Panzerjäger I
| Panzerjäger I | |
 | |
| Panzerjäger I Ukrajnában, 1941-ben | |
| Típus | páncélvadász |
| Fejlesztő ország |  Harmadik Birodalom |
| Harctéri alkalmazás | |
| Alkalmazó országok | Harmadik Birodalom |
| Szolgálatban | 1940-1943 |
| Gyártási időszak | 1940-1941 |
| Gyártási darabszám | 202 |
| Háborús részvétel | második világháború |
| Általános tulajdonságok | |
| Személyzet | 3 fő |
| Hosszúság | 6,4 m |
| Szélesség | 2,06 m |
| Magasság | 2,25 m |
| Tömeg | 6,4 tonna |
| Páncélzat és fegyverzet | |
| Páncélzat | 13-15 mm |
| Elsődleges fegyverzet | 47 mm-es PaK 36(t) páncéltörő ágyú |
| Műszaki adatok | |
| Motor | Maybach NL38TR vízhűtéses, hathengeres benzinmotor |
| Teljesítmény | 100 LE |
| Sebesség | 40 km/h |
| Fajlagos teljesítmény | 11.7 LE/tonna |
| Hatótávolság | 140 km |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Panzerjäger I témájú médiaállományokat. | |
A Panzerjäger I-es (SdKfz 101) Németország hadseregének első páncélvadász harcjárműve volt, 1941-től egészen 1944 közepéig teljesített szolgálatot. A jármű a német gyártású PzKpfw I-es harckocsi alváza és a cseh 47 mm-es páncéltörő ágyú kombinációja.
Tervezés[szerkesztés]
A Panzerkampfwagen I könnyű harckocsit 1933-as elkészülésekor kiképző feladatokra szánták. A második világháború kitörését követően az égető harckocsihiány szükségessé tette a változat harci alkalmazását. De mivel a típus semmilyen szempontból nem felelt meg a követelményeknek, 1941-ben kivonták a szolgálatból. Az így felszabaduló nagyszámú harckocsialvázat pazarlás lett volna kiselejtezni, tehát megpróbáltak alternatív felhasználási módokat keresni a jármű számára. Ennek eredményeképpen számos olyan jármű született, mint például a Bison I, Flakpanzer I és a Panzerjäger I.
A Panzerjäger I-es volt a Wehrmacht első páncélvadásza, amelyet számos más típus követett. A jármű első példánya 1940 márciusában készült el a berlini Alkett cég gyárában. Később a Daimler-Benz és a Škoda cégek is bekapcsolódtak előállításába. A gyártás 1941 februári leállításáig 202 darab Panzerkampfwagen I-et alakítottak át oly módon, hogy a torony helyére egy 47 mm-es Pak 36(t) löveget szereltek, amit 15 mm-es lövegpajzzsal is elláttak. Néhány példányt a csehszlovák lövegek elfogyását követően 37 mm-es PaK 35/36-os löveggel szereltek fel.
| Elöl | Oldal | Hátul | Felül/Alul | |
|---|---|---|---|---|
| Lövegpajzs | 14,5 mm (0,57 in)/27° | 14,5 mm (0,57 in)/27° | nincs | nincs |
| Felépítmény | 13 mm (0,51 in)/22° | 13 mm (0,51 in)/12° | 13 mm (0,51 in)/0° | 6 mm (0,24 in) |
| Test | 13 mm (0,51 in)/27° | 13 mm (0,51 in)/0° | 13 mm (0,51 in)/17° | 6 mm (0,24 in) |
Alkalmazás[szerkesztés]
A Panzerjäger I páncélosokat a Wehrmacht különböző önálló páncélvadász zászlóaljaihoz osztották be. Szinte valamennyi hadszíntéren megfordult, Franciaország lerohanásától kezdve Észak-Afrikán át a Barbarossa hadműveletig. Összességében viszont a típus sikertelennek mondható, ennek elsősorban gyenge páncélvédettsége és csekély tűzereje az oka. A páncélvadászok új generációjának megjelenésével folyamatosan kivonták a frontszolgálatból, de a megszállt területeken továbbra is alkalmas volt rendvédelmi feladatok ellátására.
Galéria[szerkesztés]
-
Panzerjäger I Észak-Afrikába a Panzerjäger 605-ös divízió kötelékében Líbiában (1941 március). -
Panzerjäger I hátulról
Lásd még[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Chris Chant, Tanks, Over 250 of the World's Tanks and Armored Fighting Vehicles, Summertime Publiching Ltd, 2004
