Panzerkampfwagen VI B

Tiger II
Panzerkampfwagen VI Ausf. B Tiger II
Általános tulajdonságok
Személyzet	5
Hosszúság	7,62 m
Szélesség	3,755 m
Magasság	3,09 m
Tömeg	68,5 tonna (Porsche toronnyal) 69,8 tonna (Henshel toronnyal)
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat	25-180 mm
Elsődleges fegyverzet	8,8 cm KwK 43 L/71 űrmérethosszal
Másodlagos fegyverzet	2×7,92 mm MG34
Műszaki adatok
Motor	V-12 Maybach HL 230 P30
Teljesítmény	700 lóerős benzinmotor (515 kW)
Felfüggesztés	torziós rugó
Sebesség	38 km/h
Fajlagos teljesítmény	10 LE/t
Hatótávolság	170 km

A Tiger II eredeti német nevén Panzerkampfwagen VI Ausf. B egy német nehézharckocsi volt a második világháborúban, melyet a PzKpfw VI Tiger I és a PzKpfw V Panther alapján fejlesztettek ki. A King Tiger vagy Royal Tiger (jelentése „Királytigris”) elnevezést a szövetséges (amerikai és brit) katonák adták a járműnek, német becenevét, a Königstiger-t (a bengáli tigris német neve) a német hadsereg hivatalosan sohasem használta. Német katonai jelölése Sd.Kfz. 182.

A fejlesztés története

A Királytigris kifejlesztése egészen 1941 május 26-ig nyúlik vissza, ekkor döntöttek a 35-45 tonna kategóriájú nehéz harckocsik fejlesztési ütemének felgyorsítása mellett. A Barbarossa hadművelet tapasztalatai további lendületet adtak a programnak amellyel a Henschel a Porsche GmbH valamint a Krupp vállalatot bízták meg. Utóbbi cégnek a Flak 41 légvédelmi löveg önjáró változatának elkészítése volt a feladata. A Porsche a korábbi VK4501(P) modell alvázát és erőátviteli rendszerét vette alapul, a felépítmény kialakításán és a lövegtorony elhelyezésén viszont változtattak, okulva a Pz V és Pz VI típusok összehasonlításából többnyire döntött páncélzattal látták el a korábbi függőleges páncélborítás helyett. Végül a VK4503(H) terveit fogadták el, ezek közül az első 50 példányt a Krupp által megkonstruált lövegtoronnyal szerelték fel, ennek gyártását azonban törölték miután kiderült hogy az íves lövegpajzs úgy térítette el az ellenséges lövedékeket hogy azok a lövegtorony és a törzs találkozásánál csapódtak be. A Krupp vállalat tervezőmérnökei ezért egy új lövegtoronnyal álltak elő amely elődjénél jobb védelmet biztosított, továbbá a tágasabb belső tér miatt a lőszer javadalmazást 6 darab lőszerrel egészítették ki.

A gyártásra kerülő Henschel féle Tigris változat -neve ellenére- inkább a Párduc leszármazottjának tekinthető mint sem a Tigris I-es nehéz harckocsi továbbfejlesztett változatának. A tervezőmérnökök ugyanis felismerték hogy a gyártási folyamatok szabványosítása komoly előnyökkel jár, ezért megpróbálták összehangolni a Párduc és a Királytigris alkatrészeinek gyártását. Például a vezető és a rádiós búvónyílásai megegyeztek és a két harckocsi páncéltestének kialakítása is nagyon hasonló volt.

1944. januárja és 1945. márciusa között összesen 492 darab Királytigrist gyártottak. A termelés üteme 1944 augusztusában érte el a maximumot, ez idő tájt 94 példány gördült le a gyártósorról. A legtöbb egyszerre hadra fogható Királytigris 1944 szeptemberében 226 darab volt. Az előirányzat szerint eredetileg a német gyáraknak összesen 1500 Királytigrist kellett volna legyártaniuk, ám ez meghiúsult, mivel a szövetséges légierő gyakorlatilag porrá zúzta a német infrastruktúrát és az ipari komplexumokban is komoly károkat tettek. Az 1944 szeptember 22 és október 7-e között végrehajtott szövetséges légitámadások során a Kasseli harckocsigyár 95%-a megsemmisült.

