Versailles-i békeszerződés
██ Németországtól elcsatolt területek
██ A Nemzetszövetség közigazgatása alá került területek
██ A Weimari Köztársaság területe
A versailles-i békeszerződés az első világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések része, mely egyfelől az Antant, a Szövetséges és Társult Hatalmak (Észak-Amerikai Egyesült Államok, Brit Birodalom, Franciaország, Olaszország, Japán mint Főhatalmak több más állammal[1] együtt), másfelől Németország között jött létre 1919. június 28-án a franciaországi versailles-i kastély Tükörtermében. Németország részéről Herman Müller külügyminiszter és dr. Bell igazságügy-miniszter, az USA részéről Thomas Woodrow Wilson elnök, Anglia részéről David Lloyd George miniszterelnök, Franciaország részéről Georges Clemenceau miniszterelnök, Olaszország részéről Sidney Sonnino miniszterelnök írták alá. A békeszerződés 1920. január 10-én lépett hatályba.[2] A ratifikálások június 28-áig megtörténtek Németország, az Egyesült Királyság, Franciaország, Olaszország és Japán részéről. Az Egyesült Államok nem erősítette meg a szerződést, hanem Berlinben, 1921. augusztus 25-én külön békeszerződést kötött Németországgal.[2]
A békeszerződést a párizsi békekonferencián fogalmazták meg és dolgozták ki. A legyőzött Németországnak semmi beleszólása nem volt a békeszerződés kidolgozásába. A békefeltételek rendkívül szigorúak voltak és ellent mondtak a fegyverszüneti tárgyalásokon tett ígéreteknek.
A szerződés értelmében Franciaországnak adták Elzász és Lotaringia területét, a Saar-vidéket pedig 1935-ig népszövetségi ellenőrzés alá helyezték. Németországtól elcsatoltak három kisebb területet Belgium javára, a Schleswigben tartott népszavazás után a tartomány északi részét visszaadták Dániának. Nyugat-Poroszország és Poznań (Posen) területét Lengyelország kapta meg, valamint korridort kapott a Balti-tengerhez (ezzel Kelet-Poroszországot elválasztották Németország többi részétől). Népszavazás eredményeként Felső-Szilézia egy része szintén Lengyelországhoz került. Danzigot (Gdańsk) szabad várossá nyilvánították. Németország gyarmatai az antant hatalmak és Japán mandátumterületei lettek. A Rajna mindkét partján demilitarizált övezetet hoznak létre, ami annyit jelentett, hogy 50-50 km-es körzetben nem tartózkodhatott ott német katona.
A békeszerződésben Németországot háborús agresszornak nyilvánították, ezért jóvátétel megfizetésére kötelezték. Ezt 1921-ben 33 millió dollárban állapították meg. Módot adtak a bűntetőintézkedések foganatosítására is, ha Németország fizetési hátralékba került volna.
A német hadsereg létszámát 100 000 főre korlátozták, megtiltották a páncélautók, harckocsik, tengeralattjárók, repülőgépek és mérges gázok gyártását. A Rajnától keletre eső 50 km széles sávot demilitarizált övezetté nyilvánították.
A békeszerződésbe belefoglalták a Nemzetek Szövetségének Egyezségokmányát, amelyben a tagok garantálták egymás függetlenségét és területi integritását.
Következménye[szerkesztés]
A németek elkeseredetten bírálták a békeszerződést. A ratifikálását követően több felülvizsgálaton és módosításon esett át, melynek során általában Németország javára korrigálták.
A jóvátétel fizetésére felvett kölcsönök kamatának utolsó törlesztése 2010 októberében esedékes. A jóvátételt ugyanis 1952-1990 között nem kellett fizetniük.[3]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Belgium, Bolívia, Brazília, Kína, Kuba, Equador, Görögország, Guatemala, Haiti, Hedzsasz, Honduras, Libéria, Nicaragua, Panama, Peru, Lengyelország, Portugália, Románia, a Szerb-Horvát-Szlovén Állam, Sziám, Cseh-Szlovákország, és Uruguay
- ^ a b Németh István: Demokrácia és diktatúra Németországban 1918–1945. I. kötet: Az 1918. novemberi forradalom és a weimari köztársaság. Összegzés és dokumentumok. L’Harmattan, Budapest 2007. 192. old.
- ↑ Jóvátétel fizetése
Források[szerkesztés]
- Tokodi Gyula – Niederhauser Emil: Németország története. Akadémiai Kiadó, Budapest 1983. 388 old. ISBN 9630533774
- Kerekes Lajos: A weimari köztársaság. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1985. 393 old. ISBN 9630925265
- Németh István: Németország története. Az egységtől az egységig. (1871–1990) Aula Kiadó 2004. 693 old. ISBN 9639585181
- Richard J. Evans: The Coming of the Third Reich. Penguin Books 2004. pp. 622. ISBN 1594200041
- Heinrich August Winkler: Németország története a modern korban I–II. Osiris, Budapest 2005.; 1. köt. 577 old.; 2. köt. 668 old. ISBN 9633896894
- Németh István: Az 1918. novemberi forradalom és a Weimari Köztársaság. In.: Demokrácia és diktatúra Németországban 1918–1945, I–II. L'Harmattan Kiadó, Budapest 2007.; [I. kötet:] 269 old. ISBN 9789632360355 (elsődleges forrásközlésekkel)
- Ormos Mária: Németország története a 20. században. A német egységtől a német egységig. Rubicon-kv, Budapest 2008. 439 old. ISBN 9789639839052
 |
Ez a hadtudományi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
|
||||||||||||||||
_3.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.png&filetimestamp=20090312101018&){kind=small}
