Panzerjäger 10,5 Dickermax

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Panzerjäger 10,5 Dickermax
Pz-IV Sfl K18.svg
A Dickermax rajza

Általános tulajdonságok
Személyzet 5 fő
Hosszúság 5,80 m
Szélesség 2,84 m
Magasság 3,25 m
Tömeg 25 tonna
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat 12-90 mm
Elsődleges fegyverzet 10,5 cm (L/51) K18 löveg
Másodlagos fegyverzet 1 db MG34 7,92 GPU
Műszaki adatok
Motor Maybach HL66P vagy Maybach HL120 TRM
hat hengeres, soros, vízhűtéses
Teljesítmény 180/300 LE
Felfüggesztés mint a Pz IV
Sebesség 40 km/h
Hatótávolság 170/200 km

A Panzerjäger 10,5 cm Dickermax (kövér Max) vagy Selbstfahrlafette IV A a második világháború egyik harcjárműve, az önjáró páncéltörő lövegek kategóriájába tartozik. Összesen két prototípusa készült el. Első bevetésük a Panzerjäger Abteilung 521 kötelékében a Szikla-hadműveletben volt, majd mindkettőt a keleti frontra vezényelték a Barbarossa hadműveletben, a 3. Panzer Division állományába. Egyikük lőszerkészlete felrobbant és az oroszok elfogták. Másikuk 1941 októberében felújításra visszakerült a gyárba, további sorsa ismeretlen. Bevetéseit a szovjet KV–1, KV–2 és T–34 harckocsik ellen teljesítette. Sorozatgyártására nem került sor.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1939 szeptemberében rendelte meg a német hadvezetés a Krupp cégtől egy nehéz páncélvadász tervezését, amely 10,5 vagy 12,8 cm űrméretű löveget képes hordozni. Alapfeladata a bunkertörés lett volna. A két prototípust 1941-ben mutatták be. Ezekbe a 10,5 cm-es löveg K18 L/52 változatát építették be, és ekkor megkezdték a 12,8 cm-es lövegű változat tervezését. Ez utóbbi lett a Panzerjäger 12,8 Selbstfahrlafette, a korábbi pedig a Panzerjäger 10,5 cm Dickermax, teljes nevén 10,5 cm Panzer Selbstfahrlafette IVa.

Tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A főfegyverzetnek tekintélyes páncéltörő képessége volt: 2000 méteren 120 mm, 500 méteren 180 mm páncélt volt képes átütni, 30°-os becsapódási szög esetén. Irányzásra csak 8°-os szögön belül volt képes. Az ágyút a Panzerkampfwagen IV harckocsi alvázára szerelték nyitott felépítménnyel, ugyanazzal a motorral, futóművel és erőátviteli művel. Közelharcra a személyzet kézifegyverein kívül egy darab MG34-es géppuska szolgált.

A főfegyverzet alkalmassá tette a páncélvadász szerepkör betöltésére, így a bunkerek elleni harc helyett az ellenséges harckocsik ellen vetették be. Egy 1941. július 26-i jelentés számol be a harci tapasztalatokról, amelynek következtetése, hogy a jármű nem elég fordulékony, így sokszor mutat jó célpontot az ellenségnek a gyenge páncélzatú oldalát szabadon hagyva, ráadásul így nehézkes a célzás. A főfegyverzet hatékony akár közvetlen harckocsi elleni harcban, akár a gyalogság támogatása közben. Ugyanakkor nagy porfelhőt ver fel, ezért két lövés között nagy szünetet kell tartani. Műszakilag megbízhatatlannak ítélték, mind a motor, mind az erőátvitel, sőt a fékek is túlterheltek voltak. Ez a jelentés vezetett végül a Nashorn kialakítására, amelyben a kisebb tömegű 8,8 cm-es löveget helyezték el a problémák orvoslására.

Egyéb adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • gyártó: Krupp
  • teljes hossz: 7,52 méter (löveggel)
  • lőszerjavadalmazás: 25 darab 10,5 cm-es lőszer
  • üzemanyagtartály: 450 liter
  • gyártott darabszám: 2 prototípus
  • felépítmény: 90 mm
  • frontpáncélzat és lövegfedezék: 50 mm
  • oldal- és hátsó páncélzat: 20 mm
  • alsó páncélzat: 20 mm
  • PzGr tömege: 15,6 kg
  • csőtorkolati sebesség: 805 m/s

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]