A gyártósorról 1944 január és szeptember között legördülő királytigriseket-az első három prototípus kivételével- Zimmerit bevonattal látták el amely a mágnese aknák feltapadását volt hivatott megakadályozni. Néhány járművet elláttak mélyvízi átkelésre alkalmas felszereléssel, de erre főként kísérleti célok miatt került sor. Mindemellett a gyártási időszak alatt folyamatos változtatásokat eszközöltek, hogy javítsanak a típus harcértékén ám ezek a módosítások összességében nem befolyásolták számottevően a harckocsi küllemét és teljesítményét.

Fájl:Panzerkampfwagen VI B.ogv

Panzer VI B-k szemléje német filmhiradón

A Tigris II gyártása

Dátum	1943. nov.	1943. dec.	1944. jan.	1944. febr.	1944. márc.	1944. ápr.	1944. máj.	1944. jún.	1944. júl.	1944. aug.	1944. szept.	1944. okt.	1944. nov.	1944. dec.	1945. jan.	1945. febr.	1945. márc.	össz.
Gyártott példány- szám (db)	1	0	5	5	6	6	15	32	45	94	63	26	26	56	40	42	30	492

Mechanikai problémák

A Tiger II-eseket a gyárból azonnal a frontra küldték. Végül, a gyártás utáni tesztek és az előzetes vizsgálatok elhagyása, ezeknél a harckocsiknál számos technikai következménnyel járt. A kormányberendezés tönkrement a jármű súlya miatt. Ráadásul a motor hajlamos volt a túlmelegedésre és meghibásodásokra, ezenfelül a benzinmotor fogyasztása is magasabb volt a dízelüzemű változatokhoz képest. Ahogyan a Henschel & Sohn főtervezője Erwin Adlers is megemlítette, „A meghibásodásokat annak a ténynek tulajdoníthatjuk, hogy a Tigris II a teszteredmények hasznosítása nélkül került sorozatgyártásra.”

Tűzerő

A Tigris II a második világháború egyik legerősebb páncéltörő fegyverével, a 8,8 cm-es KwK 43 L/71 löveggel volt felszerelve, amely valamennyi amerikai, brit és szovjet harckocsit képes volt megsemmisíteni 1000–2000 méter távolságból. A cső hosszúsága elérte az 6248 mm-t, így a lövedék több ideig állt kölcsönhatásban a lőporgázzal, ez magasabb torkolati sebességet és jobb páncéltörő képességet biztosított. A harckocsi összesen 86 darab lőszert vihetett magával, ebből 22 a lövegtorony hátuljában, további 48 pedig a törzs belső oldala mentén került elhelyezésre.

A 88 mm-es KwK 43 L/71 típusú harckocsi löveghez használt lőszerek

Név	Típus	Tömeg	Kezdősebesség	100 m	500 m	1000 m	1500 m	2000 m
PzGr.39	szélsapkás páncéltörő gránát	10,2 kg	1000 m/s	202 mm	185 mm	165 mm	148 mm	132 mm
PzGr.40	keményfémmagvas páncéltörő gránát	7,3 kg	1130 m/s	237 mm	217 mm	193 mm	170 mm	152 mm
HI.Gr.39	kumulatív páncéltörő gránát	10 kg	880 m/s	90 mm	90 mm	90 mm	n/a	n/a
HE	robbanógránát	7,14 kg	840 m/s	n/a	n/a	n/a	n/a	n/a
Gr.39 HL	repeszgránát	7,65 kg	600 m/s	n/a	n/a	n/a	n/a	n/a

• Az adatok 30°-os becsapódási szög esetén érvényesek. Harcászati körülmények között a páncéltörő lövedékek többsége ennél gyengébb teljesítményt nyújt, hiszen a becsapódási szögek is eltérnek a teszteken idealizált körülményektől.

