormányrúddal elfordítani az első kereket, nagyobb fordulathoz azonban a lánctalpakat is fékezni kellett.

Az Sd.Kfz. 2 tervezését és gyártását a neckarsulm-i NSU Motorenwerke AG végezte. Az első tervezet 1939 júniusában készült el, első bevetésére az 1941-es Szovjetunió elleni hadjárat során került sor. A háború későbbi szakaszában a stettin-i Stoewer cég is gyártotta a típust licenc alatt.

A Kettenkradok többségét a keleti fronton használták, ahol kommunikációs kábeleket fektettek, terheket vontattak és katonákat szállítottak az orosz sáron keresztül. A háború későbbi részében reptereken is alkalmazták a Kettenkradokat repülőgépek vontatására, leggyakrabban Me 262 sugárhajtású vadászgépeket vontattak. Üzemanyagtakarékosságból a gépeket a kifutópályára vontatták ahelyett, hogy önerőből gurultak volna oda.

A járművet az észak-afrikai hadszíntéren és a nyugati fronton is alkalmazták.

A Kettenkradhoz kifejlesztettek egy speciális utánfutót is (Sd.Anh. 1), amellyel szállítási kapacitását növelték.

Lánctalpas jármű lévén a Kettenkrad 24°-os emelkedőn képes felmászni homokban, szilárd talajon még meredekebb lejtőn is, ha a vezetőnek volt elég bátorsága hozzá.

Mindössze két jelentősebb altípusát gyártottá a járműnek, a gyártást pedig 1944-ben abbahagyták, ameddig 8345 darabot gyártottak belőle. A háború után az NSU folytatta a gyártást egészen 1949-ig, de ezeket a járműveket már csak mezőgazdasági használatra szánták. A háború után nagyjából további 550 darab Kettenkrad készült.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a SdKfz 2 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Sd.Kfz. 2 témájú médiaállományokat.