Sturmpanzer IV Brummbär

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sturmpanzer IV
SdKfz166.jpg
Sturmpanzer IV „Brummbär”

Típus nehéz rohamlöveg
Fejlesztő ország  Harmadik Birodalom
Harctéri alkalmazás
Gyártási darabszám 306
Általános tulajdonságok
Személyzet 4-5 fő
Hosszúság 5,93 m
Szélesség 2,88 m
Magasság 2,52 m
Tömeg 28,2 t
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat 100 mm
Elsődleges fegyverzet 150 mm-es StuH43 L/12
Másodlagos fegyverzet 1 darab MG34
Műszaki adatok
Motor Maybach HL120TRM
Felfüggesztés laprugó
Sebesség 40 km/h
Fajlagos teljesítmény 300 LE
Hatótávolság 210 km

A Sturmpanzer IV (Sturmpanzer 43 vagy Sd.Kfz. 166) egy német gyártmányú páncélozott gyalogsági támogató rohamlöveg volt Panzer IV-es alvázra szerelve, melyet a második világháborúban alkalmaztak. A beceneve a Brummbär (morgó medve), amelyet a Szövetséges hírszerzés használt, de a németek nem használták ezt a nevet. A német katonáktól kapott beceneve a „Stupa” volt.

Gyártás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ahogy a háború előrehaladt, egyre nagyobb szükség mutatkozott a gyalogság tűzerejének növelésére. A 7,5 cm-es lövegekkel felszerelt rohamlövegek (StuG III, StuG IV) mind kevésbé feleltek meg ennek a kihívásnak, noha alapvetően erre a célra tervezték őket. Egyszerűen tűzerejük kevésnek bizonyult ahhoz, hogy megfelelő közvetlen tűztámogatást nyújtsanak a gyalogság részére. A probléma orvoslása érdekében a németek több átmeneti megoldásnak szánt típust is kifejlesztettek. Ilyen típus volt a 10,5 cm-es tarackkal felfegyverzett Sturmhaubitze 42 (Sd.Kfz. 142/2) vagy a 15 cm-es löveggel felszerelt StuIG 33.

A gyalogság tűzerejének növelése érdekében 1942. elején felkérték a berlini Alkett céget egy új Sturmpanzer ("roham-páncélos") terveinek kidolgozására. A tervek 1942. őszére el is készültek és október 14-én be is mutatták Hitlernek, aki elrendelte az első, 60 járműből álló széria legyártását, még 1943. tavasza előtt. Az új jármű főfegyverzetéül a 15 cm-es StuH 43-as (L/12) tarackot, míg hordozójául a jól bevált Pz.Kpfw. IV-es alvázat választották. A StuH 43-as egyébként nem volt más, mint a szabvány sIG 33-as nehéz gyalogsági tarack átalakított változata. Hitler elrendelte, hogy hozzák létre a jármű 21 cm-es tarackkal felfegyverzett változatát, de ez nem valósult meg, mivel a Pz.Kpfw. IV-es alváz erre már teljesen alkalmatlan volt.

1943 februárjában a Škoda cég elkészítette a Sturmpanzer IV-es fa-prototípusát a kezdetleges vizsgálatok elvégzésének céljából. Az új jármű a Sturmgeschütz IV mit 15 cm StuH 43 hivatalos elnevezést, és az Sd.Kfz. 166-os típus-sorszámot kapta.

Az első 6 jármű 1943. márciusában készült el, amit újabb 40 követett áprilisban. A megrendelt 60 példányból még hátralévő 14 jármű 1943 májusában készült el. A 60 Sturmpanzer IV-es építéséhez 52 darab gyári-új Ausf.G alvázat, és 8 darab használt, a frontról javításra visszaküldött Ausf.E alvázat használtak fel. A csapatpróbák sikeres elvégzését követően Hitler elrendelte a jármű sorozatgyártásának megkezdését. A sorozatban gyártott példányokhoz elsősorban használt Pz.Kpfw. IV-es alvázakat alkalmaztak. 1943. május 14-én a poroszországi Arys (ma Orzysz, Lengyelország) közelében található kísérleti telepen hivatalosan is bemutatták az új roham-páncélost - a Sturmpanzer IV-est - a náci párt és a Wehrmacht felső vezetésének.

Alkalmazás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első szériás Sturmpanzer IV-esekből 1943. áprilisában szervezték meg az első önálló zászlóaljat, a 216. Sturmpanzerabteilungot. Az egységet - a franciaországi kiképzést követően - 1943. június 10-én a keleti frontra irányították, ahol is a Középső Hadseregcsoport részeként részt vett a kurszki csatában. A 216. Stu.Pz.Abt. magas veszteségei ellenére kiváló teljesítményt nyújtott, ezért a 656. s.Panzerjäger Regiment (ahová az egységet beosztották) parancsnokát Jungenfeld ezredest Lovagkereszttel tüntették ki. A 216. Stu.Pz.Abt. egészen 1943. decemberéig a keleti fronton harcolt, amikor is visszarendelték az egységet Németországba feltöltés és átszervezés céljából. Miután az egységet feltöltötték 1944. februárjában az itáliai Anzio térségébe irányították, hogy részt vegyen a szövetségesek megfékezését célzó hadműveletekben. A 216. Stu.Pz.Abt. 1945. áprilisáig Olaszországban harcolt. Április végén a Garda-tó térségében az egység katonái megsemmisítették utolsó harcképtelenné vált járműveiket is és május 2-án a többi itáliai német erőhöz hasonlóan letették a fegyvert.

