Maschinengewehr 13

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Maschinengewehr 13
Munster MG13 (dark1).jpg

Típus géppuska
Ország  Harmadik Birodalom
Alkalmazás
Alkalmazás ideje 1930–1945
Használó ország

 Harmadik Birodalom

 Portugália
Háborús alkalmazás Spanyol polgárháború, Második világháború
Műszaki adatok
Űrméret 7,92 mm
Lőszer 7,92×57 mm
Tárkapacitás 25 töltényes ívtár vagy 75 töltényes dobtár
Működési elv rövid csőhátrasiklású, forgózáras reteszelésű
Tömeg 13,3 kg
Fegyver hossza 1466 mm
Csőhossz 717 mm
Elméleti tűzgyorsaság 500 lövés/perc
Csőtorkolati sebesség 890 m/s
Max. lőtávolság 2000 m

A Maschinengewehr 13 vagy MG 13 egy német gyártmányú géppuska volt, melyet a második világháborúban használtak.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Svájcban kivitelezett fejlesztőmunka mellett (amely során kifejlesztették a Steyr-Solothurn S2–200 géppuskát; osztrák jelöléssel Maschinengewehr 30, magyar jelöléssel 31 M. golyószóró), az 1920-as évek végén, az 1930-as évek elején a német Rheinmetall folytatta az első világháborús fegyverek fejlesztését. Az 1930-as évek elején a Rheinmetall módosította az 1918-as mintájú „Dreyse” könnyű géppuskát tárból tüzelő könnyű géppuskára, melyet Gerät 13 (13-as eszköz) jelöléssel ismertek. A fejlesztést a német hadsereg szakértőinek javaslatainak felhasználásával folytatták, majd az alapos tesztelések után 1932-ben hivatalosan hadrendbe állították a Wehrmachtnál Maschinengewehr 13 jelöléssel. Az MG 13 jelölést fedőnévként választották, hogy az újonnan kifejlesztett fegyvert egy régebbi típusként (1913-as minta) tüntessék fel a szövetségesek vizsgálóbizottsága előtt. Rövid ideig az MG 13 képezte a német gyalogos osztagok magját. Eredetileg egy 25 töltény befogadására képes ívtárat használtak hozzá, de később egy speciális 75 töltényes dupladobtárat (Doppeltrommel 13) fejlesztettek ki a hosszabb lövéssorozatok leadása érdekében, különösen légvédelmi feladatkörben. A dobtár a Luftwaffe számára kifejlesztett Maschinengewehr 15 géppuska dobtárján alapszik, de nem csereszabatos azzal.

Az olcsóbb, nagyobb tűzgyorsasággal bíró Maschinengewehr 34 majd a Maschinengewehr 42 kiszorította a géppuskát, majd 1934-ben hivatalosan kivonták a hadrendből. Ezután a fegyverek nagy részét eladták Portugáliának, ahol Metralhadora 7,92 mm m/938 Dreyse jelöléssel helyezték őket hadrendbe. A megmaradt példányokat raktárkészleten tartották, majd a második világháború alatt másodvonalbeli alakulatoknál vetették be a fegyvereket. Az MG 13 géppuskát alkalmazták a Ju 87 „Stuka” zuhanóbombázó hátsó lövészei, és a Panzer I harckocsi fő fegyverzetét is ezek a fegyverek alkották.

Leírás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az MG 13 rövid csőhátrasiklású, tölténytárból táplált, léghűtéses könnyű géppuska. A puskacső cserélhető, de ehhez a géppuska részleges szétszerelése szükséges, mivel a puskacsövet a nyitott tok hátuljából lehet kihúzni. A závárzat zárását egy lengőkar végzi, amely a puskacső hátsó végén található, közvetlenül a zár mögött. A tokon egy gázkar található, amely a zár mozgásának sebességét gyorsítja. A tok viszonylag rövid, alsó és felső borítással rendelkezik. A felső borítás foglalja magában az elsütőszerkezetet és a hátsó lemezt egy hozzá csatolt válltámasszal.

Az MG 13 zárt zárból tüzel, belső kakassal. Az elsütőbillentyű lehetővé teszi az egyes lövés és a sorozatlövés leadását is. A két tüzelési mód között úgy lehet váltani, hogy az elsütőbillentyű felső (egyeslövés) vagy az alsó (sorozatlövés) részét húzzák meg. A manuális biztosító a tok bal oldalán található, a pisztolymarkolat felett és mögött.

Az MG 13 géppuskához csak tölténytár használható. A tárakat a bal oldalról kell behelyezni, a tárnyílást egy porfogóval védik. Az üres töltényhüvelyek a tok jobb oldalán távoznak. Az eredeti tárak ív alakúak, kétsorosak, 25 darab töltény befogadására képesek. A tárak újratöltése szabványos 5 töltényes töltőléccel is lehetséges. A későbbiekben dobtárat fejlesztettek ki a fegyverhez. Ezek a tárak két dobból állnak, az MG 15/MG 34 géppuskák hasonló tárjaitól különböznek, mivel a felső dob aszimmetrikusan helyezkedik el az alsó dob felett, így nem zavar a géppuska célzása közben. Ezek a tárak igen drágák, nehezek, és nehéz őket tölteni.

Az MG 13 géppuskát ellátták egy állítható magasságú villaállvánnyal. A csőburkolaton két rögzítési pontot helyeztek el a villaállvány számára, egyet a csőszáj közelében, egyet pedig a tok közelében. A válltámaszt acélból készítették, melyet a tok jobb oldalára lehetett hajtani. A tok elején egy hordfogantyút helyeztek el.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a MG 13 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Maschinengewehr 13 témájú médiaállományokat.