Sd.Kfz. 252

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sd.Kfz. 252
Sd.Kfz. 252 01.png

Típus páncélozott féllánctalpas lőszerszállító
Fejlesztő ország Flag of German Reich (1935–1945).svg Harmadik Birodalom
Harctéri alkalmazás
Gyártási darabszám 413 db
Általános tulajdonságok
Személyzet 2 fő
Hosszúság 4,70 m
Szélesség 1,95 m
Magasság 1,80 m
Tömeg 5,73 t
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat 8-18 mm
Elsődleges fegyverzet 1 db 7,92 mm-es MG 34 géppuska
Másodlagos fegyverzet -
Műszaki adatok
Motor Maybach HL 42 TRKM 6 hengeres benzinmotor
Felfüggesztés torziós rugó
Sebesség 65 km/h
Fajlagos teljesítmény 100 LE
Hatótávolság 320 (terepen 175km) km

Az Sd.Kfz. 252 leichte Gepanzerte Munitionskraftwagen egy német páncélozott féllánctalpas lőszerszállító volt, amit 1940-ben a franciaországi csata alatt használtak.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A leichter gepanzerter Munitionstransportkraftwagen, vagyis a "könnyű páncélozott lőszerszállító gépjármű" története szorosan kapcsolódik a rohamtüzérség történetéhez. 1935-ben Erich von Manstein ezredes javaslatot tett egy új alakulat-típus (Begleitbatterien) létrehozására, amelynek feladata - elképzelése szerint - a gyalogság támogatása volt. A Begleitbatterien, vagyis a "kísérő-ütegek" a koncepció szerint együtt haladva a gyalogsággal elhárítják az olyan akadályokat, amelyeket például a géppuska-fészkek vagy éppen az ellenséges bunkerek, tüzérségi eszközök jelentettek. Ehhez a feladathoz egy új fegyverre volt szükség: a rohamlövegre. A német hadiipar 1940 januárjában kezdte meg gyártani az új fegyvert, amely a német rohamtüzérség gerincét adta a háború végéig: a StuG III-ast.

Egy rohamlöveg-üteg (Sturmgeschütz Batterie) rohamlövegenkénti lőszer-javadalmazása háromszáz 7,5 cm-es gránátból állt, azonban egy páncélosba csak 44 fért be belőle; a többit a frontvonalhoz közeli lerakatokban tárolták. A lőszer-lerakatok és a rohamlövegek közötti összeköttetést az Sd.Kfz. 252 jelzésű könnyű páncélozott lőszerszállító-gépjárművek jelentették.

A jármű alapjául az Sd.Kfz. 250 jelzésű könnyű lövészpáncélos szolgált, amely lényegében az Sd.Kfz. 10 típusú könnyű vontató páncélozott változata volt. Az új lőszerszállítót is hasonló páncélzattal látták el, azzal a különbséggel, hogy a páncéltest teljesen zárt volt. Ez elengedhetetlenül fontos volt az érzékeny és robbanásveszélyes lőszerek harctéren történő szállítása során. Az Sd.Kfz. 252-es nem rendelkezett beépített fegyverzettel, de általában rendelkezésre állt egy MG34 típusú géppuska, illetve egy-két géppisztoly és kézigránát a jármű belsejében elhelyezve; a két oldalsó kémlelőnyílás alatt pedig egy-egy zárható lőrést alakítottak ki. A lőszerszállító jármű egy rohamlöveg teljes feltöltéséhez elegendő lőszert tudott szállítani, amit további 49 gránáttal tudott növelni, ha az Sd.Anh. 32 jelzésű utánfutót is hozzákötötték.

Az Sd.Kfz. 252-es gyártása 1940 júniusában kezdődött és 1941 végéig tartott, amikor is gazdasági okokból felhagytak gyártásával. Ez alatt a másfél év alatt 413 jármű készült. Helyét a sokoldalúbb RSO, Maultier, illetve Sd.Kfz. 250/6 típusú járművek vették át.

Harci alkalmazás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lőszer utánpótlás általában vasúton érkezett a fronthoz legközelebbi jelentősebb vasúti állomásra, ahonnét teherautóval szállították az adott alakulat lőszerraktárába. A raktár és a harcoló alakulatok közötti utat a Sd.Kfz. 252-es páncélozott rakterében tették meg a 7,5 cm-es gránátok. Az 1941-es hadrend szerint minden rohamlöveg szakaszhoz tartozott egy páncélozott lőszerszálltó, ezzel kellett ellátni a szakasz négy rohamlövegét. A szállító jármű kétfős személyzettel rendelkezett, akik segítettek a rohamlöveg töltőjének a lőszerek málházásában. Az Sd.Kfz. 252-est FuG 15 típusú rádióval is ellátták, így pontosan nyomon tudták követni, melyik jármű szorul sürgősen feltöltésre, és hogy éppen merre jár. Ez nagymértékben növelte a lőszer utánpótlás hatékonyságát. Noha a jármű gyártását 1941-ben abba hagyták, néhány példánya a háború végéig szolgálatban maradt, hatékony segítséget nyújtva a Wehrmacht rohamlövegeinek.

Páncélzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Páncélzat Táblázat
Felső homlokpáncél Alsó homlokpáncél Felső oldal Alsó oldal Test hátulja Test teteje Test alja
18 mm/30° 18 mm/12° 8 mm/30° 8 mm/30° 8 mm/45° és 8 mm/55° 8 mm/90° 8 mm/90°

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a SdKfz 252 című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • panzerkeil.dre