A 217. Stu.Pz.Abt. 1944. áprilisa és júniusa között alakult Grafenwohr közelében. Júniusban, amint az egység elérte a hadrafoghatóság szintjét átvezényelték Normandiába, hogy részt vegyen a szövetséges invázió visszaszorításában. 1944 augusztusában az egység nagy része felmorzsolódott a falaise-i katlanban; megmaradt részeit pedig visszavonták Hollandiába, Aachen védelmére. Decemberben a 217. Stu.Pz.Abt. részt vett az ardenneki offenzívában. A hadművelet bukása után az egység - a Wehrmacht többi egységével egyetemben - folytatta a visszavonulást a Reich területére, ahol is 1945. áprilisában megadta magát.

1944. augusztusában két önálló Sturmpanzer-századot hoztak létre: a Sturmpanzer-kompanie z.b.V. 218-at és a Sturmpanzer-kompanie z.b.V. 2/218-at. Mindkét század 10-10 darab Brummbärrel rendelkezett.

A Sturmpanzer-kompanie z.b.V. 218-at augusztus 13-án Lengyelországba vezényelték, hogy ott nagyobb testvérével a Sturmtigerrel együtt részt vegyen a varsói felkelés leverésében. Mindenesetre azt meg kell hagyni, hogy erre a feladatra mind a Brummbär, mind a Sturmtiger kiválóan megfelelt. A felkelés szétzúzását követően az egység Lengyelországban maradt egészen a háború végéig. 1945. januárjában beolvasztották az akkor alakuló 218. Stu.Pz.Abt.-ba. Az egység azonban 1945. tavaszára gyakorlatilag teljesen megsemmisült.

A másik önálló századot, a Sturmpanzer-kompanie z.b.V. 2/218-at 1944. augusztusában Párizs környékére irányították, több információ nem áll rendelkezésünkre további sorsáról. Valószínűleg felőrlődött a nyugaton folyó védelmi harcokban.

A 218. Stu.Pz.Abt. 1945. januárjában kezdték el szervezni és márciusra vált harcra késszé 43 Brummbärrel. Áprilisban az egész egységet páncél-vadász alakulattá szervezték át.

1944. szeptemberében, Dollersheimben szervezték meg a 219. Stu.Pz.Abt.-ot. Decemberben az egész alakulatot a Velencei-tó térségébe helyezték át. Januárban (1945) a 23. páncéloshadosztály részeként harcolt a Budapest környéki csatákban. Márciusban - miután elvesztette minden járművét - a Cseh-morva protektorátus területére vonták vissza, ahol újra felfegyverezték 10 Brummbärrel és más zsákmányolt szovjet fegyverekkel. Áprilisra azonban ismét elvesztette minden felszerelését és beolvasztották a Panzer-Jagd-Brigade "Trumpa"-ba.

Mindent egybevetve a Sturmpanzer IV Brummbär hatékony fegyvernek bizonyult -ez különösen a késői szériákra volt igaz, de a többi kiváló német harcjárműhöz hasonlóan erre is igaznak bizonyult a következő megállapítás: túl kevés és túl későn.

Túlélő járművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Négy Sturmpanzer IV rohamlöveg létezik napjainkban. Ezeket a franciaországi Saumur Musée des Blindés múzeumban, a németországi Deutsches Panzermuseum-ban, a Moszkvához közeli Kubinka Harckocsi Múzeumban és az Egyesült Államokban az Aberdeenhez közeli United States Army Ordnance Museum-ban lehet látni.

Típusváltozatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Befehlsturmpanzer IV - a Brummbär parancsnoki változata, az ehhez szükséges rádiókkal felszerelve
  • Jagdpanzer IV - A Krupp cég a Brummbärt 8,8 cm-es PaK 43-assal kívánta felszerelni, ebből csak egy prototípus készült

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • panzerkeil.dre - Jelen szócikk nagy részben megegyezik a Panzerkeil oldalon megtalálható anyaggal, amelynek Wikipédián történő publikálásához az eredetei cikk szerzője hozzájárulását adta.
  • Chamberlain, Peter, and Hilary L. Doyle. Thomas L. Jentz (Technical Editor). Encyclopedia of German Tanks of World War Two: A Complete Illustrated Directory of German Battle Tanks, Armoured Cars, Self-propelled Guns, and Semi-tracked Vehicles, 1933–1945. London: Arms and Armour Press, 1978 (revised edition 1993). ISBN 1-85409-214-6
  • Jentz, Thomas L. Sturmgeschuetz: s.Pak to Sturmmoerser (Panzer Tracts 8). Darlington Productions, 1999 ISBN 189284804-X
  • Trojca, Waldemar and Jaugitz, Markus. Sturmtiger and Sturmpanzer in Combat. Katowice, Poland: Model Hobby, 2008 ISBN 978-83-60041-29-1
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Brummbär című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Sturmpanzer IV Brummbär témájú médiaállományokat.