Puszta tűzerő alapján a Királytigris akár 3500 m-es távolságból is megtudta semmisíteni a Churchill, T-34/85, Cromwell illetve Sherman harckocsikat, ám az alacsonyabb találati valószínűségből adódóan ehhez legalább 4-5 lőszer felhasználására volt szükség. Lőszer takarékossági okokból ezért a legénység általában megvárta míg az ellenséges harcjármű 2000 m-es távolságon belülre ér, így kb. 1-2 lövéssel is könnyedén elpusztíthatták az ellenséges páncélost. Akadtak azonban olyan páncélos ászok akik nem követték ezt a gyakorlatot és nagyobb távolságból is kielégitő találati aránnyal vették fel a versenyt az ellenséges harckocsikkal szemben.

PzGr. 39/43

Szélsapkás páncéltörő gránát

Találati valószínűség 2,5×2 m célfelületen

Lőtáv	Gyakorlótéren	Harcban
100 m	100%	100%
500 m	100%	100%
1000 m	100%	85%
1500 m	95%	61%
2000 m	85%	43%
2500 m	74%	30%
3000 m	61%	23%
3500 m	51%	17%
4000 m	42%	13%

Ez volt a német páncélos fegyvernem hagyományos és legnagyobb mennyiségben alkalmazott páncéltörő lőszere. A löveghez rendelkezésre álló muníció mint egy felét az utóbbi lőszer változat tette ki.

PzGr. 40/43

Volfrám-magvas páncéltörő gránát

Találati valószínűség 2,5×2 m célfelületen

Lőtáv	Gyakorlótéren	Harcban
100 m	100%	100%
500 m	100%	100%
1000 m	100%	89%
1500 m	97%	66%
2000 m	89%	47%
2500 m	78%	34%
3000 m	66%	25%
3500 m	-	-
4000 m	-	-

A 8,8 cm-es harckocsiágyú a PzGr.40 típusú volfrámmagvas páncéltörő lőszerrel volt a leghatékonyabb, ám 1943 végén ezt a lőszerfajtát már nem gyártották tovább, mivel a volfrámra -mint ötvözőanyagra- az alkatrészek és szerszámgépek gyártásához is szükség volt. 1944-ben a volfrám-magvas páncéltörő lőszerből már csak nagyon kevés mennyiség jutott el a páncélos alakulatokhoz, felhasználásuk pedig csak a legerősebben védett célok ellen volt engedélyezett.

Másodlagos fegyverzet

A fegyverrendszer részét képezte két MG 34-es 7,92 mm-es géppuska amelyek a gyalogság ellen nyújtottak védelmet. Ezek közül egyet a frontpáncélba süllyesztett gömbcsuklós foglalatba, egyet pedig a lövegcsővel párhuzamosítva szereltek be. A két fegyverhez összesen 5850 lőszert mellékeltek.

Mozgékonyság

A Tigris II mozgatásáról ugyanaz a 700 lóerő teljesítményű Maybach HL 230 P30 típusú benzinmotor gondoskodott, amely a Párduc harckocsit is mozgásra bírta, ez azonban nem tudott megbirkózni a 70 tonnás monstrum hatalmas tömegével. 10 LE/t fajlagos teljesítményének köszönhetően országúton maximum 38 km/h míg terepen 17 km/h sebességgel tudott haladni. Az erőátviteli rendszer részét képezte a Maybach OLVAR EG 40 12 16 B típusú sebességváltó is amelyet a Henschel új L 801-es kormánymű rendszere egészített ki. Ez lehetővé tette hogy a nehéz harckocsi a tengelye körül is megtudjon fordulni. Hasonlóan a Tigris I-es harckocsihoz a Királytigris felfüggesztése is átlapolt futógörgőkből állt, a krónikus kaucsuk hiány miatt azonban elálltak a gumibevonatú futógörgők alkalmazásától, ezeket rugalmas acélból készült abroncsokkal igyekeztek kiváltani. Mivel a harckocsi túl széles volt ahhoz hogy hagyományos német vasúti platókocsin lehessen szállítani ezért a konstruktőrök két fajta lánctalp változat rendszeresítése mellett döntöttek. Az első típus 660 mm széles volt, ezt a harckocsi szállítása során szerelték fel, egyéb esetben pedig a hagyományos 800 mm-es szélességű lánctalpakat használták.

