Sturmgeschütz III
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| StuG III | |
|---|---|
StuG III Ausf G rohamlöveg |
|
| Általános tulajdonságok | |
| Személyzet | 4 fő |
| Hosszúság | 5,4 m |
| Szélesség | 2,95 m |
| Magasság | 1,98 m |
| Tömeg | 20,576 t |
| Páncélzat és fegyverzet | |
| Páncélzat | 50 mm |
| Elsődleges fegyverzet | 75 mm-es |
| Másodlagos fegyverzet | - |
| Mozgékonyság | |
| Motor | Maybach HL120TRM |
| Felfüggesztés | torziós rugó |
| Sebesség | 40 km/h |
| Fajlagos teljesítmény | |
| Hatótávolság | 160 km |
A Sturmgeschütz III, rövidítve StuG III rohamlöveg a náci Németország legsikeresebb és legnagyobb számban gyártott páncélozott harcjárműve volt a második világháború során.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Ausf B
A Sturmgeschützre (rohamlöveg) – páncélozott önjáró lövegre, először 1936-ban merült fel igény. A Panzer III-as alvázát választották a rohamlöveg alapjául, és ezt először egy 75 mm-es Stuk 37-es L/24-es ágyúval szerelték fel. Az alacsony kontúrvonal miatt elhagyták a forgatható tornyot. A páncéltest elején a löveg alacsonyan 12°-ban volt irányozható jobbra és balra, valamint -10°-ban és +10°-ban felfelé és lefelé. Az Ausf B-t rövid csövű Stuk 37-es L/24-es ágyúval, tovább fejlesztett gyújtással és szinkro-mechanikus erőátvitelel szerelték fel, az eredeti Ausf A előváltó típusa helyett. Néhány Ausf B-t az új hatfogú láncmeghajtó kerékkel, valamint nyolcfogú láncfeszítő kerékkel látták el, a szélesebb lánctalpak miatt.
A Stug III-ast kis számban először az 1940-es nyugat-európai hadjáratban vetették be. 1940-ben az év végére 184 darabot gyártottak, majd 1941-ben még további 584-et. Összesen 320 Ausf B gördült ki a szerelőcsarnokokból 1940 júniusa és 1941 májusa között. 1941-ben a német haderő további rohamtüzér alegységeket hozott létre, melyeket Ausf B-kel szereltek fel. Ezeket 1941 tavaszán a Balkánon, majd ugyanazon év júniusában a Szovjetunió elleni támadás során vetették be. A legtöbb a keleti fronton semmisült meg.
[szerkesztés] Ausf G
1942 decemberében gördült le az első példány az utolsó sorozatú Stug III-as ból – Az Ausf G-ből – a gyártó szalagokról Németországban. Mikorra a gyártást beszüntették 1945 márciusában, összesen 7720 db készült belőle. Az Ausf G teste nem sokban különbözött az előző változatoktól, a fő különbségek a felépítményben rejlettek. Figyelőprizmákkal ellátott tornyot kapott a parancsnok. A fegyverzet kiegészült kettő darab 7,92-es MG 43-as géppuskával. A búvónyílás előtti géppuskát pajzspáncéllal látták el. A felépítmény döntött alakú lett. További páncéllemezeket alkalmaztak a két külső tároló rész védelmére. A gyártás folyamán további újításokat eszközöltek, úgymint a "disznófej" (Saukopf) lövegpajzs bevezetése a Stuk 40 L/48-as ágyúhoz, a párhuzamosított géppuska 1944 elején és a távirányított géppuska, melyet a tetőpáncélon helyeztek el 1944 tavaszától.
1943 közepére 28 önálló Stug-alakulat, négy hadosztály közvetlen Stug alakulat, két rádiósszázad és 12 Stug szakasz jött létre, melyek készen álltak a júliusi kurszki offenzívára. Később a Stugokat szétosztották a páncélos és a páncéltörő alegységek között.
A Sturmgeschütz rohamlövegek kései változatai már inkább páncélvadász szerepkört láttak el. Mivel a rohamlöveg gyártási költsége alacsony volt, és a Panzer III as alvázak szinte ezrével álltak a németek rendelkezésére, ezért a kilőtt páncélosokat ezzel a típussal próbálták meg pótolni. Ez a harckocsi leginkább a mozgékonyságának köszönhette hírnevét, hiszen az alacsony felépítmény és a kis tömeg könnyű irányíthatóságot eredményezett. Összességében a Stug III a második világháború egyik legjobban bevált harckocsija volt.
[szerkesztés] Forrás
- Steve Crawford: Harckocsik a II. világháborúban.
- George Forty: Tankok világenciklopédiája (Atheneum 2000, Budapest, 2006)
[szerkesztés] Külső hivatkozások
|
|||||||||||||||||||||||||||||
