Leichter Panzerspähwagen

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
leichter Panzerspähwagen
IWM-NA-11444-SdKfz-222-Italy-19440125.jpg
Egy kilőtt Sd.Kfz. 222 páncélgépkocsi

Típus páncélgépkocsi
Fejlesztő ország  Harmadik Birodalom
Általános tulajdonságok
Személyzet 3 fő
Hosszúság 4,80 m
Szélesség 1,95 m
Magasság 1,7 (Sd.Kfz. 221), 2,00 (Sd.Kfz. 222) m
Tömeg 4 t
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat 5–8 mm
Elsődleges fegyverzet 1 db 7,92 mm-es MG 34 (221), 1 db 20 mm-es KwK 30 vagy KwK 38 típusú légvédelmi gépágyú (222)
Másodlagos fegyverzet 1 db 7,92 mm-es MG 34 géppuska (222)
Műszaki adatok
Motor Horch 3,5l típusú 8 hengeres benzinmotor
Sebesség 80 km/h
Fajlagos teljesítmény 75 LE
Hatótávolság 300 km

A leichter Panzerspähwagen (magyarul „könnyű páncélozott felderítő jármű”) egy könnyű, 4×4 hajtásképletű páncélozott katonai gépjárműsorozat volt, melyet a Harmadik Birodalom gyártott 1935 és 1944 között.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sd.Kfz. 221
Sd.Kfz. 222 magángyűjteményben
Sd.Kfz. 223 a jellegzetes „keretantennával”

A versailles-i béke (1919) megtiltotta a németeknek, hogy (lánctalpas) harckocsikat fejlesszenek és tartsanak. A tiltás azonban nem vonatkozott a páncélautókra, hiszen a győzteseknek sem volt érdeke, hogy Németország totális anarchiába süllyedjen, már pedig a tömegmegmozdulások és fegyveres felkelések (müncheni sör-puccs) leverésének egyik leghatékonyabb eszközei a páncélozott és felfegyverzett gépkocsik voltak. Az akkori német haderő (Reichswehr) és a rendvédelmi szervek éppen ezért nagy számban alkalmazták ezeket az eszközöket a rend fenntartásának érdekében. A Weimari Köztársaság és a politikai rendszer többé-kevésbé 1924-re megszilárdult, így ezek az eszközök egyre inkább honvédelmi, vagyis katonai feladatokat láttak el. A 20-as évek elején épült járművek azonban katonai felhasználásra igencsak korlátozott mértékben voltak alkalmasak nagy tömegük, rossz terepjáró és manőverező képességük, valamint gyenge fegyverzetük miatt.

A Reichswehr 1927-ben pályázatot hirdetett a hadsereg számára egy új páncélautó család kifejlesztésére. Alapvető követelmény volt többek között, hogy a járműnek megfordulás nélkül is képesnek kell lennie tartósan mindkét irányba haladnia, ami azt jelentette, hogy a jármű mindkét végén kialakítottak egy-egy vezető állást. A német páncélautóknak ez a kissé bizarrnak tűnő kialakítása egészen a háború végéig megmaradt. A pályázat eredményeként többek között született meg az Sd.Kfz. 231-es nehéz páncélgépkocsi típus család.

A hadseregnek azonban könnyű, gyorsmozgású járművekre is szüksége volt. Ennek az igénynek a kielégítésére jött létre az Sd.Kfz. 221-es könnyű páncélgépkocsi típus család.

Típusváltozatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A járműcsalád első tagja az Sd.Kfz. 221 jelölésű jármű volt, amelynek alapjául a már katonai szolgálatban álló Horch 801-es nehéz, négykerék-meghajtású személyautó szolgált. A Horch 801-es alvázára egy 5-8 mm-es, különböző szögben összehegesztett páncéllemezekből készült felépítményt erősítettek. A jármű fegyverzete egyetlen géppuskából állt, amelyet egy nyitott tetejű toronyban helyeztek el a jármű tetején. A torony nyitott tetejét a későbbi modelleknél dróthálóval fedték le, hogy megvédjék a személyzetet a gránátoktól és a repeszektől. Néhány későbbi Sd.Kfz. 221-est 7,92 mm-es PzB 39 könnyű páncéltörő puskával is elláttak. 1942-ben a megmaradt járművek nagy részét átfegyverezték a 28 mm-es sPzB 41 nehéz páncéltörő puskára, hogy növeljék tűzerejüket. Az Sd.Kfz. 221-esekből 1935 és 1940 között 339 példány épült a Wesserhütte AG bad oeynhauseni üzemében. A leichter Panzerspähwagen érdekessége, hogy 1938-ban 18 példányát exportálták Kínába, a Csang Kaj-sek vezette Kuomintang részére.