A Tigris II harckocsik hatalmas össztömegüknek köszönhetően a legtöbb Kelet- és Nyugat-európai hídon nem kelhettek át, ezért előre megtervezett útvonalakon kellett haladniuk, ami jelentős harcászati hátrányt jelentett. Emellett a típus hajlamos volt a műszaki meghibásodásokra. A motor egyszerűen túl gyenge volt ahhoz hogy megfelelő menettulajdonságot biztosítson a német páncélosszörnyeteg számára. Ráadásul az ötvözőanyagok hiánya miatt a mechanikai alkatrészek minősége 1944 és 1945 között sokat romlott ami még a megbízhatóbb Párduc harckocsiknál is műszaki hibákhoz vezetett.

Páncélzat

Német Königstiger Budapesten, 1944 októberében

A királytigris volt a második világháborús német harckocsifejlesztés csúcspontja és akárcsak elődje, a Panther, rendelkezett a modern harckocsik minden lényeges tulajdonságával. Fontos újítás volt a döntött páncél, amelyet korábban a szovjet T–34-esnél sikerrel alkalmaztak. Ez hatékonyabb védelmet nyújtott a becsapódó lövedékek ellen, mint a PzKpfw IV, vagy a Tiger I esetében használt függőleges változat.

A Tigris II páncélzata papíron nagyon erős volt, ám a valóságban itt is közrejátszott a nyersanyaghiány. Megfelelő ötvöző anyagok híján ugyanis a páncélzat törékenyebbé vált- különösen a hegesztési varratok mentén. Ennek ellenére 150 és 180 mm vastag homlokpáncélját a legtöbb ellenséges páncélos képtelen volt átlőni, viszont oldal- és farpáncélzatát az 1944-ben rendszeresített szövetséges harckocsik (például Sherman Firefly, M26 Pershing, ISZ–2), páncélvadászok ( M18 Hellcat, M36 Jackson, SZU–100) és páncéltörő ágyúk át tudták törni. Repülőgépfedélzeti fegyverekkel és bombákkal, továbbá tüzérségi tűzzel szintén pusztítható volt. Mégis a legtöbb járművet a hajtáslánc túlterheltségéből adódó szinte folyamatos műszaki meghibásodások miatt kellett felrobbantva hátrahagynia a kezelőszemélyzetnek.

Királytigris a harcokban

A Tigris II megérdemelt hírnévre tett szert a harcmezőn amelyet nagy erejű páncéltörő lövegének és erős védőpáncélzatának köszönhetett, mivel azonban csak a háború utolsó előtti évében és csak kis mennyiségben rendszeresítették, jelentősége a harcokban csekély maradt.

Az Ardenneki offenzíva

Az Ardenneki offenzíva volt a legutolsó nagyobb volumenű támadás amellyel a németek megpróbálták magukhoz ragadni a hadászati kezdeményezést a Nyugati fronton. A hadműveletekben az 501. zászlóalj és az 506. SS zászlóalj 52 db Királytigrise is részt vett, ám a sűrű Ardenneki erdőségek, valamint a keskeny utak miatt a típus csak korlátozottan volt alkalmas az ehhez hasonló, támadó hadműveletekre. A nehéz páncélosok lomhasága miatt Peiper úgy döntött hogy harccsoportjának élére inkább a megbízhatóbb és mozgékonyabb Pz IV és Pz V-es harckocsikat állítja míg a nehezebb Tigris II-eseknek a páncélososzlop végén haladva kellett felvenni a támadóék iramát. A nehéz páncélosoknak azonban csak akkor sikerült beérniük Peiper egységeit amikor 1944 december 20-án Stoumont körül megállították az előrenyomulásukat. Másnap a szövetségesek La Gleize-nél bekerítették a harccsoportot. December 24-ére az alakulatnak nem maradt üzemanyag és benzin utánpótlása ezért 35 harckocsit -köztük 6 királytigrist- kénytelenek voltak felrobbantani, hogy ne kerülhessenek a szövetségesek kezére. A hadjárat alatt összesen 20 királytigris veszett oda de ebből csak 5 olyan harckocsi volt amelyik a szövetségesek fegyvereinek esett áldozatul.

Változatai

• Jagdtiger – páncélvadász
• Bergewagen – A királytigris műszaki mentő változata
• Befehlswagen Tiger II Ausf. B – parancsnoki változat

Galéria

• 

  Királytigrisek harcra készen. Figyejük meg a hosszú 88 mm-es löveget amely a tapasztalt német páncélos személyzettel párosulva félelmetes fegyvernek bizonyult

• 

  Porsche toronnyal felszerlt Tigris II-es harckocsik a Château de Courson kastély parkjában keresnek menedéket, 1944 júliusában. A szorongató szövetséges légifölény miatt a németek az erdőkben illetve fák, bokrok menedékében próbálták elrejteni a páncélosokat, a lánctalp nyomokat pedig igyekeztek eltüntetni

• 

  Német harckocsizók pihenő idejüket töltik munkaeszközük tetején, két magyar katonatiszt társaságában. Budapest, Kapisztrán-tér, 1944 október

• 

  Német harckocsizók álcázófestéssel látnak el egy vadonatúj Tigris II-est. Jól megfigyelhető a "bordázott" lenyomatú zimmerit bevonat valamint a szögletes lövegpajzzsal ellátott "Henschel" féle lövegtorony

Forrás

Bibliográfia

Könyvek, monográfiák

• Roger Ford: A Tigris harckocsi, Hajja&Fiai Könyvkiadó Kft., 2000
• Dr. S. Hart & Dr. R. Hart: A II. világháború német páncélosai , Hajja&Fiai Könyvkiadó Kft ISBN 963-9037-72-9 (1999)

Periodikumok

• Haditechnika c. folyóirat cikkei:
  • Borus József: A Királytigrisek Magyarországon, 1944–1945. Haditechnika 1996/3, 49–50.
  • Lippai Péter: Az Sd. Kfz. 182 Königstiger (Panzer VI. B) harckocsi. Haditechnika 1996/3, 44–48.
  • Lippai Péter: Királytigrisek Magyarországon. Haditechnika 2000/2, 58–60.
  • Lippai Péter: Királytigrisek Magyarországon. Az 501. SS-nehézpáncélos-osztály magyarországi harcai. Haditechnika 2001/2, 65–70.
  • Lippai Péter: Királytigrisek Magyarországon. Az 503. nehézpáncélos-osztály magyarországi szereplése. Haditechnika 2001/3, 85–89.; 2001/4, 73–77.; 2002/1, 75–80.
  • Lippai Péter: Királytigrisek Magyarországon. Az 509. nehézpáncélos-osztály harcai Magyarországon. Haditechnika 2000/3, 93–95.; 2000/4, 84–88.
  • Sárhidai Gyula: Királytigrisek Budapesten. Haditechnika 1996/4, 64–65.
  • Schmidt László: A Tigris II (Királytigris) harckocsi. Haditechnika I. rész: 1998/4, 92–95.; II. rész: 1999/1, 66–68.

Külső hivatkozások

• Pz.Kpfw.Tiger Ausf.B "Tiger II" (angolul)
• Képek a Tigris II-ről (angolul)
• A Tiger II tesztelése Kubinka-ban – Tapintható történelem, A Második Világháború Hadtörténelmi Portálja
• The Life and Times of Germany's Tiger Tanks (angolul)