Mivel hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az Sd.Kfz. 221-es fegyverzete nem biztosít kellő tűzerőt, ezért a járművet tovább fejlesztették. Ennek eredményeként született meg az Sd.Kfz. 222-es. Az Sd.Kfz. 221-es géppuskatornya helyére egy jóval nagyobb tízszögletű tornyot építettek. Ez a lövegtorony alacsony építésű és elődjéhez hasonlóan felülről nyitott volt, csupán egy drótháló védte a személyzetet attól, hogy az ellenség esetleg kézigránátot dobhasson a jármű belsejébe. A Sd.Kfz. 222-es fő fegyverzeteként a Pz.Kpfw. II-es harckocsik fegyverzeteként is szolgáló 20 mm-es KwK 30 illetve később a KwK 38 típusú gépágyú szolgált. Mindkét löveg gyakorlatilag a FlaK30-as, illetve a modernebb FlaK38-as légvédelmi lövegek módosított változata volt. A löveghez 10 lőszeres tárakban elhelyezve 180 darab 20 mm-es lőszer tartozott járművenként. A toronyban a 20 mm-es löveggel párhuzamosítva egy 7,92 mm-es MG 34-es géppuska biztosította a jármű élőerő elleni védelmét. A löveget egészen 80 fokos - tehát majdnem teljesen függőleges - állásig lehetett emelni, így hatékony légvédelmi eszköznek is bizonyult. A jármű páncélzata teljes egészében megegyezett az Sd.Kfz. 221-esével, leszámítva a későbbi modelleket. A későbbi szériájú páncélautók fegyverzetét megváltoztatták (KwK 30-ast egy KwK 38-asra cserélték) és a jármű elülső páncélzatát is 30 mm-esre növelték. 1936 és 1943 között összesen 989 darab Sd.Kfz. 222-es készült a Wesserhütte, a Schichau, a MHN valamint a Büssing-NAG üzemeiben. A járművet exportálták is: Kína és Bulgária vásárolt belőlük egy kisebb mennyiséget (Kína 12 példányt).

A leichter Panzerspähwagennek létezett egy rádiós-híradó változata, amely az Sd.Kfz. 223-as jelzést kapta. A jármű kialakításában és technikai paramétereiben szinte teljesen megegyezett az alapváltozattal, az Sd.Kfz. 221-essel egészen 1942-ig. 1942-től a rádiós járművek alapjául a modernebb Sd.Kfz. 222-esek szolgáltak. Az Sd.Kfz. 223-as fő fegyverzete egy géppuskából állt. Jellegzetes ismertető jele a nagyméretű keretantenna a jármű tetején. Az Sd.Kfz. 223-asból összesen 550 példány épült 1935 és 1944 között.

Változatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • leichter Panzerspähwagen (MG), Sd.Kfz. 221 - géppuskával felfegyverzett változat
  • leichter Panzerspähwagen (2 cm), Sd.Kfz. 222 - 20 mm-es gépágyúval felfegyverzett változat
  • leichter Panzerspähwagen (Fu), Sd.Kfz. 223 - rádiós-híradó változat

Alkalmazás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A leichter Panzerspähwagenneket a páncélos hadosztályok felderítő alakulatainak gépkocsizó egységeihez osztották be. Felderítő feladatok ellátására kiválóan megfeleltek nagy sebességük és mozgékonyságuk miatt, noha fegyverzetük és páncélzatuk gyengének bizonyult. Ez utóbbi hiányosságaik különösen a keleti fronton mutatkoztak meg, ahol rendszerint nagy veszteségeket szenvedtek. 1943 végén a gyártásukat leállították és megkezdték leváltásukat a nehezebb és sokkal modernebb Sd.Kfz. 234-es típusú 8x8-as páncélautókkal. Ezt követően a járművek nagy részét visszavonták a frontról és kiképző, valamint partizán-vadász alakulatok rendelkezésére bocsátották őket.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]